38. Rész - A támasz.

Újra elkezdőtkek a Roy-val töltött délutánjaim. Olvastam a könyvet amit kivettem és komolyan elgondolkoztam azon, hogy az isten meg akar e ölni engem. Most az van, hogy a lány két srácba is szerelmes és nem tud választani. Szuper... A szívem azt súgja, jól döntöttem. Kedvem lett volna megint durcizni, de nem panaszkodhatok mindenért! Ha már én így döntöttem, akkor viseljem is el.
- Mi a baj drágám? Annyira elgondolkoztál... - kérdezte Roy.
- Leállhatnál az állandó bámulásoddal... Semmi, csak kínoz a könyv.
- Hát akkor vegyél ki mást!
- De attól, hogy kínoz, még tetszik!
Ebben a pillanatban Juliet lépett a szobámba és ügyet sem vetve Roy-ra, lefeküdt az ágyamra és a párnámba fúrta a fejét.
- Amm... Jól vagy Juliet?
- Még élek.
- Aha... És megtudhatnám, mit keresel itt? - mosolyogtam.
J. felült és most ő vette fel a durcás arcot.
- Komolyan mondom, ti hasonlítotok egymásra. - mondta nevetve Roy.
- Pofa be!
Juliet hozzávágott egy párnát, bár akkora erővel, hogy szerintem még csak meg sem érezte.
- Szóval?
- Összevesztem Sophiával...
- Ti folyton veszekedtek, de ezúttal min?
- Meglátta, hogy beszélgetek egy srácal és kiakadt. Elkezdte mondani a szokásos mondókáját, hogy még csak 17 vagyok és ameddig nem leszek 18, szót kell fogadnom.
- És most ti komolyan ennyin vesztetek össze?
- Azt mondta, ha ennyire rib**c akarok lenni, akkor menjek el ahoz a sráchoz, de én csak beszélgettem vele, egyáltalán nem akartam tőle semmit. Aludhatok itt ma este...?
A helyzet az volt, hogy ma Roy-val aludtam volna. Megígértem neki, hogy átmegyek hozzájuk a hétvégére, de most itt volt J. Nem hagyhatom csak úgy itt... Ránéztem Roy-ra a cuki kiskutya szemeimmel, de ő csak a szemét forgatta, aztán bólogatott. Imádtam, hogy mindig tudja mi a bajom, vagy, hogy mit akarok.
- Persze, aludj itt nyugodtan.
- Király vagy Rosalyn!
Juliet átölelt, majd szaladt is haza összepakolni magának valami cuccot. Mikor bezárta az ajtót, Roy rámnézett a durcás fejével, én pedig elkezdtem nevetni.
- Az enyém jobb. - mondtam.

Juliet 10 perc után vissza is jött, a nagy bőröndjével. Kitágult szemekkel bámultam, ahogyan kiveszi a pizsamáját, aztán pedig betolja az ágy alá.
- Hová utazunk...? - kérdeztem.
- Nem megyünk sehová!
- Akkor minek hoztál ennyi mindent? Nem csak egy estére maradsz?
- Nem tudom, lehet.
Ezek szerint, nem csak egy este lesz. Juliet szereti felfújni a dolgokat. Biztos vagyok benne, hogy Sophinak semmi baja a húgával. Akkor minek akar itt maradni?
- Rosa, kész az ebéd. - lépett be George.
Juliet felkapta a fejét és olyan szemekkel bámulta a bátyám, amilyenekkel Sophi szokta Rault. Így érthető volt, miért csomagolt évekre... J. szerelmes George-ba!
- Megyünk mindjárt!
Megvártam még kimegy a bátyám, majd rögtön kérdőre vontam a barátnőmet.
- Neked bejön a bátyám, ugye?
- Mi....? - habozott. - Ez hülyeség! Te teljesen meg vagy őrülve!
- Itt aki meg van őrülve, az te vagy George miatt. Mond csak... Mióta vagy belezúgva?
- Az első találkozásunk óta tetszik, csak nem akartam elmondani senkinek. Gondolod, hogy feltűnő? - biccentett a nagy bőröndje felé.
- Hát... Majd azt mondjuk neki, hogy nyaralni megyünk...
- Na de hová?
- A Nemtudommilyen szigetre.

Ebéd közben Juliet végig George-ot bámulta. Kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam, ezért felmentem a szobámba kicsit gondolkozni. Aztán üzenetem jött...

Bonyolítja a helyzetemet. Eddig azt mondta, hogy nem szeret. Most pedig hírtelen ráébred, mennyit jelentek neki? Ez nem kell nekem, ezt nem akarom! Elegem van az egészből... Ha nem szeretném Royt, tuti, hogy nem tudnék ellenállni Daninek. De ebből is látszik, mennyire szeretem mind a kettőt... Talán nem mutatom, de ez azért van, mert nem táplálhatok érzéseket mind a kettő iránt, az helytelen... Csak arra lettem figyelmes, hogy Juliet leül mellém.

- Nehéz ez a dolog, igaz?

Sóhajtottam egy nagyot, aztán belekezdtem.

- Tudod... Van, mikor az ember csalódik. Nagyon sokszor előfordul, hogy ilyenkor nincsen mellette senki, még azok sem, akik évek óta ismerik. Szörnyű érzés és rettentően fáj is. Roy segít leküzdeni azt a fájdalmat, amit Daniel hagyott és érzem, ahogyan egyre jobban összeforr a lyuk, ami a szívemen van. Te is tudod milyen ez az érzés, hiszen alig törődtek veled. De már most itt vagyunk mi, elsősorban Sophia, aki a NŐVÉRED. Nem kaphattok össze mindenféle hülyeségen. Szükségetek van egymásra. Erősíteni és segíteni kell a másikat, nem pedig eltaposni. Az nem megoldás, ha eljössz otthonról. 

- Lehet igazad van... Csak tudod, ez még olyan szokatlan... Hogy számíthatok emberekre. Eddig én ezt nem kaphattam meg.

Szorosan átöleltem Julietet és rájöttem, hogy akinek támaszra van szüksége nem én vagyok, vagy Daniel, esetleg Roy, hanem Juliet. Sophia az egyetlen ember aki ebben tud neki segíteni.

- Na gyere te szerelmes, menjünk aludni. - mosolyodtam el. - Holnap megyünk és beszélünk a nővéreddel.

- Rendben. - bólogatott.

Éppen elindultam kifelé a fürdőszobába, amikor utánam szólt.

- Rosa!

- Hmm? 

- Köszönöm...