Első díjam!

Hello mindenki! Hát igen...az a perc is eljött, hogy díjat kaptam. El sem tudtam hinni, mivel csak kezdő vagyok, de így indítok :)

Nagyon köszönöm Zsófinak. Zsófi, inkább a húgom vagy mint a barátnőm. Mindig itt vagy nekem és ez nagyon sokat számít, imádlak. 

Teendők: 

                                 - 1. Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad! ✔️

                                 - 2. Olvasd el a blogját annak, akitől kaptad a díjat! ✔️

                                 - 3.  Írj 12 dolgot az illető blogjáról! ✔️ 

                                 - 4. Írj 12 dolgot a saját blogodról! ✔️

                                 - 5.Válaszolj 12 kérdésre! ✔️

                                 - 6. Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban! ✔️

                           - 7.Kommentelj annak a blogján, akitől kaptad a díjat! Véleményt írhatsz, kritikát, viszont az építő kritika legyen! (Na, én ennek a feladatnak, nem értem lényegét. Hisz, ha tetszik egy blog, akkor minimum kommentelek, vagy Facebook-on véleményt nyilvánítok. Egy párszor már emondtam, hogy tetszik.) ✔️

                              - 8.Cseréljetek Linket! ✔️

                            - 9.Tedd ki a "plecsnit" egy  jó látható helyre, hogy az az ő blogjára mutasson! (Én inkább ide kitettem, mert akkor gyorsabban megtaláljátok! )

Zsófi blogjáról: 

-Imádom, hogy a történet arról szól, szerinted hogyan élheti Tini a mindennapjait. 

-Tinita és Jorge a két főszereplő, a két kedvenceim.

-Mechi rád emlékeztet, ő a második kedvenc szereplőm. :D

-Jorge egy igazi álompasi a blogodban, mint amilyen valójában. 

-Eszméletlenül oldottad meg az elázott éjszaka dolgot, ahhoz képest, hogy még be sem rúgtál. (Bocsi Zsóf, tudod hogy szeretlek. :D) 

-Sarah karaktere rossz emlék számomra, de mindennél jobban imádom. :)

-Yio egy utolsó bunkó alak, de nagyon kedves volt tőle, hogy kölcsön adta Tininek a hómobilt.
-Xabit nagyon megutáltam, amikor megcsalta Mechit. Mechi helyében megfolytottam volna.
-Stephiet valójában gyűlölöm, de a Tini iránt érzett utálata, jogos...
-Nagyon jó a humora minden szereplőnek.
-Minden alkalommal amikor olvasom, bele tudom magam képzelni Tini helyébe és ez fantasztikus! :)
-De a legfontosabb számomra az, hogy mindenki szereti a másikat ebben a történetben (kivéve aki nem. :D) és Tini mindig tud nagyot álmodni. :)

Az én blogomról:
-Utálom, amikor az emberek azzal jönnek, hogy Violettáról szól a blogom, vagy, hogy a történet is hozzá fűződik. Nem. A történetem egy Rosalyn Parks nevű lányról szól. Semmi köze Violettához. Igaz, hogy ő a főszereplőm, de nem róla szól.
-A férfi főszereplőmet Danielt, Jorge játsza. Tipikus érzelemmel teli, romantikus. Minden lány álma.
-Rosa legjobb barátnőjét Sophiát, aki Tris a Beavatottból, az én legjobb barátnőmre formáztam. Imádom és a humora is lehengerlő, mindig rengeteget nevetek rajta. Együtt van Theoval, aki Négyest alakítja, szintén a Beavatottban. De  lesznek köztük problémák...
-Iagzából, nekem ez az első blogom. Sosem írtam ezelőtt semmi hasonlót, az All of me, számomra a legfontosabb.
-Rosalynt és Danielt semmi sem választja el egyenlőre... Minden párnak vannak gondjaik. Ez természetes dolog lesz... Kicsi koruk óta ismerik egymást, már akkor is szerelmesek voltak.
-Carlos, Raul és Amanda elég gyakran megnehezítik a dolgukat, de nagyonis látszik, hogy Rosat semmi nem húzz el Daniel mellől.
-Az, hogy elkezdtem a blogom, egy barátnőm ihlette, Zsófi. Nagyon hálás vagyok neki.
-Carlos az egyedüli olyan szereplő, akit Peterre, Tini barátjára alkottam. Nem tudom ki hogy van vele, de én nem szeretem a barátját. Ő az a tipikus ember, aki mindenképpen küzd Rosalynért, ha tetszik neki, ha nem. De azt hiszem, minden törtébetben van olyan, aki elcseszi a másik kapcsolatát.
-Rault, Ruggero alakítja. Gyermekkori barátok Rosával és Raul azóta szerelmes belé. Romantikus és cuki, viszont annyit elárulhatok, hogy nem mindig lesz ez így.
-Az egész történetben, Sophia a kedvencem Rosalyn mellett. Sophia az az ember, aki mint mondtam, elég sokat jelent nekem. Szörnyen messze lakik tőlem, de mindennél többet jelent.
-Dave, a tipikus vicces fiú. A villás résznél is mikor megvetetett a nővel mindent... Na igen, ezek a vicces részek valójában megtörténtek velem, persze vittem bele egy kicsi tulzást is.
-Utóljára Sophiról, megtanított élni. Köszönöm Zsófi. :)

Zsófi kérdései: 
1. Tininek és Jorge-nak van esélyük közös jövőre?
Szerintem, igen is van. Azok után amin keresztül mentek és amin Tini most keresztül megy... Szükségük van egymásra. Tökéletes páros, én örülnék nekik a valóságban is.
2. Mi volt Tini álma, amiben megismerte a különös nevű kislányt?
Egy csodálatos házaspárról szólt akiknek volt két gyerekük. Az egyik neve Violetta a másiké pedig Seba volt. (Egy fél órát gondolkoztam a Seba néven. :D)
3. Miért veszett össze Mechi és Xabi? Mit hagyott el Xabi, és hogy hívják a lányt aki visszajuttatta hozzá?
Mechiék azért vesztek össze mert Xabi megcsalta. Nem pontosan értem, hogy érted azt, hogy mit hagyott el... :/ Hogy őszinte legyek, összefoglalva Mechit hagyta el... De ez természetesen hülyeség, csak azért mégiscsak meg akartam válaszolni valahogy.
4. Miért nem támogatják a szülők a két fiatal kapcsolatát?
Gondolom mivel szülők, a szokásos dolgokért. Féltik a lányukat, mivel a fiú tipikus rossz fiú, idősebb, stb.
5. Kivel részegedett le Tini? És mi okból?
Ruggeroval mentek el inni és meg kell jegyeznem, hogy ez volt a kedvenc részem. Na meg Miranda. :D Azért, mert Tini rosszul volt már teljesen Jorge miatt és muszály volt neki egy kicsit kikapcsolódni. Vannak dolgok, amiket a pia old meg.
6. Mit talált Jorge, ami miatt bedühödött és meg akarta ütni a legjobb barátját?
Azt a csodálatos számlát, amit Jorgénak adtak oda az aznap estéről, mikor Rugge meg TinTin leitták magukat a sárga földig. :D
7. Kinek üzent először részeg állapotban Tini?
Sarahnak, aki azonnal elindult érte.
8. Milyen feliratú tábla jelent meg a tömegből a Juntada Tinista-n, és kik tartották?
Xabi és Rugge tartotta azt hiszem és a lényege az volt, hogy nagyon szeretik őket. :)
9. Az első részben, késéssel kezdtünk. Kin röhögött mindenki egész nap, és miért?
Xabin, mert Mechi úgy vezetett, hogy Xabi úgy nézett ki, mint akinek sündisznó van a fején.
10. Miért vigyáz Jorge Tinire, és miért nem akarja egykönnyen beadni a derekát és ágyba bújni a lánnyal?
Mert szereti, ez egyértelmű. Éd azért nem fekszik le vele egykönnyen, mert úgy gondolja, Tini akkor nem gondoljozott tisztán és mert lent is szükség volt rá a többieknél.
11. Kik jelentek meg a Hetedik rész végén, és milyen hírrel szolgáltak?
Jorge szülei, hogy visszavigyék Mexicóba.
12. Milyen érzés öntötte el Tinit, amikor visszaemlékezett a legelső csókra, amit Jorge-tól kapott? Mi volt rá Stephie reakciója, és a felidézett emléke?
Igazából az érzés, ilyenkor leírhatatlan. Az első csók, mindig arat. Stephie születésnapján történt ez a dolog és nagyon rosszul esett neki, hogy Tini ennyire lealázta, mikor azt a csókot magának akarta.
+13. Kik voltak a Táncbanda tagjai? Milyen kapcsolatban állnak most a tagok egymással, és Yio-val.?
Yio volt a vezér. Aztán Jorge testvére Lola. Az a gáz, hogy a többire nem nagyon emlékszem, mert róluk különösebben nem volt úgy szó. A kapcsolatuk pocsék. Egy lány maradt Yio mellett, a többi mind Tininél van.

