31. Rész - Talán újra szerelmes vagyok?

A könyvtár előtt várakoztam suli után, de szóltak, hogy Roy csak 30 perc múlva végez. Szóval leültem egy padra olvasni. Ez a Shamanta mégsem olyan elkényeztetett picsa mint azt gondoltam... Jelenleg ott tartok, hogy meghalt és kapott 7 esélyt az életének rendbehozására. Nekem is adhatna ebből a 7 esélyből...
- Kicsim!
Felkaptam a fejem és Roy igyekezett felém. Na igen, a kicsim elnevezés... Mielőtt mindenki kiakadna, elkezdtem járni Roy-val. Nem sírhatok mindig Daniel után! Menyasszonya van! Roy is nagyon rendes srác. A bibi csak az, hogy be kell mutatnom anyuéknak. Éppen telefonált és mikor közelebb ért, már ki tudtam venni pár szót.
- Én is szeretlek Lily. Igen, hiányzol te is. Na, szia.
El sem hiszem... Kivel beszélhetett? Pár napja vagyunk együtt és már valami rohadt Lily nevű stricivel mászott ágyba.
- Hogy vagy? - kérdezte.
Ügyet sem vetett a történtekre. Ennyire hazug? Az a baj, hogy ahogy jobban megnéztem magamnak, egyre helyesebbnek tartottam. A haja rendezetlenül volt de szerintem, direkt így csinálta. Az ingje alatt még így is látszódtak az izmai.
- Jól. Te?
- Velem minden rendben. Olyan kicsi vagy, hogy félek összetörlek.
Nem tagadom, a karjai közt biztonságot éreztem. Rég nem éreztem ilyet.
- Nem fogsz. - pusziltam meg az arcát. - Viszont az a helyzet, hogy be kéne mutatni téged anyáéknak.
- Akkor menjünk!
- Na de most?
- Igen. Most jelenleg nem csinálok semmit. Mehetünk.
Egy ideig nem szóltam semmit, de aztán muszály volt megkérdeznem.
- Roy...
- Hm?
- Ki az a Lily?
- Az anyám.
Nem voltam hajlandó bevenni ezt a hülyeséget.
- És te Lilynek hívod az anyukádat?
- Ez a neve. Miért, te hogy hívod a tiédet?
Azok után amiket tett velem, már nem hívnám anyának. Rámküldte Carlost, elválasztott Danieltől. Csak azt mondtam, amit gondoltam:
- Vadbarom.
- Szemtől szemben? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem, akkor nem. De szerintem nem venné észre, ha így hívnám.
- Nem vagy normális... - csóválta a fejét.
- Mert te az vagy?!
- Egy frászt. Gondolod ha az lennék, járnék veled?
Na ez, szép volt. Tényleg nem tudtam most miért megharagudni, csak elkezdtem nevetni.

Hazaszóltam apuéknak, hogy 10 perc és otthon leszünk. Még a telefonon keresztül is hallottam, hogy mosolyog. George már kint várt. Átöleltem, majd Roy felé fordult.
- Hmm... - tanulmányozta. - Már csak az a kérdéses, hogy szeret e téged Rosalyn.
- Igen, szeretem a húgodat. - karolt át.
Láttam, hogy George szíve szerint közénk állna, de csak mosolygott egyet és behívott. Amég anya az ebédhez készülődött, megmutattam Roynak a szobámat. Minden egyes részletet megbámult, aztán meglátta a szekrényemen lévő képet.

- Ő lenne Daniel? - kérdezte.

- Igen, ő az.

Azt hittem ki fog akadni, vagy kidobja az ablakon. De nem... Visszatette a helyére, majd felém fordult.

- Csodálatosak vagytok együtt.

Ledermedtem. Én a helyében leordítottam volna a fejemet, erre ő csak annyit mond milyen csodálatosak vagyunk együtt?

- Köszi de...

- Semmi köszi. Ez az igazság. 

Lágyan megcsókolt, aztán lesétált bemutatkozni apának.

Mit ne mondjak, apáéknak nagyon szimpi volt Roy. Miden egyes vicces mondatán röhögtek, főleg George. Szerintem, ő különösen megkedvelte. Már 3 hete tart a kapcsolatunk és eddig, senkinek egy rossz szava sem volt. Csoda, mert Dani mindig kapott valami szép kis megjegyzést. Egy szerdai napon fent ültünk a szobáman és tanultunk. Én éppen a törit tanultam, ő meg a matekot, mivel hamarosan vizsgázik.

- Meg fogsz bukni a vizsgán Roy. Meg fogsz bukni ha csak ülsz és nézed, hogy tanulok.

- Dehogy nézem. Én is tanulok!

- Aha, persze. A lábamat bámulod. 

- Néha... - vallotta be. - Minden egyenlet kiszámítása után.

- Akkor eléggé rövid egyenletek...

- Ide figyelj, azért annyira káprázatos nem vagy!

- Tudom. De mit tehetnék, ha te mégis azt hiszed? - nevettem.

Becsapta a könyvet, aztán átsétált a szoba másik oldalára, ahol én ültem.

- Rosalyn az isten szerelmére! Hogyan tudnék matekot tanulni, mikor minden egyes másodpercben megőrülök, annyira le szeretnék veled feküdni!?

Na igen, a szex... Eddig nem történt más a csókon kívül. Ami eléggé szokatlan dolog volt nálam, mert rámenős vagyok és türelmetlen. Ha most Amandáék rákérdeztek volna mi volt és azt mondom semmi, kiröhögték volna az életüket is. Pedig semmi gondom nem volt Roy-val. Csak nem tudtam, hogy kezdjek bele. Daniellel könnyű volt. Ő is akart engem és én is őt. Tudtam mindent, amit tudni kellett. Egyszerűen csak... Nem tudtam megtenni. Roy annyira okos volt, hogy azt hittek kinevet, ha rákérdezek erre a dologra. De mivel már tudom mennyire akar, semmi akadálya nem volt az érzéseimnek.

- Roy, leszel szíves!

- Rosa...

- Roy, leszel szíves?

Aztán egyszerre megtörtént. Minden. Annyira lágy és gyengéd volt... Ami igazán megdöbbentett, az a saját viselkedésem volt. Nem kapkodtam el semmit és a legfurcsább, türelmes voltam. Pedig Daniel nem úszta meg ennyire. A hátán minden egyes éjszaka után karmolások voltak és a nyakán a fognyomaim. Roynak, egy karcolása sem volt. Ennyire szeretem? Annyira féltettem őt, hogy hozzáérni is alig mertem? Lehet... Nem tudom. Daniel vad volt, de Roy nem. Lágy és gyengéd és.... Nem mondom tovább, mert belevesztem így is!

- Rosa? Mondtam már, hogy szeretlek?

- Nem, még nem.

- Miért nem kérdeztél?

- Mert nem kellett volna kérdeznem sem.

- Nos, én nem csak szeretlek.

