47. Rész - Életemnek értelmei.

 Nos, drága AOMLAFY olvasók, eléggé rövid résszel jöttem, de remélem ez lesz az eddigi legjobb! ;) Puszi!

A hasam már óriási volt, Beca márciusra volt kiírva. Egyre jobban fájt a derekam és már a házimunkát sem tudtam úgy elvégezni, ahogyan kellett volna. Daniel és Roy csináltak körülöttem mindent. Már tudom mit akarok, de nem mondom el egyiknek sem. Arra várnak, melyiküket választom. Pedig, most egyáltalán nem a saját érdekeimet néztem, hanem a Becáét, hogy ki lenne számára az igazi és megfelelő apa. Danielt nem szeretik a szüleim és nem is várom el tőlük, hogy szeressék. Viszont én teljes szívemből oda vagyok érte. Ő Rebeca apja és ezt tiszteletben kell majd tartaniuk. Roy mindent megadna értem és a szüleim is szeretik. Anyu szerint, rossz ötlet ha Danit választom, de én csípem a rossz ötleteket.

Igaz, a lányom még meg sem született, de rengeteget beszélek hozzá és foglalkozom vele, jobban odafigyelek rá, mint saját magamra mostanság. Minden nap megfigyeltem Becát és rájöttem pár dologra. Általában akkor szokott rugdosódni, mikor ideges valamiért. Fogalmam sincs, min idegeskedik ez a lány ennyit, mikor még neki nincs is miért! Nagyon jó gyerek, egyáltalán nem okoz fájdalmat belülről, annyira vigyáz rám, mivel most eléggé egyedül vagyunk, hivatalosan ő még apa nélküli én pedig férj nélküli... Néha úgy érzem, akármennyire is itt vannak Sophiék, a lányom jobban megért, mint bárki más. Épp az ágyon feküdtem és TV-t néztem, mikor Rebeca újra rúgni kezdett.
- Kicsim, ne most kezd kérlek... Most nincs is miért aggódnod. - simogattam meg a hasam.
Aztán belépett a szobába Dani... A lányom okosabb, mint gondoltam. Most, hogy jobban elgondolkoztam, mindig csak akkor rúgott, mikor Daniel jött, vagy a közelben volt.
- Nahát Beca, itt van apuci! - súgtam neki halkan.
Az ujjammal kicsit megütögettem a hasamat és pár másodpercel később, megjelent a kis kezecskéje ott, ahol az imént hozzáértem.

Ha tehetném, szívem szerint már valahogyan kiszedtem volna onnan, hogy átölelhessem.
- Inkább rád hasonlít. - ült le mellém Daniel.
- Miben? - kérdeztem.
- Már most lehet látni, milyen lesz ez a lány! Gyönyörű, lehengerlő, tehetséges, szorgalmas, okos, hiperaktív. Pont a kettőnk keveréke.
Dani hozzáért a hasamhoz és Rebeca rögtön elkezdett mozgolódni.
- Kötődik hozzád. - mondtam.
Belenéztem Daniel gyönyörű zöld szemeibe és minden világos lett... Az égész életemből csak ő és Beca hiányoztak, senki más. Nem tudok sok érdemlegeset felmutatni az eddigi életem során, de ha törik, ha szakad, ezt a családot összetartom.
- Egyszerűen csak szeret minket Rosalyn. Még Beca is tudja, hogy mi ketten összetartozunk. Rengeteg mindenen mentünk keresztül, de nem bánom, ha veled lehetek! Veletek akarok lenni! Ameddig csak lehet. Szóval, ma nem csak beszélgetni jöttem. Elegem van a kétejekből és abból, hogy nem vagy velem. Úgy döntöttep, lépni akarok és nem fogadok el nemleges választ!
Fogalmam sem volt, mit akart ezzel mondani. De aztán belenyúlt a zsebébe és kivett egy kis dobozt. Nem tudtam, mit kéne reagálnom erre, mindenesetre csak annyit vettem észre, hogy legördül egy könnycsepp az arcomon és mosolygok. Daniel letérdelt elém, majd mélyen a szemembe nézett.
- Rosalyn Parks... Ezt a gyűrűt, csak akkor akarom odaadni, ha teljesen biztos vagy abban, hogy engem akarsz...
- Soha életemben nem voltam még ennyire biztos semmiben.
Mind a ketten meglepődtünk a válaszomon, Dani teljesen másra számított. Azt hitte, nemet fogok mondani. Aztán egy fülig érő mosollyal, felhúzta a gyűrűt az ujjamra.

Egy forró csókot nyomott a számra és mintha megszűnt volna létezni a világ körülöttem. Hírtelen minden gondom elszállt és Rebeca is nyugodt volt.

- Szeretlek. - mondta Daniel.

Zakatoló szívvel és csillogó szemekkel álltam előtte. Minden amit eddig mondtam róla, hazugság volt. Folyamatosan szidtam mindenért és őt hibáztattam, mikor ez az egész miattam történt. Ha régen nem vagyok akkora hülye, hogy ittahagyom, még ma is együtt lennénk és nem kellett volna hónapos szexből állnia a köztünk lévő kapcsolatnak. Förtelmes volt, amit leműveltünk, mindenkit csak becsaptunk. De ma már tudom, mit akarok kezdeni a jövőmmel. Így hát, azt feleltem:

- Én is szeretlek.