Saját kérdéseim:
1. A helyemben, ti hogy fejeznétek be a történetet?
2. Mit gondoltok Rosalynról?
3. Ki Rosalyn gyermekkori legjobb barátja, és hanyadik részben jelenik meg?
4. Ki uszította Carlost Rosalynra és miért tette?
5. Szerintetek ki a legjobb szereplő és miért?
6. Miért akad ki gyakran Rosa? (Egy kis segítség, az ő kedvenc ételéről van szó.)
7. Melyik városba vették fel őket egyetemre?
8. Mi történt Daniel édesanyjával?
9. Miért kellet Rosalynnak Danielnél aludnia és ki kérte erre?
10. Miért jelent meg Raul, Rosalyn életében újra?
11. Mi annak a bizonyos "játéknak" a neve, amit Rosalyn és Daniel szoktak játszani?
12. Mi történt Sophia szüleivel? 

15. Rész - A nagy utazás Part 2

-Hogy mi?- kérdeztem felháborodottan.
-Azt mondtam, megyünk Californiába.- ismételte meg apa.
-Minek?!
-Az igazgató mindent elmesélt. Csomagolj és este indulunk. Daniel fiam, te is igyekezz haza, pakolj be jó pár holmit. A többiért visszajövünk.
Mondhatom azt, hogy bennem egyszerre egy álom vált valóra és egy világ tört össze. Ennyire gyorsan itt hagyni mindent. SOPHIA!!
-Apa! Nem mehetünk Sophia nélkül.- fontam keresztbe a karom.
-Kislányom, mindenre gondoltunk. Mivel Sophi Vegasban van, áthozzuk őt Californiába. Nyugodj meg, minden a legnagyobb rendben lesz.- puszilta meg a homlokom.
-Semmi sem lesz rendben.- gondoltam magamban.

Becsomagoltam mindenemet. El sem hittem, hogy elmegyek innen. Megint megyek... De tudom ahhoz , hogy elérjem mindazt amit szeretnék, küzdenem kell. Ahogy azt is tudom, hogy a Californiai életem sem pusziból és simiből fog állni. Körülnéztem még utóljára mindehol és kisétáltam a szobámból, magam mögött hagyva az egész életemet.

2 óra utazás után, megérkeztünk az új lakásunkhoz. Hatalmas volt... Mint a villa amit kaptunk. A szobám így nézett ki:

El nem tudom képzelni, hogyan szereztek ennyi pénzt. Kilátás a tengerre, ráadásul a plafonból jött ki a TV... Túl sok volt ez nekem. A konyha akkora volt, mint kétszer a nappalink Buenos Airesben. 7 szoba volt összesen és mind ekkorák, mint az enyém. A legtöbb tinilány örülne ennek. De én nem az az ember vagyok... úgy érzem magam, mint Csipkerózsika a palotájában. De én inkább az utolsó, még eleinte takarító Hamupipőke akarok lenni, a lepukkant kisházban. De nincs visszaút. Ez az új életem.

Kicsomagoltam és, hogy szokjam a Californiai levegőt, elmentem egyet sétálni. Nagyon új volt ez nekem. Mindenhol fények és egy rakás ember. Arra gondoltam, most inkább játszanék vámpírosat Daniellel. Úgyhogy visszafordultam és "hazamentem". Danit a szobájában találtam meg.
-Már vártam, mikor keresel meg.
Odasétáltam hozzá és lelöktem az ágyra.
-Rosa, mit csinálsz?
-Vámpírosat játszom.
Közelebb hajoltam a nyakához, és szó szerint megharaptam. Persze nem úgy, hogy nagyon fájjon. Szükségem volt a kikapcsolódásra és rá is. Nem hittem, hogy egy nap én fogom ezt csinálni. Felkapott és átfordított, hogy én legyek alul. Persze az első dolgom volt, hogy lekaptam róla a pólót és elkezdtem karmolni...

Mikor már nem volt rajtam sem semmi csak fehérnemű, Danielen pedig alsó, benyitottak. Azonnal felugrottunk és Carlos sétált be egy tányér levessel a kezében. Megállt a szoba közepén és elkezde szürcsölni.

-Pont jókor jöttem. Kaja is van, én leülök, nem foglak zavarni benneteket. Csak csináljátok tovább. 

Nem volt újdonság, hogy Carlos egy szál semmiben lát. Egyszer már megvolt. 

-Elárulod, hogy mi a francot keresel itt?- kérdeztem egyenlőre nyugodtan. 

-Társaságot kerestem és nahát, megtaláltam. 

És ekkor lépett be Raul. Először a levest szürcsölgető majmot bámulta, aztán meglátott engem. Kitágult bociszemekkel végigbámult a testemen. Minden egyes pontot megfigyelt...

-Azta.- nyögte ki végül.

-Szuper, nem igaz, hogy az ember nem tud normálisan lefeküdni a barátjával úgy, hogy ne nyisson be két barom! 

Kiviharzottam és bementem a szobámba, becsapva az ajtót. 

Elaludtam. Este 8-kor keltem fel. Kisétáltam a konyhába és éppen vacsorázni készülődtünk. Visszagondoltam a mai napra és ráeszméltem, hogy ez az ami vár rám. 3 fiúval összezárva és Sophia csak 2 hét után jön. Addig kitépem az összes hajam. Csendben ültem az asztalnál, nem voltam beszélgetős kedvemben. Holnap megyünk az iskolába, hogy megismerkedjünk Mr. Hanrisonnal, az igazgatóval. Meg van a helyünk, de látni akar bennünket. 

-Nos... Hogy várod már a holnapot Rosalyn?- kérdezte Raul.

-Sehogy. Vissza akarom kapni a régi életemet.

-Ahhol mindenki bunkózott veled, nem volt melletted más csak Daniel meg Sophia? Ahhol majdnem minden nap részegen sétáltál be az ajtón?- nézett rám Carlos.