Te jóságos ég, mi lesz ebből?

- Én nagyon szeretlek Rosalyn.

KÉRDEZZ-FELELEK

Mint azt ígértem, itt van a KÉRDEZZ-FELELEK. :) Mindent megválaszoltam. :)
Vanda kérdései:
1. Hány éves vagy?
Most leszek 14 február 26.-án.:)
2. Mi a kedvenc filmed/sorozatod?
Most komolyan soroljam el? :D Nagyon sok van... Vámpírakadémia, Beavatott, Éhezők Viadala, Csillagainkban a hiba, Szerelmünk Lapjai, Furcsa teremtmények, Csontváros, Napos oldal, Ilyen az élet, A Single fejvadász, Csajok bosszúja és még sorolhatám. :')
3. Violettából kik a kedvenceid?
Violetta elsődlegesen, mivel rengeteget segített éneklés terén. León, életem értelme, Diegoval már semmi bajom, nagyon megkedveltem, Frant imádom és úgy igazából senkivel nincs bajom, csak Marcoval. Nem tudom miért, de nem szeretem.
4. Ugye lesz még Rosaniel?
Nem árulok el semmit, mert akkor lefújom az egészet. :) Annyit mondhatok, hogy még lesz közük egymáshoz.
5. Kedvenc zene?
Ezt is sorolhatnám... :D de amit legtöbbször hallgatok, az mind a Vámpírakadémia zenéi. 
6. Miért döntöttél úgy, hogy blogolni kezdesz?
Hát, ezt az egészet Csík Zsófinak köszönhetitek, nála kell köszönetlistát állítani. :D Ha ő nincs, tuti, hogy nem kezdek bele + Köszönöm, hogy a kedvencednek tartod és nem tervezem befejezni. :)

Brigitta kérdése:
1. Gondolkoztál már azon, hogy írsz egy könyvet?
Tulajdonképpen már elkezdtem az All Of könyves változatát de hogy mi lesz belőle, nem tudom.

Kira kérdései:
1. Mi vett rá a blogolásra?
Zsófi. :D
2. Mit érzel mikor írsz?
Nagyon sokmident... Nálam ez úgy van, ha rosszul érzem magam, akkor Rosa is. Ha szomorú vagyok, Rosa is. Minden érzelmet belefektetek a blogomba, szóval ne haragudjatok, hogy Rosaniel nem mindig HAPPY. :)
3. Hány éves vagy?
14 leszek. :)
4. Milyen blogokat olvasol leginkább?
FANTASY FOREVER.

Adri kérdései: 
1. Ugye lesz majd Rosaniel?
Nem fogom elárulni, de mint mondtam, még lesz közük egymáshoz.
2. Ugye nem szeret bele Rosa Royba? 
Na ez volt a kedvenc kérdésem, 10 percig nevettem. :D Nem tudom... A hangulatomtól fog függeni a dolog és tényleg köszi ezt a kérdést. :) 
3. Hány éves vagy?
14 leszek. :)
4. Kinek a blogját olvasod rendszeresen?
A Zsófiét. Legalább 20-szor, ha nem többször olvastam el az ÖRÖK SZERELEM VAN A LEVEGŐ-bent. :)

Panna kérdései:
1. Mi ad ihletet a blogoláshoz?
Mikor mi. :D Van mikor csak egy zeneszöveg. Valamikor a saját életem. :)
2. Mikor írsz, simán csak írsz, vagy csinálsz közben valami mást is?
Gitározni szoktam közben, vagy zenét hallgatok. :)
3. Kedvenc zenei stílus?
Pop, Rock, ez a kettő. :)
4. Játszol valamilyen hangszeren?
Szintetizátorozom és gitározom. 

Klaudia kérdései:
1. Szeretsz más blogokat olvasni?
Ha megkérnek rá, akkor igen. :) De magamtól inkább csak a Zsófi blogjait szoktam, vagy FANTASY. 
2. Mi hatására kezdtél el írni?
Zsófi. :D
3. Rosaniel ugye együtt lesz még?
Nem árulok el semmit. :3
4. Hány éves vagy?
14 leszek. :)
5. Szereted a Violettát?
Ő alakítja Rosalynt is, szóval igen, szeretem. :)
6. Voltál a koncerten?
Igen, voltam és alig láttam belőle valamit, mivel az egészet végigbőgtem. :D
7. Találkoztál valamelyik szereplővel?
Sajnos nem, de egyszer fogok. ;)
8. Szeretsz írni?
Ha nem szeretnék írni, nem írnám sem az All Of-ot, sem a Just a Dream-et sem. :) 

Ennyi kérdés volt, és örülök, hogy ennyire érdekel titeket a kis életem. :D Ha még lene valami másik kérdés, azt is nyugodtan feltehetitek, meg fogom válaszolni. :) Imádlak titeket és köszi, hogy olvastok! Puszi mindenkinek. :)

BEJELENTÉS!

SZIASZTOK DRÁGA OLVASÓIM! ♥ Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha tartanék egy ilyen KÉRDEZZ-FELELEK napot. Nyugodtan kérdezhettek bármit, én pedig válaszolok. :) Akár Rosanielről is kérdezhettek akármit. :D Köszönöm, hogy ennyire szeretitek a blogom és olvastok ♥ Imádlak titeket. :)

30. Rész - Újra a háromszögben...

Mióta Dani elment (1 hete), csak ülök, TV-zek, suliba megyek és alszok. Juliet mostanában a piáról áttért a pasikra. Nem pont erre céloztam mikor azt mondtam ne igyon, de így is jó. Sophia Raullal van... Carlosnak pedig minig mondok valamit, hogy ne kelljen vele lennem. George az egyedüli aki foglalkozik velem. De mivel ma ő is elfoglalt volt, úgy döntöttem elmegyek a könyvtárba és kiveszem a Mielőtt Elmegyek című könyvet. Odaballagtam a kölcsönzőpulthoz és három srác dolgozott ott. Az egyikről simán le lehetett olvasni, hogy egy elkényeztetett, egoista barom. A másik az orrát túra... Így hát, maradtam a cukinál.
- A Mielőtt Elmegyek megvan?
Szépen végigmért, majd egy gúnyos mosollyal válaszolt.
- A sulidnak van saját könyvtára nem?
- Nézd, szerintem ugyan annyi jogom van ezt a könyvtárat használni, mint másnak.
- Nem a jogról beszélek. Hanem arról, hogy nektek ötmillió, nekünk párezer könyvünk van.
Ez egy felsőbbrendű lénynek érezte magát! Amelyik azt hiszi, hogy több esze van. Normális körülmények között, hagytam volna a fenébe, de nekem kellett az a könyv!
- Figyelj, nekem nagyon kell az a rohadt könyv!
- Válogasd meg a szavaidat, ha már olyan úrihölgy vagy! Okos vagyok és szegény. Te viszont, ostoba és gazdag.
- Tévedsz. - tiltakoztam.
Egyenesen a szemembe nézett. Jó, lehet, hogy rám volt írva, hogy nem vagyok szegény. De gazdag sem voltam annyira... Voltak dolgok, amiket nem kaptam meg. Viszont akkor sem fogom hagyni, hogy egy gyík lehülyézzen.
- Mitől lennél te olyan okos?
- Például, nem innák meg veled egy italt. - kacsintott.
- Na látod, ezért vagy TE az ostoba.

