33. Rész - Maga a lehetetlen... Part 2

Nem hittem el... Ez mit keresett itt? Mindennek vége volt köztünk és semmi értelme nincs annak, hogy itt legyen. Ki engedte be a házba? Ki engedte be egyáltalán a szobámba?!
- Te mi a francot keresel itt? - kérdeztem.
- Hát... Gondoltam meglátogatlak. Mi a helyzet nálad?
- Semmi közöd hozzá Carlos!
Felnevetett és megfogta azt a képet, amin én és Roy voltunk.
- Eleinte Daniel, most Roy. Velem sosem volt ilyen képed. Miért? - rakta vissza a helyére.
- Mint mondtam, semmi közöd hozzá.
Kihúztam magam, hogy magabiztosabbnak tűnjek.
- Valóban nincs... Kihasználtál mint egy kis senkit. - mosolyodott el.
Elfordítottam a fejem, mert tulajdonképpen tényleg igaz volt. Nem tiszteltem Carlost. Még csak meg sem próbáltam megszeretni. Ekkor a bejárati ajtó becsapódására lettem figyelmes. Lementem a lépcsőn és újabb szívroham kapott el. Carlos is hamarosan leért.
- Ti ketten... - dadogtam.
Roy és Daniel egymásra néztek, majd ismét vissza rám. Két különböző világ voltak. Roy enyhén borostás, de szinte alig lehetett érezni mikor hozzám ér. Daniel pedig... Árad belőle az idegesség.
- Nos... - kezdte Roy. - Azt hiszem, ez elég kínos.
 Mind a három pasim egymás mellett. Azért ennyire profi, még én sem lehetek.
- Hát ez ciki Rosalyn. - nevetett Carlos.
- Fogd be! - kiabáltam.
Beszélnem kellett Roy-val is és Daniellel is.
- Carlos ha leszel szíves, akkor most menj el. Daniel, te várj meg odakint. Roy, te maradj kérlek.
- Szóval már ennyire le vagyok szarva? - kérdezte Dani.
Ránéztem és elmosolyodtam.
- Daniel, szerintem elmondhatnám ezt a kis Stephani-ról, nem gondolod?
Lehajtotta a fejét és elindult az ajtó felé. Megvártam még kiérnek a többiek, majd odarohantam Royhoz. A karjai közé vetettem magam és szorosan átöleltem.
- Roy, én hidd el fogalmam nem volt arról, hogy Daniel és Carlos is itt lesz. Elhiszed?
Elmosolyodott és megcsókolt.
- Daniellel, idáig jöttem el. Carlosról pedig a hallottak alapján, azt gondolom nem hívtad volna át. -  nevetett.
Elmosolyodtam, majd azonnal le is hervadt az arcomról.
- Várj... Daniellel jöttél idáig?!
Újra felnevetett, aztán ismét megcsókolt.
- Daniel is errefelé jött és én is. Közben beszélgettünk és az út végénél rájött, hogy én vagyok neked. Olyan dühös lett, hogy ha nem a ti házatok előtt lettünk volna, tuti megver.
Félmosolyra húztam a számat, mert mindig ilyen féltékeny szokott lenni.
- Beszélnem kéne Daniellel jó?
- Természetesen.
Adott egy forró csókot a homlokomra, majd kisétált az ajtón, amin pár perc után Daniel lépett be.

Egy darabig csak álltunk és bámultuk egymást. Ha pár hónappal ezelőtt jött volna, most a nyakában lennék és a szobámba toltam volna. De most, semmi ilyet nem éreztem. Még csak egy ölelés sem. Semmi. Elindult felém és átkarolta a derekam. Meg akart csókolni, de én... furcsa módon, eltoltam magamtól.
- Most mi van? - kérdezte.
- Daniel, te komolyan csak azért jössz haza, hogy az ágyba csábíts?! Ott van Stephani! Semmit nem számít neked?!
- Azt hittem...
- Rosszul hitted! Ne hidd, hogy 4 hónaponta hazalátogatsz, akkor is csak egy kis összejövetelre, semmi másra! Royt szeretem, értsd meg! Itt hagytál, más lányt akarsz megkérni és nekem le kéne feküdni veled? Mit gondoltál, ide jössz és rögtön bebújok a karjaid közé? Hűha Dani, ennyire szánalmas lennél? - nevettem.
Mérges szemekkel felemelte a fejét és már kezdte volna a beszédet, de én odaléptem, befogtam a száját és rámosolyogtam.
- Shhh... Ha csöndben maradsz, mindenkinek jobb lesz.