Először azt hittem felállok és megfojtom. De igaza volt. Nem állt mellettem soha senki, csak Daniel és Sophia. Amandáék halálra szívták volna az agyam és Davidék sem voltak nagy barátaim, mind csak haverok. Az is igaz volt, hogy majdnem minden nap részegen feküdtem le. Pedig ez nem én voltam. Az igazi Rosalyn elveszett, ahogy Buenos Airesben laktunk. 

-Igazad van...

-Minden rendben?- nézett furcsán.

Muszály volt nevetnem, kifejezetten flörtölésnek tűnhetett, mivel Daniel azzal a "Mindjárt megöllek ha mégegyszer ránézel" nézésével bámulta Carlost. Ez a ház sem marad meg sokáig, ha ezek ketten szétszedik egymást.

Másnap reggel, elég furcsa volt minden. Az új szobámban ébredtem és hallgattam a madarakat odakintről. Mégsem olyan rossz ez, mint amilyennek először láttam. Sőt, csodálatos. Szokás szerint, Daniel már el volt készülve. 

-Kicsim, te így jössz?- nevette el magát.

Cicás mamusz volt rajtam és a szivárványos pizsamám.

-Netán bajod van a cicákkal?- karoltam át a nyakát.

-Akkor nem, ha rajtad vannak. Na kapd össze magad! 

Pár perc után, Danivel elindultunk a suliba. Fél órás kocsikázás után, beértünk az iskola elé. Tátva maradt a szám. Gyönyörűen nézett ki egy iskolához képest. Mindenhol színek és hangjegyek. Bent hangszerek tömkelege. Természetesen az igazgatói az emeleten volt. Bekopogtattunk és Mr. Hanrison személyesen nyitott ajtót.

-Üdvözlöm önöket Mr. és Mrs. Weness. Fáradjanak beljebb.

Mr. és Mrs. Weness?! Ránéztem Danielre, de rajta csak az elégedett, gúnyos vigyora látszódott.

-Nagyon örülök, hogy eljöttek. Nagyon vártam magukat.

-Mi is nagyon örülünk Mr. Hanrison. 

-Nos, térjünk a tárgyra. A helyük már meg van, de úgy gondoltam, jobb ha személyesen ismerkedem meg magukkal. Az igazgatónőjük küldött videót és maguk tényleg nagyon tehetségesek. 

-Nagyon köszönjük, hogy felvett minket.- mosolyogtam.

-Ez természetes Mrs. Weness kisasszony.- bólintott.

Kezdett idegesíteni a dolog. Nem hiszem, hogy lemaradtam az eksüvőnkről Daniellel. Arra azért csak emlékeznék...

-Mr. és Mrs. Weness, hétfőn, azaz holnap után már kezdhetnek is. Elküldtem e-mailben mikre van szükségük, a többit itt mondják el.

-Nagyon hálásak vagyunk. Viszlát Mr. Hanrison.

Kiérve a folyosóra, Dani végig csak röhögött.

-Mi volt ez az Mr. és Mrs. dolog?- érdeklődtem.

-Az igazgatónő asszisztense hívta fel az iskolát. Tudod mekkora egy őrült. Félre értett mindent és azt hiszi házasok vagyunk, ezért ezt mondta Mr. Hanrisonnak is.- nevetett.

-Kezdtem azt hinni, lemaradtam az esküvőnkről. 

-Az is lesz egyszer, nyugodj meg.- puszilta meg az arcom.

-Na de mikor...- gondoltam magamban.

Mikor hazaértünk, mindenki a nappalban várt minket a kanapén.

-Na, hogy sikerült?- pattant fel apa.

Daniellel egymásra néztünk, elmosolyodtunk és egyszerre kimondtuk:

-Isten hozott California. 

15. Rész - A nagy utazás

Az én kis szerelmi háromszögemnek két személye, lent ültek a konyhában és beszélgettek. Elég furcsa volt Rault és Carlost látni egy asztalnál, de vagy megszokom, vagy nem.
-Jó reggelt... Azt akartam mondani szépségem, de inkább mint...
-Orszarvúk rohantak át a szobádon kincsem?- vágott Raul szavába Carlos.
-Először is, nem vagyok sem a szépségetek, sem a kincsetek. Másodszor,...
Megfordultam, hogy megnézhessem magam a tükörben. Nagyon "szép" látvány voltam. A hajam úgy nézett ki, mintha egy mosómedve fészkelt volna le benne két héttel ezelőtt. A sminkem pedig nem volt se kedvem, se életerőm leszedni, úgyhogy az is szépen el volt kenve.
-Egyszarvúak voltak.- fejeztem be a mondatomat.

Felrohantam a szobámba rendbeszedni magam. A tükör előtt álltam, fél órán át. Aztán jött az igazi tini probléma. Mit vegyek fel? 15 perc után, úgy döntöttem, felveszem a fehér felsőmet a rózsaszín szoknyámmal. Elég meleg őszi nap vol, de harisnya is kellett. Gyorsan megettem a tál gabonapelyhemet és elindultam gyalog egyedül a suliba. Furcsának tartottam, hogy sem Sophia, sem Daniel nem keresett ma reggel. Már megszoktam a reggeli szép ébresztőket. Mint például Dani esetében: Kicsim itt hagytad a melltartódat. Vagy Sophia esetében: Rosam, ha nem igyekszel előveszem a villám és kibelezlek. Na ilyet, ma egyet se kaptam. Azon is elgondolkoztam, hogy mivan ha megint történt valami Danivel, de nem volt ott senki és Sophi ment be vele a kórházba? Nem... Ilyenek ne jussanak az eszembe. Felvettem a gyors tempómat és tíz perc múlva a suli előtt jártam. Bementem és megláttam Theot.
-Hey Theo!- sétáltam oda hozzá.
Természetesen a haverjainak meg kellett hogy nézzenek minden egyes pontot rajtam...
-Rosalyn, miben segíthetek?
-Merre van Sophia vagy Daniel?!
-Sophi ma nem jön suliba, elutazott az apjához Vegasba. Azt mondta adjam át neked, hogy azért nem mondta el, mert lemerült és a gépen nem tudta hol tölteni a telefonját. Daniel pedig... jaj igen. Az igazgatóiban van és téged is hivattak. Azt mondták, ha ideértél küldjelek be.
-Rendben, köszönöm Theo.
Azonnal elindultam az igazgatói felé. Mi a francot csináltunk már megint? Nem szoktunk csókolózni sem a folyosón és a termekben sem. Sehol. És olyan dolgokat se csinálunk. Bekopogtattam és benyitottam.
-Á, Rosalyn Parks is megtisztet a jelenlétével.
-Jó napot igazgatónő...
-Üljön le bátran a barátja mellé kérem.
Igen itt már tudtam, hogy valami nem stimmel.
-Most már rátérne a lényegre kérem, itt van Rosa, mondhatja.
-Hová siet Mr. Weness?
-Kérem igazgatónő, Danielnek igaza van.
-Ó, a szerelem.
Ekkor már kezdtem ideges lenni... Dani fején is láttam, hogy mindjárt mond valami gyönyörű szót az igazgatónak, de próbálta visszafogni magát.
-A lényeg, hogy maguk ketten nem ide tartoznak.
Egymásra néztünk Daniellel. Azt hittem valami a kapcsolatunkról lesz, erre azt mondja nem ide tartozunk...
-Hogy mi?- kérdeztük egyszerre.
-Maguk, nem ide tartoznak. Nem itt van a helyük. Daniel, maga elképesztően gitározik. Énekelni még nem hallottam, de biztos az is nagyon csodás. Rosalyn, maga pedig olyan hanggal rendelkezik, amit ha nem használ ki most, akkor vége.
-De... várjunk. Maga honnan tud ezekről?
-Azt hiszik nem tudok a patak melletti kis helyükről ahová járni szoktak órák előtt, vagy órák után? Könyörgöm, ilyen tehetséges diákokról mindent tudok.
Na igen... a patak melletti kis hely az, ahová Daniellel elég gyakran járunk. Egy csendes hely, egy kis paddal a patak mellett. Gyönyörű. De azt hittük, csak mi tudunk erről a helyről.
-Rosalyn, énekelne nekünk valamit?
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet igazgatónő...
-Szigetelt szobában ül, csak mi halljuk. Muszály énekelnie.
Tudtam, hogy úgy sem hagy békén, ameddig nem éneklek. Így hát felálltam és elkedtem énekelni. Mindent beleadtam, amit csak tudtam.
-Igen, ez az amit hallottam. Rosalyn, a tanulmányaidat mostantól nem itt folytatja.
-Most kirúg?
-Nem. Elküldelek egy zenei iskolába. Daniel, maga is megy vele.
-Na de igazgatónő...
-Semmi de. Mennek és kész. Vagy nem mennek. De itt nem tanulnak tovább.
Szuper, megfenyegettek. Mi jöhet még.
-Tulajdonképpen hol is van ez?
-Californiában.