Hadd magyarázzam meg, miért mondtam igent egy kávéra. Azzal, hogy ravaszul megadtam magam, mégiscsak megkaptam a könyvet. És mivel neki még ott kellett maradnia, bőven volt időm bevágni pár fejezetet egy Shamanta nevű lányról, akinek mindene megvolt. Bevallom, a kezdete nem pont rám vall, de azért tetszik. Szimpi ez a csaj, tiszta Juliet. Később mikor Roy (Ez volt a neve) végzett, elkezdtem megfigyelni. A testére jelest adtam, bár az öltözéke nem a legjobb volt. A Little-be mentünk, egy közeli kávézóba. A nevét eltekintve, persze nem csak kicsik jártak oda.
- A nevem Roy Zakhlos és olasz származású. - közölte.
Mintha magamtól nem jöttem volna rá!
- Én pedig Rosalyn.
Ezután igencsak elcsendesedett... Nem hittem, hogy ilyen hamar kifogyunk a témából. Csak ült ott és izé... nézett rám egy kis félmosollyal. Hogy ne jöjjek zavarba, elkezdtem olvasni a kis jegyzetfüzetét.
- Komolyan a színészet érdekel? - néztem rá.
- Igen, a Redfooge fősulira jelentkeztem.
- Az merre van?
- Semmi szexi helyen csajszi.
Miért tűrtem ezt?
- Mond csak, ismersz te egyáltalán?
- Te vagy az a lány, aki kikezdett velem.
Ez sok volt.
- Nem kezdtem ki veled! Ha olyan biztos vagy benne, akkor minek hívtál meg ide?
- Tetszik a tested.

Ahogy Roy hazafelé kísért, sokminden járt a fejemben. Még mindig nem mondtam le arról, hogy én arattam győzelmet a taknyos kis könyvtáros felett.
- Rosalyn, péntek este van a hokimeccs.
- Na és?
- Na és, szeretném ha eljönnél.
- Minek menjek el egy tetves hokimeccsre?
- Mert én is játszom.
- Majd meglátom.
Egy gúnyos mosollyal beléptem a házba és bezártam az ajtót.

Úgy gondoltam, talán jobb lenne, ha nem jtthon ülnék. Elmentem Roy-val a retkes hokimeccsére. Az első percek nagyon jól mentek neki, de aztán kiállították 2 percre. Leült elém a padra én pedig megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Mit vétettél, hogy itt kell ücsörögnöd?
Ügyet sem vetett rám, csak tovább figyelte a pályát.
- Mit vétettél? - kérdeztem újra.
Végül megfordult és úgy nézett rám, mint aki meg akar ölni.
- Túlságosan halytottam. - mondta.
- Ez nagy szégyen?
- Rosa kérlek, szeretnék figyelni!
- Mire?
- Arra, hogy hogyan fogom kikészíteni azt a rohadt Markot!
- Te tisztességtelen játékos vagy? - húztam fel a szemöldököm.
Nem válaszolt, de nem tágítottam.
- Engem is ki akarsz készíteni?
- Akár most ha akarod.
Elegem lett. Tegnap még el is viseltem, de ezt nem. Felálltam, de mielőtt kimentem volna, láttam, hogy Roy megint játékban van. Nem hagyhattam ki...
- Gyerünk Zakhlos, verd szét a seggüket!
És gól! Egymás hegyén-hátán voltak a srácok. Roy egy mosolyt vetett felém, majd újra a fiúkkal volt elfoglalva. Beírhatom az önéletrajzomba: Rosalyn Parks miatt nyert a Harvard. Elég ütős lenne.

Az úton hazafelé, megcsörrent a telefonom.
- Igen?
- Rosalyn? Itt Daniel.
Na, szuper. Nem úgy volt, hogy nem beszélünk többet?
- Mit akarsz? A feleséged nem féltékeny?
- Nincs neki mire.
Hát ez fájt.
- Nem ezt mondtad, mikor ágyba vittél.
Aztán lecsaptam a telefont. Elég volt... Még Roy is több tiszteletet mutatott irántam, mint ez a bunkó paraszt. Gyűlölöm... Nem is tudom, hogy lehettem belé szerelmes. Meggondolva magamat, visszasétáltam a csarnok elé és megvártam.
- Rosalyn! - kiabált oda nekem valaki.
Kellett pár másodperc, hogy felfogjam Roy szalad felém. Átölelt és megcsókolta a homlokom.
- Ezt ki engedte meg? - kérdeztem.
- Mit?
- Hogy megcsókolj, ki engedte meg?
- Bocsánat. Elragadtattam magam.
Végül megint megcsókolt, de nem a homlokomon... Iszonyúan sokáig tartott. Hideg volt és a forró ajka... Jézusom. Nem vagyok normális...
- Ez nem tetszik nekem. - húztam össze a szemöldököm.
- Mi?
- Az, hogy ez jó volt.

Haza szeretett volna kísérni.. Annyira akarta, de nem. Egyedül akartam lenni. 30 perc gyaloglás után, becsaptam az ajtót és feliszkoltam a szobámba. Lezuhanyoztam, megfésülködtem és ledőltem aludni. Persze mikor már majdnem elaludtam, újra a telefonom csörgött, de ezúttal nem Daniel volt az.
- Szia Rosalyn. - köszönt Roy.
- Mi van?
- Rosa... mit szólnál, ha azt mondanám, hogy belédszerettem....
- Azt, hogy egy seggfej vagy.
Ennyi volt a válaszom, majd leraktam a telefonom. Nincs szükségem jelenleg senkire Daniel miatt. Idő kell nekem. De nem tagadom, Roy sem a legrosszabb. Aranyos volt és vicces.... Talán később meggondolom a dolgokat.

29. Rész - Szánalmas egy életem van.

- Rosalyn, ha nem fejezed be a csamcsogást, esküszöm kivágunk a házból. - szólt rám Sophi.
- Csak te! Nekem semmi bajom Rosával. Meg lehet érteni őt is. - nyújtotta fel a kezét Juliet.
- J. mit mondott neked apa ma reggel?
- "Ha nem tudsz egy jó szót szólni, akkor inkább ne is mondj semmit." - utánozta Juliet az apjuk hangját.
Amióta Juliet itt van, Sophinak is sokkal jobb az élete. A kishúga elkerült Texasba a mamájukhoz. Sajnáltam szegényt... Annyira aranyos volt. De ezek ketten, kinyírják egymást.
- Megtennétek, hogy nem most szenvedtek?
Hála istennek ezek után minden hangoskodás nélkül folytatódott.

