33. Rész - Maga a lehetetlen...

Sziasztok A.O.M loversek. :) Mivel annyira könyörögtetek Roy miatt, hoztam róla képet. Azért nem a szereplők közé tettem, mert tulajdonképpen a blogot nem az én fiókomból csinálták, így sajnos csak itt tudom megmutatni. Így kéne elképzelni:

Nagyon örülök, hogy ennyire megszerettétek. Remélem ti is meg fogjátok szeretni mint én, vagy Rosalyn. :)

El sem hinnétek, mennyire felidegesített az a könyv amit olvastam. A lány a 6. esélyénél rájött, hogy csak akkor kerülhet ki ebből a halott világból, ha megöli magát azzal a lánnyal együtt, aki miatt abban a világban rekedt. Állandóan ilyen depis könyvek kerülnek a kezembe. Hónapok teltek el Daniel elvesztése óta. Ő Californiában van a kis Stephani-val, én meg itthon a drága egyetlen Roy-val. Szoktam látni Danit a TV-ben, mikor koncertezik. Megígértem neki, hogy mindegyik koncertjét látni fogom. Ki hitte volna... Daniel Weness híresség? Egy pénteki koncertje után elkapták a riporterek és kérdésekkel bombázták. George-val a TV előtt üldögéltünk.
- Mr. Weness, mi a helyzet azzal a lánnyal, akit az első interjú alatt említett?
Kíváncsi voltam, mit fog felelni. Nem nagyon számított már, de hallani akartam. Jól meggondolta miket is mondjon.
- Tudja Emil, ez egy hosszú történet. Ami köztem és a lány között volt, mind gyönyörű és csodálatos. De ma már úgy érzem, tini szerelmek jönnek-mennek. Megkomolyodtam. Tudom mit akarok és kivel.
Itt odalépett hozzájuk Steph és felvette azt a "szép" erőltetett mosolyát.
- Tudod Rosa... - szólalt meg George. - Ez a Daniel, egy bunkó.
Nagyot sóhajtva bólogattam.
- De most komolyan. Tapizza azt a vizilovat? - húzta fel a szemöldökét.
- A fene tudja mit művelnek azok ketten...
Ekkor a bátyám felállt és elkezdte a csípőjét mozgatni előre-hátra, közben nyögdécselő hangokat kiadva. Akaratom ellenére, hangos nevetésben törtem ki.
- Te teljesen hülye vagy. - törölrem le a könnyeim a nevetéstől.
- Mit gondoltál? Majd kutyát fognak sétáltatni odakint? Rosalyn, fogd fel. Danielnek voltak szebb napjai veled, mikor....
Megint elkezdte mozgatni a csípőjét.
- Hagyd abba!
Már fulladoztam a nevetéstől, mikor folytatta.
- De az nem jelenti azt, hogy mással nem csinálhatja ezt.
Igaza volt. De legalább profi lett. Ezt is kinek hála? Hát nekem.

Másnap csak arra vártam, mikor jön értem Sophi, vagy Juliet. Negyed 8 volt, már ilyenkor rég a suliban szoktunk lenni!
- Tütűűű!!
Na igen, ez Sophia. Ha kérdeznétek inkább miért kiabál és miért nem dudál, anya megkérte, ha reggel jön értem, inkább kiabáljon. Azzal nem kelt fel senkit. Hát... Egyszerűbb megoldás a tütűű... Bepattantam az anyósülésre és átöleltem Sophit.
- Hali csajszi. Hogy vagy? - kérdezte.
- Nem a legjobban, de azt hiszem, jól. Ti?
- Bepasiztam. - szólalt meg végül J. is.
- Juliet, ezt mondanod sem kellett volna. - ráztam a fejem.
Elnevette magát, majd kinyújtotta a nyelvét.
- Van süti? - kérdeztem.
- Van, Juliet segge alatt. - felelte Sophia.
Fintorogva hátrafordultam és Julietet figyeltem, aki egy zacskó sütit vett ki a feneke alól.
- Szuper, seggsüti! - kiáltotta.
Odanyújtotta felém, de én inkább haltam éhen, minthogy Juliet feneke alól kivett sütit falatozzak.
- Mi a helyzet Roy-val? - bökött oldalba Sophi.
A szememet forgatva, nekidőltem az ablaknak.
- Semmi különös... Szeretjük egymást.
Senki nem felelt. Ebből következtetni tudtam, hogy nem hisznek nekem.
- Komolyan lányok. -fordultam vissza. - Szeretem Royt.
Juliet belenyugodott a gondolatba, de Sophián láttam, hogy legszívesebben kifaggatna. De nem tette, amiért hálás is voltam.

Mr. Paul tanárúr óráján ültem. Most figyeltem csak meg, mennyire jóképű. Tüsis haja, enyhén borostás arca. Kifejezetten szexi. 25 évesen, egy adonisz. Nem nagyon érdekelt a vele való intim kapcsolat, de volt akiket nagyon. Mr. Paul állítólag, 3 lányt is lefektetett ebben az osztályban. És ez a 3 CSAK ez az osztály... Indultam kifelé az ajtón, mikor visszahívott.
- Drága Ms. Parks, hogy van?
Furcsa érzésem volt... Bámult rám, ami zavart. Tudta hogyan kell csinálnia a dolgokat, az biztos.
- Remekül. De miért kérdi?
Mosolyra húzta a száját.
- Csak érdekelt. Már nem is szabad érdeklődnőm?
Itt megértettem mindent. Egyértelművé vált. A szeme, ahogyan végigmért és a perverz mosolya.... Hát, ez aztán az osztályfőnök.
- Miért ne lehetne...
- Mit csinál péntek este? - kérdezte, miközben elkezdte felmérni testem minden egyes pontját.
- Mr. Paul, fogalmam sincsen mire céloz ezzel, de jó lenne ha abbahagyná. Megijeszt....
- Ennyire félelmetes vagyok? - lépett közelebb.
Nem volt hova futnom, a pad elállta az utamat. Amenyire tudtam, elhúzódtam tőle.
- Magának van barátnője?
- Nincs. - felelte.
- Nos... Ha lenne, talán nem kéne gimis lányokra vadásznia.
Ledermedt, majd annyira elszégyellte magát, hogy elengedett. Gyors léptekkel mentem a folyosóra. Komolyan mondom... Imádtam ezt a sulit. Sosme.hittem volna, hogy a Mr. Paulról állított pletyka igaz. Aztán saját magamon tapasztalom...

Hazafelé mentünk Sophiékkal és közben elmeséltem nekik mindent.
- Miért nem mentél bele? - kérdezte J.
- Juliet, te normális vagy?! Nekem ott van Roy!
Kuncogva elfordult az ablak felé.
- Ne is foglalkozz vele Rosa. - mondta Sophi. - Bár be kell vallani, tényleg helyes.
- Mind a ketten, meg vagytok őrülve.
A zenét bömböltetve mentünk haza. Bementem a házba, de senki nem volt otthon. A szobám ajtaja viszont ki volt nyitva. Úgy emlékszem becsuktam.... Beléptem a szobámba és nem sok kellett a szívrohamhoz.
- Szia Rosalyn. - kacsintott....

Sajnálom, hogy ilyen rövidke résszel jöttem. A folytatás pár nap múlva jön, addig izguljatok. :D Puszi mindeninek!