Azt hittem, csak álmodom. Mindjárt felkelek és kiderül, hogy ez az egész, csak egy hatalmas hülyeség. California... Az a hely, amit Dani nézett. És ahová én azt mondtam, nem megyek.
-Californiában? Olyan messze?
-Mit gondol, Taylor Swift egy ilyen kis iskolában lett híres? Ott a helyetek. Az a legerősebb iskola és mind a kettőtöket, szívesen látnak ott. Most pedig menjetek, még beszélünk erről a továbbiakban.
Szó nélkül sétáktunk a folyosón, az órából elment 15 perc.
-Mit fogunk csinálni...?- tört meg végül.
Pár másodpercig csak bámultam a padlót, de végül megszólaltam.
-Amit tenni kell.
Végül elváltak útjaink. Én elindultam a saját termem felé, ő pedig az övé felé.
-Maga meg merre volt?- kérdezte kicsit dühösen Mr. Paul.
-Az igazgatónál. Hivatott.
Ezek után nem is kérdezősködtek, csak motyogtak valamit a hátam mögött, de azt is egymásnak. Történelem volt, de semmire nem figyeltem. Azon gondolkoztam mi lesz most velem. California messze van. Most szoktam meg ezt a helyet és már mehetek is. Igaz nem megyek egyedül, de az érzés ugyanaz. Fel kéne költöznünk, de én imádtam itt élni. Annyi minden történt ebben a városban, hogy el sem tudnám mesélni. A csengő visszarántott a valóságba. Kisétáltam a folyosóra és nem voltam hajlandó ránézni senkire. Végül Daniel jött oda, hogy folytassa azt amit elkedtem.
-Mit kell tennünk?- állt meg előttem.
Annyi válasz kavargott a fejemben. Elmegyünk és valóra válik minden álmunk. Elmegyünk és öt év múlva, visszatérünk híres énekes ként. Elmegyünk és soha vissza sem nézünk.
-Nem tudom.- nyögtem ki végül.
-Hát el kéne döntenünk, mit akarunk. Vagy megyünk, vagy nem, de itt nem maradhatunk.
Ez igaz. Az igazgatónő nagyon jófej és mindig engedékeny, de komolyan szokott beszélni. Amit ő mond, az sosem vicc és mese.
-Majd kitaláljuk.
Sophia kiáltozása elvonta a figyelmem a történtekről. A wc előtt állt és úgy bámult valakit (vagy inkáb valakiket), hogy majdnem kiesett a szeme.
-Jézus isten! Le kell, hogy mossalak róla esetleg?
Odasétáltam mellé és a látvány ami fogadott, egy részben rossz is volt, de vicces is. Thomas és az egyik talpnyalója smároltak éppen a lány wc-ben.
-Gratulálni tudok.
Undorodtam ettől az egésztől, úgyhogy inkább elindultam haza. Nem érdekelt, hogy egyedül, csak érjek már haza végre.

15 perces séta után berontottam a házba és becsaptam magam után az ajtót. Raul ekkor a dereka köré csavart törölközővel kirohant a fürdőszobából és tiszta borotvahab volt az egész arca. Nem bírtam ki, annyira megijedt, hogy azt se tudta fiú e vagy lány.
-Nem támad senki, nyugodj meg.
-Mostmár tudom. De figyelj már, az ajtón tudtommal bejönni szoktak.- mutatott rá.
Nem törődve a hülyeségével, elsétáltam mellette és felvittem a cuccom.
-Szia kincsem, hogy vagy?- sétált be anya.
-Hozzám se szólj, hozzám se érj.- figyelmeztettem.
-Mi a bajod lányom?
-Hogy mi? Hogy mi a bajom?! Rámuszítod Carlost, mellé meg befogod apát mint valami utolsó kutyát, hogy játsza el a bűnbakot helyetted?- borultam ki.
-Ez nem egészen....
-Nem érdekel a mondndód, most pedig hagyj magamra. Kérlek.
Anya kisétált és egész este nem láttam.

Elaludni próbáltam, mikor valaki kavicsokat dobált az ablakomnak. Felálltam nehézkesen, felhúztam az ablakot és egy kő szemen vágott.
-Tudod... Amennyire szeretsz, annyira utálsz is.- dörzsöltem a szemem.
-Bocsáss meg.- mászott be Dani.
-Mit keresel itt?
-Nem tudok otthon lenni. Főleg nem ilyen helyzetben. Szükségem van a közellétedre.- ölelt át.
Volt egy olyan érzésem, hogy az a közellét, egy kicsit nagyon közellét. De nem kezdeményezett. Csak ölelt. Annyit vettem észre, hogy a kezem megfogta a pólóját és húzta felfelé.
-Mit művelsz?- fogta meg a karom, de nem rakta el onnan.
-Amit kell.
DEZSAVŰ.

Másnap reggel üres házra ébredtünk Daniellel.
-Jó reggelt.- csókolta meg a nyakam.
-Nem játszunk vámpírosat, főleg nem olyat, amiben én vagyok az áldozat.- mutattam a lila foltok felé a nyakamon.
Kicsit eldurvultunk tegnap este... Daniel háta úgy néz ki, mint akin 5 macska mászott. Azt hiszem, kicsit messzire mentünk.
-Megbántad?- kérdezte.
-Jaj, nem! Dehogy is! Csak azt hiszem, vadállatok lettünk.
Ekkor fölém hajolt, megcsókolt, majd szépen ment lefelé.
-Daniel, komolyan beszélek.- toltam el magamtól.- Nem mint ha nem lenne jó, de ez nekem egyenlőre sok. Nem azzal van a baj, hogy nem akarom, hanem azzal, hogy pont jó az időzítésed.
Valójában, örültem neki, hogy a testemet erre is használtam most. Elfáradtam. De mikor a legrosszabbul vagyok, akkor kezdi el.
-Ne haragudj.
Felöltöztünk és elindultunk megkeresni a többieket. Az ajtó előtt bőröndök álltak. Kirohantam és megláttam apát.
-Apa, mi ez az egész?
-Megyünk Californiába.