Délután végül hazamentem. Bár nem tudom minek, mert csak szembesülnöm kellett a Danieles problémámmal. Anyuék tuti, hogy egy szép hegyi beszédet fognak tartani arról, Daniel mekkora bunkó és Carlos ezerszer jobb stb... Életemben először vártam nagyon azt, hogy suliba mehessek holnap.
- Rosalyn, te jöttél? - kiáltott ki Raul a fürdőnkből.
- Nem, a pizza futár. Még is ki lenne? Miért nem vagy Sophival?
- Mert most Juliettel van.
- Ha gondolod, elhívom magammal valahova J.-t még ti hancúroztok.
- Ezt honnan veszed? - húzta fel a szemöldökét.
- Egyszerűen te csak Raul vagy, ő meg.... ő meg egy Sophia. - húztam fel a vállam.

Persze mindennek a vége az lett, hogy átmentem Julietért és elindultunk befelé a városba.
- Hová akarsz menni? - kérdeztem.
- Amm... A Leights-be!
- Miért akarsz te folyton piálni?
- Nem is akarok mindig...
- Figyelj Juliet. Én tudom, hogy nehéz életed volt. A szüleitek barmok voltak, erről sem te, sem Sophia, sem a húgotok nem tehettek. Elkerültél egy rossz könyezetbe és csoda, hogy nem lettél olyan állat, mint az előző családod. Attól, hogy az apád alkoholista volt, neked nem kell annak lenned. Egy gyönyörű lány vagy Juliet, nagyon sok és jó adottsággal. Ne azzal tegyél tönkre mindent, hogy leiszod magad a sárga földig. Azzal annyit oldasz meg, hogy egy szar és rövid életed lesz. Nem hiszem, hogy te ezt akarod.
Nem szólt semmit de tudtam, hogy kellett neki ez a kis beszélgetés. Én sem mindent a piával oldok meg... Úgy döntöttünk inkább moziba megyünk és kihagyjuk a Leigh-et. Vígjátékot néztünk, szóval így is fájó hassal jöttünk ki. Hazafelé sétáltunk, mikor Juliet megállított és átölelt.
- Köszönöm Rosalyn. Nem is tudom, hogy köszönjem meg neked... Igazad van. Tényleg nem a legjobb az eddigi családi köröm, de Sophiék mindenben segítenek és te is itt vagy. Köszönöm...
- Nem kell mit köszönni. Barátnők között ez a szokás.
Egy legördült könnycseppe mindent elárult nekem. Magamat sajnáltatom, mikor más emberek sokkal rosszabb helyzetben vannak.
- Juliet! - kiáltottam utána.
- Mielőtt benyitsz, kopogj be mindenhova.
Egy kacsintással megfordult és hazament.

TV-t néztem, mikor a telefonom megcsörrent.
- Igen?
- Rosalyn, itt Stephanie.
Gondolkoztam rajta, hogy lerakom...
- Mit akarsz?
- Jaj de mérges valaki. Csak azért hívlak, mert Daniel beszélni akart veled.
- Akkor miért nem ő hívott?!
- Mert most jött ki a fürdőből. Daniel drágám, Rosalyn a telefonnál.
Pár másodperc után Dani hangját hallottam.
- Rosalyn?
- Szóval már drágám?
- Ezt megbeszéltük.
- Ha veszekedni hívtál, akkor szerintem le is tehetjük.
- Ne tedd le.... Fontos dolgot akarok mondani. A helyzet az, hogy nem nagyon fogok hazamenni... Te pedig mivel nem szándékozol idejönni,úgy döntöttem amint elvégeztem mindent, feleségül veszem Stephaniet.
Éppen kukoricát rágtam, mikor Daninek kiesett ez a mondat a száján. Hát... moshatom ki a pizsamámat.
- Hogy mi?!
- Nem akarok nehezíteni a dolgokon. Csak gondoltam jobb ha szólok mielőtt mástól tudod meg. Most mennem kell. Szia.
Köpni, nyelni nem tudtam. Feleségül? Stephaniet? Ez túlzás. Alig ismeri. Vagy többet tudtak meg egymástól a kórházban mint amennyit gondoltam? Igaza volt anyának. Daniel sosem szeretett úgy, ahogyan azt mutatta. Ennek itt vége. Pápá Daniel. Hello új Rosalyn.
- Hé hercegnő, kész a vacsora. - rontott be George.
- George...
- Igen?
- Vissza kell venned a meghívókat....

28. Rész - Újra egyedül...

Gondolhatjátok éjszaka mennyit aludtam... Semennyit. Végig azon pörgettem az agyam, Daniel miért nem szólt az interjúról. Amint meguntam az egészet, felkaptam az első dolgot amit kikaptam a szekrényből és útnak indultam Danihez. Hajnali 2 körül járhatott, de semmi baj. Mint az őrült úgy csengettem. Pár perc után Daniel nyitott ajtót egy szál alsóban ami megjegyzem, vörös volt és eszméletlenül szexi. Levettem a szemem a felsőtestéről és megláttam az arcát. Alig volt kinyitva a szeme és a haja is úgy nézett ki, mint akinek beletelepetedd egy konkrét mókus család. Végül kitört belőlem a nevetés.
-Rosalyn, mi a francot keresel itt hajnali 2-kor?
-Beszélni akartam veled, mert valami nem hagyott nyugodni...
Kicsit megbántam, hogy felkeltettem..
-Gyere be.- állt arrébb.- Mit szeretnél hallani?
-Az interjúd...
-Mi van vele?
-Komolyan gondoltad amit mondtál?- néztem egyenesen a szemébe.
-Ha nem beszéltem volna komolyan, akkor nem említettelek volna meg. Nem gondolod?- mosolyodott el.
-Biztosra akartam menni...-hajtottam le a fejem.
-Rosalyn...- fogta meg az államat.- Bízol bennem igaz?
Válaszul csak bólogattam. Ő közelebb lépett és olyan erősen megcsókolt, hogy szinte már fájt. Felkapott az ölébe és innentől kezdve tudtam mi fog történni. Amit jelenleg nem bántam annyira. Szükségem volt rá és most neki is rám.

