46. Rész - Összehangolt család.

A harmadik hónapban voltam, de még mindig csak Daniel, Roy és Regina tudott Rebecáról. Hogy mondhatnám meg a szüleimnek, hogy terhes vagyok? George felakasztana... Roy a holnapi géppel akar hazamenni, de nem engedem. Már vagy hatszor összepakolt, én meg szépen vissza kipakoltam mindent a helyére. Tudom, bunkóság, de nem akarom, hogy elmenjen. Az utolsó bőröndöt pakoltam, mikor Roy belépett a szobába nevetve.

 - Nem unod, ugye? - kérdezte.
- Hát nem. - mosolyodtam el. - Már megmondtam, itt maradsz.
Az arcáról lehervadt a mosoly és a hasamra vándorolt a tekintete.
- Azt mondtad szerettél...
- Roy, hányszor kell még elmondanom, hogy most is szeretlek? Akkor lettem terhes mikor összevesztünk, nem most. 
- Te jó ember vagy Rosalyn.
- Honnan tudod te azt...?
- Onnan tudom, hogy jó szíved van. Hogy abban a pillanatban mikor megláttalak, harcolni akartam érte. 
Fájdalmas volt végignézni, ahogyan Roy szenved miattam. Soha nem ártott nekem semmit, mindig tudta mi a jó nekem, én meg így lepasszoltam. Nem vagyok jó... Inkább egy csődtömeg.
- Szeretlek téged és Daniel-t is. Ne kérdezt az hogy lehetséges, de mint látod, van ilyen. Daniel az apja, nem tilthatom el tőle Roy, értsd meg. 
- Az a furcsa az egészben... - nézett végig rajtam. - Hogy egy kicsit sem híztál, csak a pocakod nő. Az, hogy lehet?
- Erő-izom. - kacsintottam.

Felhívtam Sophiát és Julietet, mert eldöntöttem, hogy apránként adagolom a történteket, kezdve a barátnőimmel. 
- Szia Rosalyn! - köszönt Juliet.
- Add vissza a telefonom te fiókstrici! - kiabált Sophia.
Ezek már megint kezdik... Komolyan mondom, ha így folytatják, a végén megölik egymást. 
- Elég legyen lányok! Most nagyon szükségem lenne rátok...
Azonnal elhallgattak, bekapcsolták a kamerát és mit látok? Juliet Sophin ül. Ez hosszú lesz...
- Az lenne a helyzet, hogy el kéne jönnötök Californiába, nagyon sok dolog van amiben segítenetek kellene. 
Sophia lelökte Julietet, majd felpattant.
- Mi a baj?
- Semmi Sophi, csak... Majd elmondom ha itt lesztek. Küldök pénzt a repülőjegyre! Most mennem kell. Sziasztok!

Rebeca egyre többet mozgolódik, ami nagyrészt megnyugtat, de eléggé kellemetlen. Hiperaktív mint az apja. Alig várom, hogy megszülessen és a karomban tarthassam. Daniel kitette Stephanit, Carlos pedig eltűnt, amit annyira nem is bántam. Szép apuka az olyan, aki egyedül hagyja a gyerekét a bajban... A helyzet már csak rajtam múlik, kit akarok magam mellett tudni Beca születésekor. Persze szerintem ez egyértelmű volt a Dani-vel való találkozásom után. Sophiáék ma este érkeznek és még azt sem tudom, nekik hogy mondjam el a lányomat. Egyedül ültem a kanapén és vártam Danielt, mert vele akarom elmondani a barátnőimnek, hogy terhes vagyok... Már lerágtam az összes körmömet is és Beca is eléggé nyugtalanul mozgolódott. Felhúztam a pólómát és megfogtam a hasamat.
- Jaj, nyugalom kicsikém, apu mindjárt itt van és szépen megoldunk mindent! Gondolj valami szépre Beca, arra, hogy minden megoldódik.
Pár percig még simogattam, aztán lenyugodott. Ebben viszont rám hasonlít, végre valami! 
- Csodálatos anya lesz belőled Rosalyn. - mondta Daniel.
Észre sem vettem, hogy bejött...
- Mennyit láttál?
- Tulajdonképpen, az egészet. - mosolyodott el. - És biztosíthatlak róla, nálad jobb anya nincsen. 
Örültem neki, hogy itt van velem ilyen pillanatokban is. Felálltam, odasétáltam hozzá és megöleltem.
- Hiányoztál. - súgta a fülembe.

Jobban magamhoz szorítottam és éreztem, hogy Beca újra rákezd. 

- Jesszusom, olyan mint egy kis kannibál! - nevetett Dani. 

- Az apjára ütött. - nevettem én is. 

Tudtam, hogy legszívesebben ő is már a kezében tartaná. Leguggolt a hasamhoz és hozzábújt. Ekkor léptek be Juliet-ék... 

- Na ez, mi a fa**? - kérdezte Sophi.

Csak álltam mint egy rakás szerencsétlenség és azt se tudtam, hol kezdjem. Daniel bátorítóan átkarolta a derekam, Sophia pedig még idegesebb lett.
- Esküszöm megöllek Daniel Weness! Ha addig élek is! - kiabálta.
Elindult felénk, de Juliet visszafogta.
- Túl nyomi vagy ahoz, hogy élj! - folytatta.

- Állj le Sophia, ártasz a babának... 
Az utolsó szónál elcsuklott Juliet hangja, aztán mélyen a szemembe nézett. Tudtam, hogy magyarázatot kell adnom nekik, mi történt.
- Elmondok mindent, csak üljetek le kérlek... 
A barátnőim helyet foglaltak a kanapén, de szúrós szemmel nézték Danielt.
- Szóval... Akkor lettem terhes, mikor Roy meg én összevesztünk. Két hónappal ezelőtt, még fogalmam sem volt róla, hogy gyereket várok, most tudtam meg én is. Lány lesz és a neve Rebeca. Elvetethettem volna, de nem volt hozzá szívem. Most vagyok a harmadik hónapban...
Egy kicsit megenyhült a tekintetük, de tartották magukat. 
- És ez az apja? - bökött J. Dani felé.
- Elég Juliet, elegem van a vitákból! Az anyja, viszont én vagyok és majd gondoskodom róla, hogy mindent megadjon Becának, a legrózsaszínebb cipőtől kezdve, az egyszarvúkig. Ugye Dani baba? 
- Persze drágám, ne vegyem meg neki New Yorkot? 
- Ha azt kérem, akkor igen! - jelentettem ki határozottan.
- Ha már megvesszük NY-ot, akkor én leszek a keresztanyja! - mondta Sophi.
- Másra sem vágytam. - mondtam nevetve.
Jó kis család leszünk, érzem. Még most nagyon sok dolgon kell átmennünk, hogy minden tökéletes legyen, de ha így együtt maradunk, bármire képesek vagyunk.