14. Rész - Otthon édes otthon...

Végre itthon... Alig vártam, hogy hazaérjek. Tortával vártak, mindenki itt volt. A nap sütött odakint, csicseregtek a madarak és apa mosolygott, ami újdonság. Ne hogy elhigyjétek... Ez egy nagyon szép álom lenne. Az idő szép szóval, sz*r volt. Zuhogott az eső és mire beértem, teljesen eláztam. Apa, anya és hát persze a csodálatos, gabonapelyzabáló Carlos is, a kanapén ültek és apám a szokásos póker arcát viselte. Amivel vártak, az legfeljebb egy nekem meghagyott keksz volt.
-Újra itthon.- gondoltam magamban.
Felmentem a szobámba köszönés nélkül és azonnal azon voltam, hogy minél hamarabb lekerüljön rólam a vizes cucc.
-Hey, Rosa...- lépett be Carlos.
Egy szál melltartóban és bugyiban álltam a szoba kellős közepén. Szép. Egy embert akartam, hogy így lásson, de az nem Carlos, hanem Daniel. De valamiért nem reagáltam úgy, hogy pánik roham és üvöltés. Csak álltam és bámultam.
-Tetszik amit látsz?
Teljesen dezsavű érzésem volt, mert Daneltől is ugyanezt kérdeztem mikor végignézett rajtam, de tőle teljesen más választ kaptam.
-Bocsáss meg, csak meg akartam kérdezni minden oké e veled.
Még mindig nem csináltam semmit, csak álltam. Valahogy nem voltam ideges. Pedig még ha George lát is sikítok. De Carlosnál nem. És ő nem is úgy néz rám, mint aki menten elolvad. Volt alakom bevallom és mindig vigyáztam magamra, hogy túlzásba ne vigyem. Mindenki megnézett, kivéve őt. Ő valahogy.. fáj ezt mondani, de családtagnak érezte itt mindenki. Még én is.
-Nos. Mint látod, minden rendben.
Szét tárt karokkal körbe forogtam, hogy lássa nincs semmi bajom. Mikor megálltam és rá néztem, szélesen mosolygott.
-Mi olyan vicces?- mosolyodtam el én is.
-Ugye tudod, hogy egy szál fehérneműben forogsz itt előttem?- tört ki belőle a nevetés.
-Szerinted ha nem lennék tisztába vele, nem zavartalak volna ki?- fontam össze a karom, mert észrevettem, hogy egy bizonyos pontot bámul.
-Láttam már lányt így.- vonta meg a vállát.
-Anyukádat?
-Nagyon vicces vagy Rosalyn, de csak egyedül te hiszed azt, hogy es kis senki vagyok, aki nem tud még be sem csajozni.
-Igazából tényleg ezt gondoltam, örülök, hogy nem nekem kellett beismernem.- fordultam meg a pólómért.
Ekkor két kéz megragadta a karomat és vissza rántott. Carlos egyenesen a szemeimbe bámult és eszméletlen, hogy nem csókolt meg. Tartja magát, az biztos...
-Rosszul gondolod. Mindig megszerzem amit akarok, ezt soha ne felejtsd el csillagom.
Még jobban közeledett és mikor már az ajkunk majdnem összért, megfordult és kiment. Abban a percben megállt az idő. Fogalmam sem volt mit műveltem, csak azt tudtam, hogy majdnem megcsókoltam azt az embert, akit utálok. Leültem az ágyra és pár percel később, minden világos lett. Carlos engem akar... Tényleg engem akar és apának ehez semmi köze. Belémszeretett és ezt nem fordíthatom vissza. Újra és újra lejátszódott a fejemben... "Mindig megszerzem amit akarok, ezt soha ne felejtsd el." Még a hideg is kirázott tőle. Nem tudtam min akadjak ki jobban. Azon, hogy 90% pucér voltam, vagy azon, hogy egy kicsit sem tiltakoztam amikor majdnem megcsókolt. Ebben csak egy valaki segíthetett, Sophia...

Gyorsan felkaptam a ruhám és rohantam Sophihoz. Úgy kopogtattam, hogy majdnem betört az ajtó.
-Ki a.... Jaj, szia Rosalyn! Mit ártott neked az ajtó?
-Sophia, most nincs kedvem viccelődni, komoly gondom van!
-Ha kinyírtál valakit, nem akarom tudni! Akkor nem lehetek a védő ügyvéded.
-Sophia!!
-Vagy csak megjött, kell tampon?- nézett furán.
-Reménytelen vagy.
Már az ajtót nyitottam, mikor Sophia megszólalt.
-Bocsánat... Mi a baj? Gyere menjünk fel, mesélj.
Egy gúnyos mosollyal elindultam a lépcsőn fölfelé és be Sophi szobájába.
-Na, mi a helyzet?
-Szóval... A hétvégén Danielnél aludtam. Gondok voltak itthon és muszály volt kiszabadulnom.
Elmeséltem neki, hogy miért nem ide jöttem, hogy mi történt Daniel és köztem, aztán a mai napot is. Törökülésben, a kezébe támasztva a fejét engem bámult. Nem tudtam kivenni mit akar mondani, még meg nem szólalt.
-Szóval... lefeküdtél a pasiddal, visszajött a régi "szerelmed", kekszet kaptál otthon, nem öltél meg senkit és majdnem smároltál egy szőrgolyóval. Büszke vagyok rád barátosnőm.
-Nem is ordítasz le, hogy mit műveltem? Legutóbb, mikor elmondtam, hogy uborkával ettem a szalonnát, idézlek: "Te normális vagy ember? Uborka szalonnával?! Hát elment az eszed?"
-Hey, az nem ugyanaz!
-90% pucéran álltam egy pasi előtt akit utálok megdícsérsz, de ha szalonnát eszek uborkával, leordítod a fejem?
-Rosa, ránk a fura, a legenyhébb kifejezés.- kacsintott.

Ezek után, nagyon sokáig beszélgettünk a legjobb barátnőmmel. Elmesélte, hogy Theo meg közte minden a legnagyobb rendben és eszükben sincs szakítani. Megnéztünk egy filmet, majd hazabaktattam. Lezuhanyoztam és készültem aludni, mivel másnap suli és hulla leszek. Félálomban voltam, amikor valaki kopogtatott az ajtómon.
-Szia kislányom. Bejöhetek?- dugta be a fejét apa.
-Persze.- dörzsöltem meg a szemem.- Valami gond van?
-Nem drágám, nincsen semmi baj. Igazából beszélni szerettem volna veled a múltkori kiabálásról.
-Ugyan apa, te csak jót akarsz.
-A helyzet az, hogy Carlos nem az én ötletem volt. Én nagyon bírom Danielt, tisztességes és ismerem, mint a tenyeremet. Anyád meg én egyik este leültünk beszélgetni és elmomdta, hogy nem akar téged Daniel mellett tudni. Szóba hozta Carlost, aki tényleg kedves fiú, de nem ismerem úgy, mint Danit. Muszály voltam segíteni anyádnak, hisz félek tőle.
-Apa, semmi baj, már mondtam. Már semmi nem választ el tőle.
És lebuktam... kicsúszott a számon, szuper. A hajam odaadom Sophinak a fehérneműimmel együtt és a szobám is rá hgyom. A többi megy George-hoz.
-Én is a 18. születésnapomkor vesztettem el.- mosolygott.
Nagyon meglepett. Sosem volt még ilyen bizalmas beszélgetésem az apámmal és mindig azt hittem, hogy ő akar tönkre tenni. Egyszer sikerült is neki, de akkor megfogadta, hogy soha többet. Hinnem kellett volna neki...
-Most pedig aludj. Holnap suli.
Egy gyors puszit nyomott a homlokomra, aztán kisétált széles mosollyal a száján.