-Ugye tudod hogy utállak?- fordultam felé álmos szemekkel.
-Ugye tudod hogy nem érdekel?- nevetett.
-Bunkó.- pusziltam meg az orrát.
-Reggel indulok...
Teljesen kiment a fejemből, hogy Danielnek vissza kell mennie Californiába... Annyira jó volt minden, hogy nem is jutott eszembe. De persze mint mondtam, gondolhattam volna, hogy ha rólunk van szó, sosem lesz ilyen könnyű.
-Mikor jössz vissza legközelebb?
-Nem tudom... Most kezdődnek a koncertekre a válogatások, aztán pedig a koncertek. Fogalmam sincs. De nem leszek egyedül.
-Hogy érted azt, hogy nem leszel egyedül?!- ültem fel.
-Emlékszel a kórházi nővérkémre akire annyira féltékeny voltál? Kiderült nagyon jól játszik mindenféle hangszeren. Úgy döntött, hogy velem jön.
-Most nem tudom, hogy nevessek e a vicceden, vagy felháborodjak.
-De ez nem vicc Rosa...
Ezt nem hiszem el. Most azt akarja visszaadni ami Carlos meg köztem volt? Mert ha igen, akkor jó úton halad.
-Ezt most nem gondolod komolyan... Jól tudod, hogy többet érez irántad mint barátságot és te vele akarsz lenni ki tudja meddig? Végre azt hittem minden rendben lesz. Kezdem azt hinni csak a szex miatt kellek neked.
-Ha csak arra kellenél, már rég kavartam volna másokkal közben, de nem tettem. Az, hogy velem jön, számomra semmit nem jelent.
-De nekem igen! El akar venni tőlem! Te pedig akkora egy seggfej vagy, hogy engedni is fogod.- pattantam fel.
-Rosalyn ne csináld már!
Nem szólva semmit felvettem a ruhámat.
-Rosalyn...
-Semmi Rosalyn! Szia Daniel, jó utat.
-Rosalyn!- kapta el a kezem.
-Eressz el!
-Nem, ameddig meg nem hallgatsz!
-Nincs mit meghallgatnom. Most pedig eressz el.
Daniel lassan elengedett én pedig elindultam haza.

-Rosa minden rendben?- kérdezte Sophi miközben sétáltunk a suliba.
-Mi? Ja, persze....
-Rosalyn, ennyire már ismerlek. Bökd ki.
-Hé lányok nem szeretnék beleszólni a beszélgetésbe, de nem Daniel közeledik felénk?- bökte meg a a karom Juliet.
Természetesen igaza volt... Tényleg Daniel közeledett felénk, akit szerettem volna felrúgni.
-Mit keresel itt?- kérdeztem ingerülten.
-Rosa, hallgass meg.
-Már megmondtam, hogy nem érdekel!- kiabáltam.
-Valaki elmagyarázná mi a frász történt?- lépett közénk Sophi.
Elmeséltem neki minden egyes részletet. Szó szerint...
-Összefoglalva lefeküdtetek, veszekedtetek és egy ronda vizilóval mész vissza Californiába?
-Valahogy úgy.- húzta mosolyra a száját Dani.
-Ez rohadtul nem vicces.- rázta a fejét J.- Nem kéne így viselkedned Rosával. 1 évet várt rád.
-Nocsak, a kiscica is megszólalt.-kacsintott Julietre Daniel.
-Julietet hagyd ki ebből!- ordított Sophia.
-Elég mindenki! Daniel te egy nagy bunkó vagy, ha nem veszed észre Rosalyn miattad szenved. Sophia, te ne félts engem. Tudok vigyázni magamra. Rosalyn, te pedig hallgasd meg először a pasidat. Megint elemegy, aztán ki tudja mikor látod utóljára!- kiabálta J.
A legdühítőbb dolog az egészben az volt, hogy Juliet kisebb volt nálam, de igaza van.
-Rendben... Nyugodtan menjetek előre.
Megvártuk még kellő távolságban lesznek tőlünk és Daniel azonnal belekezdett.
-Figyelj.. Tudom, hogy most mit érzel, legszívesebben megfojtanál. De nem tehetek arról, ha velem akar jönni. Mint mondtam, számomra ez semmit nem jelent. Számomra mindig te leszel az első és az utolsó is. Érzem, hogy nálad is így van. Szeretsz és ezt ha akarnád se tudnád leplezni. Felhívtam miattad ma reggel az iskolát.. Azt mondták 2-3 évig, biztos, hogy nem jöhetek vissza. Annyi nagyon sok idő... 21 leszel, én pedig 22. Az életünket tovább kell élnünk ha tetszik, ha nem. Nem telt el olyan nap, hogy ne jutottál volna eszembe. A gyönyörű hajad, az ajkad, a szemed, az az energia ami benned volt. Sosem tudnám elfelejteni mert belevésődött a fejembe.  Nem muszály elfelejtenünk egymást, viszont tovább kell lépnünk. Mikor visszajövök, már ki tudja milyen koncerteken, interjúkon vagy sorozatokon, esetleg filmeken megyek keresztül. Amiben veled szeretnék szerepelni, de te lemondtál róluk. Lemondtál rólam... Ha Californiában maradsz, most minden a régi lenne és semmi nem változott volna meg. Tőled jobban, sosem fogok találni és ezt soha ne felejtsd el kérlek. Szeretned kell... Tudnom kell, hogy szeretni fogsz e. Tudnom kell....
Nem hagytam, hogy befejezze. Odaléptem, megcsókoltam és közben kibuggyantak a könnyeim.
-Már hogy tudnálak elfelejteni.- öleltem át.
-Akkor szeretsz.
-Szeretlek, szerettelek és szeretni is foglak. Ez a maximum amit megtehetek. Ha visszajössz, én várni fogok rád.
-Soha ne felejts el ragyogni. Szükségük van rád a csillagoknak. Maradj Sophiékkal és menj vissza Carloshoz. Hidd el, jót fog tenni. Nem akarom, hogy egyedül maradj. Most pedig mennem kell. Viszlát Rosalyn Parks.
Egy utolsó lágy csókkal megfordult és vissza sem nézve elindult. Ezek voltak Daniel utosó szavai... Itt véget ért minden.

BEJELENTÉS!

Sziasztok kedves olvasóim! :) Jelenleg megint nem résszel jöttem és tudom. hogy ezért még kapok, de még dolgozom a következő részen. Remélem megértitek. Viszont úgy gondoltam ha ezt a blogom ennyien olvassák, akkor már miért ne csinálnék egy másikat, aminek a címe: Just a Dream. Persze azt, hogy olyan lett a blogom kinézete amilyen, a drága barátnőmnek köszönhetem, Zsófinak, imádlak! Ha valakit érdekel (bár még nincs fent rész de ma este már eléggé valószínű, hogy lesz), nézze meg az új blogom: http://mynewdancelifeblog.blogspot.hu/  A többi infót majd az első részben tudjátok meg. :) Köszi mindenkinek, puszi. :)
XOXO: Zsuzsu

