Anyukám, apukám, a testvérem és én, elég boldog kis család vagyunk. Bár apukám néha az agyamra tud menni, mert folyton vagy aggódik, vagy csalódást okoz nekem. De mégiscsak az apukám és tudom, hogy csak jót akar. Az anyukám mindig próbál segíteni, de a vége mindig rosszul sül el... Egyszer mikor még Madridban éltünk, átjöttek hozzám a barátnőim és onnantól kezdve minden nap kerültek. (Íme az egyik ok, miért nincsenek barátaim). De imádom ahogyan főz. A testvérem George, a világ legjobb embere. Mindig támogat és egyetért velem mindenben amit teszek. Legyen az jó, vagy rossz, vele akkor is megtudom beszélni.
Én egy nagyon zárkózott lány vagyok... Barátaim sem nagyon vannak, egyetlen egy igazi barátom volt az életem során, Raul. Olaszországban ismerkedtünk meg, mikor még ott éltünk. Sosem volt köztünk baráti kapcsolaton kívül más, én legalábbis nem akartam tőle semmit... Vagy talán mégis? Na jó, bevallom talán mégis éreztem iránta valamit, de az már elmúlt. Amióta elköltöztünk, nem tartom vele a kapcsolatot és nem is láttam. Volt mikor úgy éreztem szerelmes vagyok, de rájöttem, hogy ez csak azért van mert nem látom, és fontos szerepe volt az életemben...
Szeretek énekelni, de még sosem léptem fel sehol. Félek, hogy leégek, pedig nagyon sokan mondták, hogy bíznom kéne magamban.
Holnap lesz az eső napom a suliban. Novemberben kezdek, mert most költözünk a városba. Fogalmam sincs mi vár ott rám, de a bátyám azt mondta, egy ilyen szép lányra mint én, nem lehet nem odafigyelni.