Másnap reggel, nagyon boldogan keltem. Igaz, elgondolkoztam párszor azon, hogy elmodom Daninek a történteket, de tulajdnonképpen ami meg sem történt, minek elmondani? El is hessegettem ezt a gondolatot és próbáltam pozitív dolgokra gondolni. Lementem a konyhába és ott találtam Rault. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy itt fog lakni.
-Jó reggelt csipkerózsika.
Felnéztem a pultra, hogy lássam mit eszik. Hát természetes volt, hogy az én gabonapelyhemet.
-Szuper... jó étvágyat zabagép.
-Ez fájt. Miújság?
-Semmi különös. Jelenleg az, hogy falod a kedvenc kajámat és ez zavar.
-Bocsásd meg, hogy élek, ígérem többé nem fordul elő.- állt fel.
Azonnal észbekaptam és megragadtam a karját.
-Nem úgy gondoltam, ezt te is tudod.
-Utóljára akkor néztél így rám, mikor elbúcsúztunk.
Leesett... az a baja, hogy eddig egy kicsit sem foglalkoztam vele. Pedig miattam jött el idáig.
-Figyelj... az régen volt és akkor még mást jelentett ez a nézés. Ma már, a legjobb barátomnak tekintelek, ezt te is tudod. Nem hiszem el, hogy 8 év alatt, nem felejtettél el.
-Az igazat megvallva, nem tudtalak elfelejteni.
-Raul, felnőttek vagyunk. Lépj túl. Van barátom és én tényleg nagyon szeretlek téged, de csak mint barát. Mindig is fontos voltál, most is az vagy. Ne érezd, hogy elhanyagollak, csak most kicsit zűrös az életem.. de ígérem, valamelyik nap elmegyünk csak mi ketten. Mit szólsz?
-Elfogadom és próbálkozok.
Egy hálás mosollyal ott hagytam és felrohantam készülődi. Ennyit a szerelmi háromszögről...

13. Rész - "Vidám" napok kezdete

A nyakamban érző fájdalomra keltem másnap. Fájt az egész testem és úgy éreztem,teljesen elvesztem valami külön világban. Lassan felültem, megdörzsöltem a szemem és a tükör elé sétáltam. Egy hatalmas lila folt okozta a fájdalmat a nyakamban... Nagyon szép, most hordhatom a hajam a jobb oldalon. Pár percig tanulmányoztam magam, nincsenek e más sebek valahol. De nem voltak, hála az égnek. Csak később eszméltem rá, hogy Daniel nincs sehol. Felkaptam az atlétámat és sietősen lerohantam a nappaliba, hát ha megtalálom Danielt. A fürdőből sétált ki éppen, amikor megláttam.
-Jó reggelt hercegnő.- fogta meg a derekamat.
-Neked is, hercegem.- karoltam át a nyakát.
Daniel végig nézett rajtam, annak ellenére, hogy harmadjára lát így. Kicsit kezd idegelni, de örülök, hogy ennyire elnyertem a tetszését.
-Netán... tetszik amit látsz?- kérdeztem.
-Oh, igen. Kifejezetten élvezem a helyzetet.
Ekkor neki nyomott a falnak, a lábamat a dereka köré fontam, majd lágyan megcsókolt. Sosem éreztem magam ennyire szabadnak. Teljes mértékben ragaszkodtam ahhoz az elvhez, hogy ha érzem, az a bizonyos valaki nem vigyáz rám, azonnal abba hagyom. De Danielnél valahogy, semmi szükség nem volt erre. Vigyázott rám, jobban mint kellett volna. Még most is ráz a hideg, ahogy érzem az érintéseit mindenhol a testemen. Mindig is így képzeltem az elsőt. Sok lány van, aki gyertyákat, rózsákat és egyebeket akar, romantikus zenével. De én nem. Nekem sosem voltak fontosak ezek az elemek a szexhez. Számomra az a legfontosabb, hogy az a valaki szeressen, tiszteljen, legyen velem őszinte és bízzon bennem. Enélkül egy kapcsolat, nem az igazi. Na de ott lett ez az egész veszett ügy, hogy el kell mondanom anyáéknak és George-nak is, aki konkrétan kibelez és elás valahova a domboldalon. Szó szerint.

Olyan gyorsan eltelt a hétvége, hogy észre sem vettem. Danielel nem volt köztünk semmi ezek után, de továbbra is együtt aludtunk. Van egy olyan érzésem, hogy soha többet nem szabadulok tőle, de nem is bánom már. Le tudom az érettségimet, aztán megy tovább az életem. Vasárnap összepakoltam a cuccomat és lehuppantam Daniel ágyára, hogy újra felmérjem, mi is történt. Összefoglalva, lefeküdtem a világ legcukibb pasijával, miközben a bátyám megkért, ne csináljak semmi hülyeséget. Anyáéknak el kell mondanom, aztán leborotválják a hajam, elkobozzák mindenemet, kibeleznek és eladnak valahova New York-ba. A kérdés, hogy mikor...
-Nem akarsz haza menni igaz?- kérdezte Daniel.
-18 vagyok, akár ide is költözhetnék.
-Mit akarsz kezdeni ezzel az egésszel?- ült le mellém.
-Igazából, fogalmam sincs... Le akarom tudni az érettségit, aztán eldől minden. Te mit akarsz?
-Én tovább tanulok, zenésznek. Utána néztem és találtam egy nagyon jó egyetemet. A neve MusicAcademy és nagyon tetszik. Ott talán megtalálom amit keresek.
Mindig is tudtam, hogy Danielnek hatalmas tehetsége van a zenéhez, de soha nem gondoltam volna, hogy zenei egyetemre akarna menni. Persze ha szeretem, támogatnom kell. Nem tarthatom vissza, csak mert én itt vagyok.
-Ez szuper. Merre van ez a bizonyos egyetem?
-Californiában.
Lefagytam. Egy önző pillanatra, azt gondoltam, hogy itt van a közelben és bármikor tudunk találkozni, de nem. Californiát nem bírnám ki. Túl messze van. A válasz tehát, vagy kibírod Rosalyn, vagy elmész vele, vagy szakítasz. Hát, senki nem mondta, hogy egy kapcsolat tökéletes lesz.
-California... Szerintem menned kéne.- erőltettem egy mosolyt.
-És hagyjalak itt téged? Nem Rosa, ezt nem. Ezt az egyet nem.
-De ez egy hatalmas lehetőség a számodra! Nem halaszthatod el miattam!- pattantam fel.
Nem hagyhatja veszni ezt a hatalmas lehetőséget. Lehet, hogy én is itt vagyok, de ez most nem számít, ha róla van szó!
-Nyugodj meg Rosa, ezt majd még megbeszéljük rendben?- simította meg az arcom.
-Rendben. De ígérd meg, hogy elgondolkozol rajta alaposan és elmész a felvételire!
-Oké, elgondolkozok rajta.