27. Rész - A pasim egy híresség...

El sem fogjátok hinni mi történt tegnap este! Nem rúgtam be! 2 pohár whisky és ennyi. Azért ez rekord. Büszke vagyok magamra. Sophi felhívta Rault, aki egy 20 perc után csatlakozott hozzánk, Daniellel egész éjjel táncoltunk, Juliet meg ki tudja hová tűnt... Ezeken gondolkozva ültem unottan a padban. David és Theo beszélgetése szakította meg a gondolatmenetemet.
-David, az nem is 1923-ban volt.
-Fogd be a pofád Theo, vagy beverem.
Aztán pedig Amandáék.
-Jaj Am tuti, hogy bejössz neki.
-Én mindenkinek bejövök nem vetted még észre?
Szokásos nap a suliban... Nem is lehet jobb. Próbáltam nem mosolyogni, de sajnos muszály volt.
-Mi ilyen vicces?- állt meg felettem Brendon.
-Ha ordítani készülsz, akkor szólj jó?
-Nem akarok kiabálni. Csak megláttam a huncut mosolyt és kíváncsi lettem.
-Csak hallgatom amit a többiek összehordanak...
-Tudod Parks, nem is vagy olyan mint amilyennek először hittelek.
-Mert milyennek hittél?- nevettem.
-Okoskodó ribancnak, aki mindig mindenkinek megmondja mit csináljon és állandóan magával foglalkozik.- bólogatott.
Most nem tudtam, hogy nevessek, vagy leüssem.
-Az jó, mert én először azt hittem egy utálatos köcsög majom vagy, aki mindig kiabál és csajozik.
Láttam, hogy kinyitotta volna a száját, de inkább nem szólt semmit, csak kacsintott egyet, végül megjelent a száján az a perverz mosolya.
-Jaj Brendon ugye nem akarsz kikészíteni?
-De, most azonnal ha szeretnéd.
Egy gúnyos mosollyal belerúgtam a lábába, majd elindultam megkeresni Sophiékat. A wc előtt találtam Juliettel.
-Sziasztok lányok, mi a helyzet?
-Semmi, Juliet szenved. Na indulhatunk haza?
-Menjünk.
Az út feléig csöndben gyalogoltunk, de aztán Juliet elkezdett motyogni valamit.
-Ki engedte meg neki?
-Mit engedett és kinek?- nézett rá Sophia fura szemekkel.
-Hát ezt!
-De mit?!- kérdezte egyre ingerültebben Sophi.
-Ez nem tetszik nekem...- állt meg J.
-De mi?!!
-Az, hogy tetszik nekem.
-Ennek az egésznek semmi értelme!- fogta a fejét a drága barátnőm.- Mit szívtál Juliet?
Természetesen J. teljesen úgy viselkedett, mint akihez nem szólt senki, így egy mély lélegzetet véve, tovább ment.

Fura nap a mai, én mondom. Brendon aztán Juliet... Mi baja ma mindenkinek?
-Ezt nem hiszem el!
Még be sem zártam az ajtót, de már Georgeot hallottam kiabálni.
-Mi a kínod ember?
-Neked is szia húgom. Juliet... Az a baj.
-George Parks... Mit csináltál?
-Elkezdtem vele beszélgetni, aztán megmondtam neki, hogy azt hiszem belé szerettem.
-Erre ő?
-Idézem, "Azt mondom, egy nagy seggfej vagy." Végül letette.
-Na jó, ebbe ne keverjetek bele!- tartottam fel a kezem.
A bátyámnak ideje saját magának megoldani a dolgokat. Nem segíthetek mindig!

A szobámban szokásosan megcsináltam a házit, majd felhívtam Danielt.
-Szia kicsim. Minden rendben?
-Szia szerelmem. Igen, miért?
-Csak gondoltam megkérdezem...
-Találkozni akarsz ugye?- nevetett.- Hát jó. 10 perc és ott vagyok.
Csak bámultam a telefonom, hogy miért hitte most ezt. Egy szót sem szóltam. Na mindegy... Jó lesz kicsit beszélni vele. Úgy gondoltam előszőr jobb ha lezuhanyzok kicsit. Beálltam a zuhany alá, majd pár perc után csak annyit vettem észre, hogy letépik a függönyömet.
-Jézusom Carlos!- takartam el mindenemet.
-Hűha... Azt gondoltam, hogy ilyen szexi vagy de valóságban, a legjobb.
-Mit akarsz?
Odadobott nekem egy törcsit, amivel gyorsan be is tekertam magam.
-Nem pervezkedni jöttem, bár még meggondolom.- nézett végig rajtam.- Magyarázatot követelek. Most.
-Miről? És nem lehetett volna SMS-t írni, hogy: Hé te ribi, beszélnünk kéne?
-Fontos volt. Nos, mi ez a Danieles dolog? Visszajön és rögtön engeded, hogy belédmásszon?
-Ez azért ennél bonyolultabb Carlos... Én szeretem őt. Hidd el próbáltam elfelejteni de nem tudtam. Képtelen vagyok rá.- könnyeztem be.
-Bocsánat mindenért...- hajtotta le a fejét.- Kicsit azért én is tuskó voltam. Csak tudod... Rohadtul sz*r érzés, mikor az ember szerelmes de nem viszonozzák.
-Tudom milyen érzés... Csak azt a kis időt akarom vele tölteni, amég itt van. Ez a pár nap, számomra egy év. Ki akarom használni azt az időt, ránk. Ezt fogadd el kérlek... Szeretlek téged is, de nem úgy, mint őt. Sosem fogok tudni annyira szerelmesnek lenni, mint amilyen belé vagyok.
-Szép szavak ezek Rosám.- lépett be Daniel is.
-Én megyek. Köszönök mindent Rosalyn.- Carlos biccentett egyet Danielnek, aztán távozott.
-Sellő szeretnél lenni?
Belenéztem a tükörbe és a hajam tiszta víz volt.
-Nem annak készülök. Jöhettél volna hamarabb is.
-De akkor lemaradok a meglepetésemről!
-Haha. Vicces vagy.- kacsintottam.
-Na gyere vízi hercegnőm, kimentelek innen.
Hamar felfedeztem egyébként, hogy imádom lógatni a lábamat a levegőben. Lentről olyan pici vagyok... De Dani karjai között, sokkal nagyobbnak érzem magam.

Miután Dani elment, anyáékkal leültünk a nappaliba TV-t nézni, ami elég ritka nálunk... Apa a fotelban ült, anya meg George a kanapén, én meg a földön fetrengtem. Nagy meglepetésemre ahogy kapcsolgattunk, Daniel volt az egyik csatornán. Azonnal fel is ültem.
-Mr. Weness kérem, mit gondol a mostani helyzetéről?
-Hogy mit gondolok Jessy? Hát... Nem is tudom. Pár fellépésem volt még csak Californiában, de azok is hatalmas sikert arattak.
-Mit gondolsz? Lesz ennek folytatása?
-Ha beleadok mindent, akkor lesz. Hatalmas emberré szeretnék válni.
-Egy utolsó kérdés... Van már Mrs. Weness?
-Húha Jess, megfogtál. Messze innen, de van. Buenos Airesi a lány és a neve, Rosalyn Parks. Mindennél jobban imádom és remélem egyszer erre ő is rájön.
Végül műsorszünet... Tátott szájjal bámultam a "Good night" kártyákkal pattogó kiskutyákat a képernyőn.
-Hát....-szólalt meg George.- Mikor induljak el osztogatni a meghívókat?
Visszarázódva erre a megjegyzésre felkaptam egy párnát, majd George fejéhez vágtam.

