36. Rész - Szerelemben és háborúban, mindent lehet

Tudtam kit kell választanom. Egyszerűen megéreztem... A lábam hamarabb reagált, mint az agyam és egyenesen elkezdtem futni Daniel felé. Mikor pont középen álltam, Dani megindult Roy felé és nem vett észre engem. Aztán csak a betont éreztem magam alatt. Képes volt megütni... Daniel aki mindig azt mondta, hogy szeret. Azonnal meg is álltak mind a ketten és az első ember aki mellettem volt, az Roy.
- Jézusom Rosalyn, jól vagy?! - kérdezte.
Nem feleltem mivel még mindig nem tudtam felfogni, hogy engem ütött meg. Éreztem, hogy sajog a szemem... Sophia és Juliet is iderohantak mellém és kérdésekkel bombáztak, de nem válaszoltam. Csak a hatalmas düh lobogott bennem... Felnéztem Danielre, aki háttal állt nekem. Nehezen felálltam, odasétáltam Daniel elé és a szemébe mosolyogtam.
- Most cseszted el. Téged akartalak választani, erre beversz nekem egyet?!
- Rosalyn, nem tudtam, hogy téged ütlek meg!
- Jó vicc. - nevettem.
Elindultam a kocsi felé és Roy utánam kiáltott, hogy hazavigyen e, de én csak mentem a kocsimhoz és elindultam vele hazafelé.

Bevágtam az ajtót és felmentem a szobámba duzzogni. 30 percel később, kopogtak az ajtómon és azt hittem, George az. Így hát felpattantam és autómatikusan a karjaiba vetettem magam. De nem George volt....
- Te mit csinálsz itt azok után? - húzódtam el.
- Rosa, csak hagy magyarázzam meg...
- De nincs mit!
- De van! Roy elkezdett pattogni, hogy szálljak le róad. Lökdösött, én pedig nem hagytam magam. Tudod, hogy soha nem fogom hagyni magam! Miután beszólt anyukámmal kapcsolatban, már nem tudtam visszafogni. Egyszer csak előttem voltál és egyszerűen téged kapott el... Sajnálom.
- Nem kell sajnálkozni! Jézusom, én meg téged akartalak választani... Most menj.
- Nem megyek. Mert szeretsz.
Megragadta a derekamat és magához húzott. A szája alig volt pár centire az enyémtől... Azt sem tudtam mit kezdjek magammal... Ezt a közelséget, már jó ideje nem éreztem. Fellángolt bennem a vágyakozás, amit iránta éreztem.
- Ha kimondod, hogy nem szeretsz, akkor elengedlek. De addig még csak gondolni sem fogok rá.
Nem tudtam kimondani... Nem ment. Amit Roy iránt éreztem az igazi és erős, de amit Dani iránt érzek... Az a szikra, még mindig nem tűnt el. Közelebb húzódtam és azt feleltem:
- Nem tudom kimondani.
Megint minden a régi volt... Ahogyan leszedte rólam a pólót, ahogy csókolta a nyakam... Eszméletlen volt és sokkal jobb, mint valaha eddig. Letolt az ágyra és éreztem, ahogyan egyre jobban ellazulunk. Hogy megbántam e? Nem.

- Most olyan ribancnak érzem magam. - mondtam.

- Miért? - puszilta meg a homlokomat.

- Feleséged van és gyereked lesz... Nekem pasim van, szörnyű amit tettünk.

- Rosalyn a szerelmet nem mi választjuk meg. Mi pedig tudod, hogy milyenek vagyunk. Nem bírjuk sem egymással, sem egymás nélkül. 

Elkezdtem nevetni, mert ez igaz volt. Ha együtt voltunk, mindig veszekedtünk valamin. Ha egymás nélkül voltunk, akkor pedig szenvedtünk a hiánytól... Nem akartam rossz ember lenni. Nem akartam megbántani Royt mert tényleg szerettem. De Danielt is... Roy és Daniel teljesen mást jelentettek számomra. Daniel a szerelmem... Roy viszont, az életem. A mi szerelmünk Danivel, nagyon furcsa. Nem találkoznak ilyen párral mint mi, minden nap az emberek. Különösek vagyunk, mégis tudjuk, hogy szeretjük egymást. Ez a legfontosabb. Na de Roy... Belopta magát a szívembe és ameddig élek, addig nem kerül ki onnan. Ajj, ez annyira nyomasztó. Életemben először fordult elő velem, hogy két felé húzott a szívem. De ez lehetetlen volt... Választanom kell. Roy, vagy Daniel.

Sziasztok A.O.M loversek, nagyon sajnálom, hogy ismét ilyen rövid résszel jöttem, de a napjaim megint zűrösek. Nagy örömötekre, visszahoztam ROSANIELT! Remélem boldogok vagytok. :) Puszi mindenkinek!