Pár órával később, a bátyám megérkezett Danielékhez, egy váratlan vendéggel. Raul ott állt mellette, széles vigyorral, amikor meglátott. Gondolkodás nélkül a karjaiba vetettem magam és nem voltam képes egy szót sem kinyögni, csak ölelni. Egy idő után elengedett.
-Drága Rosa, hát te semmit nem változtál.- nézett végig rajtam (Persze egyes helyeken jobban megnézett, mit vártam tőle.).
-Na igen. Ezt most bóknak vettem.-kacsintottam.
-Annak is szántam.
Fogalmam sincs, hogy Dani mióta támaszkodott az ajtónak, de volt egy olyan érzésem, hogy az első perctől kezdve.
-Daniel, ő itt egy nagyon régi barátom, Raul. Raul, ő itt a drága egyetlen szerelmem, Daniel.
Persze Raulnak kellett odasétálnia, mert Dani öröm, hogy nem tépte szét ott és akkor...
-Nagyon örülök, hogy megismerhetem Rosalyn barátját.- nyújtotta oda a kezét Raul.
-Szintén, hogy megismerhetem a BARÁTNŐM egyik régi haverját.- fogott kezet Daniel.
-Jól van haver, felfogtam a dolgot.
Elég valószínű volt, hogy a pasim kihangsúlyozta a BARÁTNŐM szót. Nem hittem, hogy ennyire féltékeny lesz majd pont Raulra.
-Most, hogy mindenki mindenkivel puszipajtás, indulhatunk végre, vagy még lelkiztek egy kicsit?- szólalt meg George.
Egy gyors "Most meghalsz" pillantást vetettem a bátyámra, odaszaladtam Danielhez és egy gyors csókot nyomtam a szájára.

Az autóban hazafelé, nagyon sokáig nem szólt senki egy szót sem. Néma csendben ültünk, én az anyósülésen, Raul hátul, George pedig vezetett.
-Nos...- törtem meg a csendet.- Mit keresel BA.-ban?
-Hát... tudod ez nehéz kérdés. Hiányoztál te és ki akarom próbálni magam egyes dolgokban. Otthon nem volt nagy lehetőség arra, hogy elérjek valamit. Ezért gépre szálltam és ide jöttem.
-Ez szuper. És hol laksz? Hotel, vagy esetleg valami rokon?
-Nálatok Rosa....
-Hogy mi van?- törtem ki.
Nem tudtam felfogni, hogy Raul az én házamban lakik, az a Raul, aki régen annyira szeretett. Az érzések remélhetőleg nála elszálltak, bár úgy látszik. Nem elég elviselni a gabonapelyhet lopó jetit, még a bűzt eregető majmot is el kell (Jaj igen. Ez a becenév akkor ragadt Raulra, mikor egyszer náluk aludtam és orrfacsaró bűzt eregetett 10 percenként.). Bele kell törődnöm azt hiszem.
-Vagyis... szuper. Megleszünk. Végre nem leszek egyedül összezárva a lökött bátyámmal.
Pár másodperc kellett még George fel nem fogta, hogy róla van szó.
-Hey, nem is igaz!
-Egy párna mögé bújtál Carlos elől, könyörgöm!- nevettem.
-Az más volt! Még a párna sem tudta fedni a bűzt, ami belőle árad! Szerintem a tusfürdője, már ha van neki olyan, 2 év mire elfogy! Kishúgom, nem tudom te, hogy nem érzed, de engem kiüt. Szó szerint.
-Én megszoktam a te szagodat...
Tudom durva volt, de nem tudtam kihagyni!

Egész este azon gondolkoztam, mi lesz ezek után. Az egy dolog, hogy oda adtam magam valakinek, de ez, hogy fog látszódni a kapcsolatunkon? Carlos elviselhetetlen, állandóan próbál nyomulni, de én nem engedem. Ráadásul megeszi a gabonapelyhemet... George állandóan beszélget egy lánnyal, akivel nem tudom miért nem jön már össze végre. A neve Sony és egész kedves. Volt itt nálunk a héten és beszéltem vele pár szót, nem ártalmas. Rault szagolhatom az idők végezetéig, amihez ku***ra nincsen kedvem. Anya meg apa pedig, el kell nekik mondanom mi volt. De inkább, először a bátyám tudja meg. Sophival már állítólag az 5. gyereket terveztük az előző berúgáskor, pedig állítólag 3-nál megálltunk. Na de a lényeg az, hogy fogalmam sincs, mit kezdjek magammal az érettségim után. Gondoltam rá, hogy egyszer és mindenkorra elkezdek zenét tanulni, de ha el is kezdeném, Californiába mennék Daniellel és mi lenne a többiekkel? Sophi, Theo, a többi barátom, a családom... Nem tudom mit kéne tennem. A szívem két felé húz. De ideje magamra is gondolni. Elegem van abból, hogy a saját érdekeimet hátra hagyom, a másik kedvéért. Én akarok most az első lenni! Változtatom kell a dolgokon. Ha győzni akarok, mindent meg kell tennem. Szembe kell néznem az élet nagy gondjaival és akadályaival. Nem akarom kikerülni egyiket sem! Át akarom ugrani őket. Ha a feladás szélén állok, akkor is. Mert az amit el akarok érni, nem piskóta. Hanem nagy dolog és az életem árán, de megcsinálom. Megcsinálom, mert meg akarom. Megcsinálom, mert meg tudom. Megcsinálom, mert azt hiszik, úgy sem tudom.

12. Rész - Love, love and love

Reggel mikor felkeltem, erős fejfájás kínzott. Felültem és megpróbáltam visszaemlékezni a tegnapi napra. Az utolsó emlékeim a bálról, hogy Sophia elrohangált ott magának a teremben és azt ordítozta itt a világ vége, mindenki nyugodjon le. Hát hagy ne mondjam, kicsit sokat ivott. Nem csalódtam a barátnőmben legyen is elég ennyi. Nekem fogalmam sem volt arról, hogy mit csináltam, mindaddig, amég nem kaptam egy üzenetet Danieltől.

Igen, sejtettem, hogy valami ilyesmit csinálok majd. Persze sosem volt pasim, de tudtam mire vagyok képes. A szerelem az, ami miatt megváltozhat az ember és néha túl nehéz is. Főleg ha viszonzatlan. 

Lebotorkáltam a lépcsőn és bementem a bátyám szobájába, beleugrottam az ágyába és közben ezt kiabáltam:

-I'm Brave!!

George felugrott és annyira megijedt, hogy még a telefonját is eldobta valahová a szekrény mögé.

-Jesszusom Rosalyn, te magadnál vagy?!

-Elfajzott vagyok és nem tudom kontrollálni, tudod jól!- csattantam fel.

-Hagyjál már a hülye Beavatott dumáiddal! Inkább mondjad mennyit ittál tegnap éjjel.- fonta keresztbe a karjait.

-Egy kicsit...

-Egy kicsit. Gondolom mennyi lehetett az a kicsi. Na mindegy, nagy vagy már. A baj az Rosalyn, hogy a bulidat nem tarthatod meg itthon.

-Ott a villánk!- dőltem hátra.

-Tudom de... anyáék tudnak a villáról és apa megint tervez valamit Carlossal. El kéne menned, legalább a hétvégére. 

-Hát... Sophiához nem mehetek, mert itt lakik nem messze. Más olyan barátom meg nincsen.- szomorodtam el.

-Megbízok benned... De megbánom én ezt majd, menj Danielhez a hétvégére.- tört meg végül.

Azonnal boldog lettem. Fogalam sem volt, hogy mi vár ott majd rám, vele, kettesben, de azt nagyon jól tudtam, hogy életem legszebb hétvégéje lesz. 

-Imádlak!- ugrottam a nyakába.

-Én is, de most irány csomagolni.

Berohantam a szobámba és mint az őrült, úgy dobáltam a cuccaimat a táskába. Dontam egy sms-t Daninek, hogy ott vagyok nála 15 perc múlva. Felkaptam egy ruhát és igyekeztem kifelé az autóhoz, amiben a bátyám várt. 

-Mit mondasz anyáéknak, hol vagyok és miért?- kérdeztem.

-Arra gondoltam, hogy azt mondom Sophinál vagy, egy iskolai feladat miatt. Az anyukájáékkal beszélek, ha anya átmenne falazzanak neked. 