26. Rész - "Normális" barátnők.

Reggel arra keltem fel, hogy dobálják az ablakomat. Kómás fejjel és lassú léptekkel odamentem az ablakhoz és kinyitottam. Hála istennek, még egy kő is eltalált.
-Neked is szia Juliet.- dörzsöltem a szememet.
-Ne haragudj! Jól vagy?
-Nem.- csuktam be az ablakot.
Egy "Végre csend van" mosollyal, vissza is feküdtem a puha ágyamba.
-Kegyetlen vagy!- rontott be Juliet.
Ki hitte volna, kiköpött Sophia ez a lány. Bejönnek mindenhova és bántják az embert. Imádom őket. A karomat a szememre tettem, hát ha Juliet azt hiszi alszom.
-Rosalyn, ennyire ne nézz hülyének.- ült le az ágyamra.
-Mi a baj?- ültem fel.
-Hatalmas buli lesz ma az Intimben. Sophi azt mondta szóljak neked.
-Miért nem jött ő maga?- dőltem vissza.
-Mert lusta. És azt mondta, nézzem meg a házatokat.
-Nos... Láttad. Most pedig ha lehetne..
-Elég kedves vagy, hogy elküldesz.- fonta keresztbe a karjait Juliet.
-Juliet én imádlak, szererlek meg minden, komolyan. De aludni szeretnék... Fáradt vagyok és ráadásul a szemem is fáj.- mutattam a lila foltra.
-Bocsánatot kértem! Na mindegy ha jössz, dobj egy SMS-t.
Miközben Juliet elindult, pont belefutott a bátyámba.
-Bocsánat...- nézett végig George Julieten.
-Semmi baj. Megesik az ilyesmi... Nos ha megengedidek...
Juliet egy gyorsat biccentett felém, zsebre dugta a kezét és elsétált.
-Rosalyn, ki ez a csaj?- ugrott az ágyamra a bátyám.
-Sophia húga Juliet. Egy eszméletlen bomba csaj mint láthattad, viszont nem kaphatod meg úgy bámuljad + neked barátnőd van.
-Ha róla lenne szó...
-George Parks igyekezz vissza a szobádba és hagyj engem aludni!

Később azon gondolkoztam, George miért lesz szerelmes minden egyes lányba akit meglát. Pláne Juliet... Nem vagyok féltékeny a saját bátyámra de szegénykémet csak kihasználná. Nem lenne rosz ha elmennék az Intimbe. Mindenki ott lesz az osztálytársaim közül. Eléggé szükségem lenne most egy kicsit a kikapcsolódásra. Olyan sokminden történt, hogy muszály lenne megosztanom a legjobb bartátnőmmel... De nem akarom, hogy Sophia még miattam is aggódjon. Juliet a legfontosabb most számára, mellette pedig ott van Raul is. Nem kéne neki még egy púp a hátára. Főleg nem én... Leültem az ágyamra és küldtem egy üzenetet Julietnek:
-Szia J. Talán elmegyek veletek de nem biztos...
XOXO: Rosa
Daniel nélkül viszont nem megyek sehova. Felöltöztem, felkaptam a kulcsom és elindultam kifelé.
-Hova, hova?
-Szerintem, már semmi közöd hozzá.
-Te csak azt hiszed.- mondta nevetve Carlos.
-Nem vagyok sem a tulajdonod sem semmid. Szóval... Azt hiszem, itt végeztünk.
Vissza sem nézve, hagytam, hogy becsapódjon az ajtó mögöttem.

-Jó napot Victor bácsi. Daniel itthon van?
-Persze kincsem, gyere be nyugodtan. Fent van a szobájában.
Szapora léptekkel indultam el fölfelé.
-Meglepetés!- rontottam be.
-Jesszusom Rosalyn...
-Csak nem megijesztettelek?- nevettem.
-Áá dehogy. Csak szerintem a szívem elszaladt a világból. Mi szél hozott?- állt fel.
-Gondoltam meglátogatlak.- karoltam át a nyakát.- És arra gondoltam, van e kedved eljönni velem az Intimbe. 
-A sok drogoshoz?- húzta fel a szemöldökét.
-Hé a haverjaim mem drogosok.
Pár perces könyörgésem után, Daniel természetesen beleegyezett. Értem bármit.

Hazarohantam, hogy átöltözhessek. Volt 30 percem elkészülni a bulira. De persze az SMS már jött is J.-től.
-Szia Rosa, Sophiával itt várunk a ház előtt. Gyere le.
UI: Sophia ideges.
Ez volt a végszavam. 3 lépcsőfokokat ugorva rohantam ki és pattantam be a kocsiba.
-Na látod Juliet, ez a fénysebesség.- mutatott rám Sophia.
-A fénysebesség az, ahogy te vezetsz. Na igyekezz.
-Nagyon vicces vagy.- mosolygott gúnyosan.
-Ti mindig így ölitek egymást?- kérdezte Juliet.
-Ne avatkozz bele!- mondtuk egyszerre Sophival.
Szerencséje Julietnek, hogy az Intim csak 15 percre van innen, különben szerintem kiugorna a kocsiból.

Annyira ki volt világítva a hely, hogy alig láttam valamit. Mondtam Sophiéknak, hogy nyugodtan menjenek csak be én itt megvárom Danielt. Elmentek mellettem vagy 30-an de mind köszönt, pedig azt sem tudtam kicsodák. Persze csak bólogattam és forgattam a szemem miután elmentek. 10 perc után meguntam és bementem. Próbáltam kiszúrni valakit akit ismerek és persze Juliet volt az első, aki már úgy láttam bele is vetette magát az éjszakába.

Ki hitte volna... Érthető miért mondták, hogy egy kicsit hogy is mondjam... vad. Tovább kerestem és eléggé rosszul tettem. Megláttam a drága nővérkét aki le akarta nyúlni Danielt.

-Meg ne mond... Rosalyn ugye?- jött oda fülig érő szájjal.

-Te pedig le akarod nyúlni a pasimat ugye?- mosolyogtam vissza.

Egy furcsa nézéssel megúsztam. Hála az égnek..

-Sophia téged megtalálni, olyan mint tűt keresni a szénakazalban.- huppantam le a székre a fejemet csóválva.

-Öregedsz. Ismerd be.

-Jogos... Nos, miért nem táncolsz vagy valami?

-Majd Juliet elintézi helyettem.- mutatott rá a már teljesen party állat lányra, a kezében lévő sörrel.

-Sör... Komolyan? 

-Tudsz jobbat Rosa?

-Két whisky lesz citrommal köszi.- fordultam a pulthoz.- Na látod, így kell ezt.