Két nap után, elegem lett mindenből. Daniel most 2 hétig marad, Carlos újra feltűnt és senki sem hagyja, hogy normálisan éljem az életemet. Sophiával is szépen összevesztem... Az én hibám volt, ne értsétek félre. Elhanyagoltam. Nem figyeltem oda rá és ezzel mindent tönkretettem ami fontos volt. Sophia mindig is sokat jelentett számomra, most pedig szépen elintéztem. Kétlem, hogy valaha megbcsotátja azt, amit elkövettem. Hosszú történet és nem is nagyon szeretnék róla beszélni. Most megint elkezdtem egy könyvet, természetesen Roy ajánlotta, pedig én nem szeretem az ilyen fajta történeteket. Na mindegy... Roy és én a szobámban ültünk és olvastunk.
- Miről szól a könyv életem?
Engem bámult, már megint. Fogadni mernék, hogy csak a lapokat hajtogatta, de közben engem bámult.
- Jaj, hát...
- Minek vetted ki azt a könyvet, ha már amúgy is engem akarsz bámulni? - nevettem.
Felugrott az ágyamra és letette az én könyvemet is a polcra. Fölöttem volt és csak most érettem meg. Szerelmes vagyok Roy-ba. De nem úgy, ahogyan eddig mondtam... Igazán szeretem. Úgy érzem, Danit nem szerettem ennyire. Ha annyira szeretném mint ahogyan azt mondtam, nem múlt volna el. Beletúrt a hajamba, amit annyira imádok.
- Súgjak egy titkot? - kérdezte.
- Persze!
Közelebb hajolt, szinte már annyira, hogy kirázott a hideg.
- Azért vettem ki azokat a könyveket amiket veled olvastam, hogy téged tudjalak figyelni, mivel már mindet kiolvastam.
Hát persze... Gondolhattam volna. Egyértelmű volt.
- Elmondhattad volna!
- De akkor nem lett volna részem ilyen jóban.
Megcsókoltam és újra elveszett minden körülöttem. Aztán benyitott George.
- Jézusom Rosalyn, kitehetnétek egy táblát azzal a felírattal, hogy : Bocsi, de éppen intim torna folyik ebben a szobában. - fogta a fejét a bátyám.
 Mind a ketten felnevettünk, de már akkor nem volt olyan vicces mikor Daniel lépett be és Roy pedig rajtam volt.
- Rosszkor jöttem? - támaszkodott neki a félfának.
- Kicsit igen... - sóhajtottam.
Roy lemászott rólam, majd biccentett egyet és George-val együtt kimentek. Annyira cuki, mikor olvas a fejemben.
- Mi a fenét akarsz megint Weness, nem megmondtam, hogy húzz vissza Californiába?
- Csak hallgass meg.
Keresztbe fontam a karjaimat és ránéztem.
- 5 percet kapsz, mivel a Roy-val töltött időmet rád pazarlom.
- Akkor bele is kezdek. Nem akarom, hogy kiakadj és azt sem, hogy rosszabb legyen a köztünk lévő kapcsolat.
Felnevettem, mivel nem hiszem, hogy ennél rosszabb lehetne.
- Igen és?
- Szóval odakint történt egy kis... probléma. Elmentünk inni és én és Steph....
Nem kellett tovább mondania. Megértettem mindent.
- Gratulálok, most jobb, hogy lefektetted?
- Be voltam rúgva! De ez még nem semmi.
- Mi lehet még? Gyereket vár tőled?
Alig bírtam levegőt venni a nevetéstől. De egy idő után nem szólt semmit.Végül befejeztem a bunkóságomat és ránéztem. Az arca komolyságot fejezett ki.
- Ezt nem.... Nem mondod komolyan?!- kiáltottam.
- Rosalyn, nem direkt...
- Takarodj! Takarodj, de most! Van képed elém jönni és elmondani, hogy felcsináltál egy nőt akit még csak nem is szeretsz?! Menj innen! Látni sem akarlak Weness!
- Rosalyn...
- Gyűlöllek!
Ezt nem hiszem el... Gyereke lesz. Gyereke.... Az nem zavart volna, ha feleségül veszi, de gyerek?! 20 éves, de gyereke lesz? Ez vol a végszavam. Daniel végleg elfelejtve. Soha többet nem jön vissza már és új életet kezd, ahogyan én is azt teszem Roy-val.