Megkönnyebbültem. Örülök, hogy Georgenak eszébe jutott ez az iskolai feladat dolog. Ilyenkor nagyon tudom imádni. 

Danielék háza egy park mellett van, úgy hogy egész csendes. Emeletes, fehér és belülről egy palota. Beléptem az ajtón és elállt a lélegzetem. A padlón láttam a tükörképemet és egy gyönyörű tűzhely állt a nappaliban. Ez a ház eszméletlen! Az asztalon megláttam egy képet. Daniel, Victor bácsi és egy nő állt középen rajta. Gondolom az anyukája... Sosem mesélt róla, hogy vesztette el, de én nem faggattam. Ha el szeretné majd mondani, elmondja. Felsétáltam a lépcsőn és benyitottam Danielhez, halkan, hogy megijesszem. Póló nélkül állt háttal nekem és félig még vizesen. Gondolom zuhanyzott... Nem vett észre, ezért egy darabig elnéztem és azon gondolkoztam, amiről beszélgettünk és visszautasítottam. Elképzeltem, milyen rosszul eshetett neki, amikor nemet mondtam. De engem még mindig az érdekelt, mit műveltem tegnap este. Bekopogtam mintha most jöttem volna meg, Dani pedig megfordult.

-Rosalyn, nem hittem, hogy ilyen pontos leszel...

Láttam, hogy zavarban van. Pedig nekem kéne. Láttam már póló nélkül tegnap este és ő is látott engem fehérneműben, de minden homályos volt. Sokat ittunk és egyikünk sem emlékszik nagyon a másik testére. 

-Az a baj, hogy pont jókor jöttem.- néztem végig a szexi testén.

Nagyon szexi teste volt. Szinte már meg kellett volna érte büntetni. Kockás hasa volt és széles válla. Mellette egy kislánynak látszódtam.

-Pont jókor.- kacsintott rám.- Mi a helyzet? Minek a nagy táska?

-Jaj igen.- ráztam meg a fejem.- A helyzet az, hogy ide kellene jönnöm a hétvégére... Családi ügyek miatt. Sophihoz nem mehettem, mert túl közel lakik hozzánk. Így hát, maradtál nekem te. 

-Értem. Hát, nekem semmi kifogásom ellene, hogy itt aludj. 

-Azt sejtettem.- nevettem el magam.

-Figyelj Rosa...- lépett oda hozzám.

Pár centi választott el az ajkától és semmi másra nem tudtam gondolni, minthogy az enyémhez érjen. Ahogy egyre közeledett, éreztem a hőt ami a testéből áradt. Annyira kívántam, hogy hozzámérjen. De én nemet mondtam...

-Ha nem akarod, nem is fogom erőltetni. Ezt te is nagyon jól tudod. Mindened amid van, csak te tudod ide adni nekem érted? Csak te.- fogta meg az arcom.- Nézz a szemembe és mond.. Félsz tőlem?

A szemébe néztem és elmosolyodtam.

-Már nem. Egy kicsit sem.

A csókja forró és édes volt, de hamar véget ért.

-Az ajándékod ma estére tartogattam. Nem tudom, hogy fog tetszeni...

Az arckifejezéséből, mindent leolvastam. Tudtam mit akar és azt hiszem készen állok rá. Tudom jól. Úgy tettem, mint aki nem tudja mire értette és csak ennyit feleltem:

-Rendben. 

Daniel felkapott egy pólót és lement a konyhába főzni. Én lehuppantam az ágyába és elkezdtem szagolgatni a párnáját. Eltelt 15 perc, Daniel sehol, így gondoltam átöltözök kényelmesebb ruhába. Levettem a pólóm és Dani pont akkor lépett be az ajtón. Kitágult bociszemekkel bámult és csoda, hogy a tálca nem esett ki a kezéből. Elkezdtem nevetni, de arra sem reagált csak engem bámult.

-Tetszik amit látsz, vagy mi bajod van?- sétáltam oda hozzá.

-Nem... azaz de.. vagyis..

Teljesen elvörösödött és megszólalni sem nagyon tudott. Gondolkoztam rajta, hogy felveszem a rossz lány stílust, de annak nem most van itt az ideje. Nem akarok egoista lennei, de az iskolában mindenki azt állítja én vagyok a legszebb. Természetesen szép. Kifejezetten jól nézek ki, ezt nem tagadom, de nem vagyok a legszebb. Gyorsan felvettem a pólómat és megpusziltam Daniel arcát, majd a fülébe súgtam:

-Tudod... A válaszom visszavontam.

Ezután kisétáltam a szobából le a nappaliba, vissza se nézve, győzelmet aratva. 

Este 7 óra volt és Daniel, Victor bácsi meg én, leültünk vacsorázni az asztalhoz. Annyira nevettem rajtuk, hogy alig tudtam lenyelni a számban lévő kaját. Dani elmesélte, hogy az anyukája rákban halt meg, 5 éves korában. Azóta Victor bácsi egyedül neveli a fiát és hagy ne jegyezzem meg, nagyon jó munkát végzett. Végeztem a vacsorával és felmentem lezuhanyozni. Mindvégig az járt a fejemben, mi van ha nem leszek elég jó neki. Mi van ha nem kellek neki? Bár, ez elég lehetetlennek tűnt. Felkaptam a fehérneműmet rá egy fehér atlétával, ami egy kicsit átlátszott. Daniel már megint úgy nézett rám, mint aki még sosem látott embert. 

-Leszokhatnál már erről.- karoltam át a nyakát.

-Fogalmad sincsen arról, mennyire szexi vagy Rosalyn. 

-Akkor miért nem mersz úgy hozzám érni? Miért fogod vissza magad?- húzódtam el tőle.

-Rosa... Ha most ezt megteszem, nincs visszaút. Nem tudom visszacsinálni. 

-Daniel, könyörgöm! Érj hozzám!- tettem a kezét a derekamra.- Visszavontam a válaszom, emlékszel?

Daniel megcsókolt én pedig éreztem, hogy egyre jobban el lágyul. Gondoltam ennyire könnyen nem adom magam, úgyhogy kirántottam magam a karjai közül és elkezdtem futni. Fogócskáztam a pasimmal, 18 évesen. Ezt belekerül az életrajzomba. Utól ért, felkapott és visszavitt a szobába az ágyba. 

-Jó éjt Rosa.- indult el kifelé.

-Te meg hová mész?- ugrottam fel.

-A kanapéra aludni.- nevette el magát.

-Nehogy ki merészelj menni azon az ajtón mert esküszöm, hogy utánnad megyek és addig ütlek egy kanállal, még vissza nem jössz.

-Akkor hol aludjak?

-Itt velem. De nem hiszem, hogy te aludni szeretnél Daniel.

Odamentem hozzá és lehúztam a pólóját.

-Mit művelünk?- nézett a szemembe.

-Amit kell. 

Ismét rátettem a kezét a derekamra, majd erősen megcsókoltam. Éreztem, ahogy a keze becsúszik a pólóm alá és csikizi a hátamat. Megfogta a fehér atlétámat és elkezdte fölfelé húzni.

Minden rossz gondolat, rossz érzés és gyűlölet, távozott abban a pillanatban. Nem volt más, csak én és ő. Szeretem és tudom, hogy az a perc, most jött el. Bedöntött az ágyba, megcsókolta a nyakam és engem kirázott a hideg. Senkinél nem éreztem még ilyet, soha. Csak úsztam az árral és hagytam, hogy történjen, aminek történnie kell. Az nap éjszaka, egy olyan estét töltöttem el vele, amilyet még soha senkivel.