Fél óras késésssl a pasim is megérkezett akinek szintén Julieten akadt meg a szeme.

-Daniel!

Meglepetésemre a nővérke is megtalálta. A nyakában lógott a pasimnak. Még jó, hogy csak a Danielt hallottam.

-Ki az a ribi?- fordult felém Sophia.

-Daniel kórházi nővérkéje...

-Eléggé ronda állatt...- ráncolta össze a homlokát.
-Nem segítesz ezzel sokat, de köszönöm.
Felpattantam, hogy ne kelljen ezt tovább bámulnom és vittem Julietnek egy pohár whiskyt.
-Kösz Rosa.- mondta hálásan.
-Csak óvatosan. Még el sem kezdődött a buli, de neked már véged van. Okosan...
-Nem akarok lefeküdni senkivel ha erre gondolsz.- kacsintott.
Egy huncut mosollyal megfordultam és elindultam visszafelé a tömegen át Sophihoz. Mire odaértem, már Dani is ott volt.
-Nahát, azt hittem elvitt.
-Ahhoz nagyon sok kéne még neki. Ki az a csajszi akit itatsz?- biccentett J. felé.
-Juliet, Sophia húga. És hé! Nem is itatom. Szegény lány egy pohár sört kapott csak eddig! Nagylelkűen fizettem neki.
Daniel csak széles mosollyal az ölébe ültetett.
-Hogy vagy hercegnő?
-A fejem hasogat, a torkom és a gyomrom ég... Azt hiszem ennyi. Te jól vagy?
-2 nap múlva megyek vissza, szóval nem túl jól.
Tényleg... Annyira belemerültem a dolgokba és annyira szokásos volt, hogy Daniel itthon van, hogy el is felejtettem, már nem is itt tanul, hanem Californiában.
-Jössz táncolni?- kérdezte terelve a témát.
Egy erőltetett mosollyal fejeztem ki, hogy igen. Danit odahúztam Juliet mellé, hogy ismerkedjenek meg egy kicsit. Eközben én arra a helyre néztem, ahhol Stephanie állt és suttogott valamit a barátnőinek. Mikor észrevette, hogy én is nézem, egy fenyegető pillantást küldött felém, én meg visszafordultam. Ez a lány, még tönkre fog tenni. Szimplán lejön a nézéséből... Vagy a Daniel iránt érzett állandó extázisából.
-Tudtam én ha rólunk van szó, akkor sosem lehet ilyen egyszerű.- dünnyögtem magamnak mosolyogva.
-Tessék?- fordult felém Dani.
-Jaj, semmi.
Semmi....

25. Rész - Családi botrány..

-Miről kéne nekünk beszélni?
Carlos, apa, anya, George és Daniel ültek a kanapén. Dani szokásosan élvezte a dolgot... Hátradőlve gúnyosan mosolygott. Jellemző.
-Mi ez a Daniel dolog?
-Ohh, már dolog is vagyok? Rosalyn, lemaradtál a "szebb" részekről. Mint például disznó, majom már most dolog, egyre jobban élvezem a helyzetet.- nevetett.
Bevallom... Most, hogy kicsit jobban megnéztem Carlost, megértettem miért ilyen vicces ez Danielnek. Carlos feje olyan volt mint egy ráknak és a haja is égnek állt... Egy apró mosollyal, leültem velük szemben.
-Mit szeretnél, mit mondjak? Azt, hogy imádlak és szeretlek? Azt, hogy Daniellel nincs köztünk semmi? Azt, hogy soha nem hagynálak el?
-Valami ilyesmi.- szólalt meg unott fejjel George.
Úgy gondoltam jobb lesz, ha nem mondok semmit, de Carlos úgy nézett rám, mint aki mindenféleképpen választ akar, most.
-Az a baj, hogy akkor hazudnék.
-Na akkor ezt megbeszéltük.- pattant fel széles mosollyal Dani.- Mehetünk?- nézett rám.
Egy utolsó pillantást vetettem Carlosra. Teljesen összetörtem...
-Igen... Mehetünk...

-Ugye tudod, hogy most tetted tönkre a kapcsolatod azzal a gorillával?
-Nem érdekel... Nem is volt igazi kapcsolatunk. Tulajdonképpen nem is engedtem, hogy úgy hozzám érjen..
Daniel csak nevetett.
-Mi olyan vicces ezen?
-Az, hogy szeretsz. Ezért nem fogsz tudni soha mással lefeküdni mert egyszerűen annyira oda vagy értem, hogy nem tudod megtenni.
-Egoista barom vagy...- fordultam meg.
-Várj...- húzott vissza.- Én is így érzek.
És tudtam... Megint belementem a hülyeségbe. De nem volt mit tenni... Iszonyúan hiányzott és már egy éve, hogy találkoztunk... Aztán minden úgy ment, ahogy kellett. Ellenállni sosem tudtam. Most legkevésbé szeretnék.

Pár órával később keltem fel. Elaludtunk... Mivel nem akartam felébreszteni Danielt, lesétáltam a konyhába enni valamit.

-Rosalyn! Jó látni!

Vagy 3 métert hátra ugrottam, ha nem többet.

-Jézusom Victor bácsi... Infartust kaptam.

-Bocsáss meg... Minden rendben? Hogy megnőttél és milyen gyönyörű vagy.

-Victor bácsi, csak 1 év. Az nem sok...

-De az.

-Gondolom... tudja mi volt köztem és Daniel között.- tereltem a témát.

Elegem volt ezekből a szövegekből. Egy centit nőttem de az öregek miért 10-nek látják az egy centit? Most komolyan...

-Nem tudom mi a szégyen. Az, hogy veled értek egyet vagy az, hogy néha lecserélném Danielt rád.

-Mind a kettő.- mosolyogtam.- De miért nekem hisz?

-Mert ismerlek Rosa. Ami köztetek volt az mind szép és jó. Ez maradhatott volna így ha Dani visszajön, vagy ha te maradsz. Mind a ketten hülyék voltatok és most szenvedtek. Azt hiszitek ha szívatjátok a másikat, minden rendben lesz és győztesnek érzitek magatokat. Pedig ezzel csak annyit értek el, hogy mind a ketten ki akadtok és a diliházban fogtok élni.

-Szép jövő... Azt hittem, Daniel visszajön.. Reménykedtem.

-Tudod Rosa... A hiánytól a szív, csak még jobban reménykedik.

Hello A.O.L loversek!! :) Bocsi, hogy ennyit kellett várnotok rám és azt is sajnálom, hogy megint rövid résszel jöttem. Elég sok gondom adódott a heteimben és most nem kezdem el sorolni + a magánéletem az egy másik téma. Viszont mivel ilyen keveset vagyok, megadtam nektek azt az örömöt, hogy Rosaniel kicsit megint együtt. Remélem senkinek, semmi problémája ezzel. ;) Köszönöm, hogy ennyien velem vagytok, imádlak titeket! ♥