30. Rész - Újra a háromszögben...

Mióta Dani elment (1 hete), csak ülök, TV-zek, suliba megyek és alszok. Juliet mostanában a piáról áttért a pasikra. Nem pont erre céloztam mikor azt mondtam ne igyon, de így is jó. Sophia Raullal van... Carlosnak pedig minig mondok valamit, hogy ne kelljen vele lennem. George az egyedüli aki foglalkozik velem. De mivel ma ő is elfoglalt volt, úgy döntöttem elmegyek a könyvtárba és kiveszem a Mielőtt Elmegyek című könyvet. Odaballagtam a kölcsönzőpulthoz és három srác dolgozott ott. Az egyikről simán le lehetett olvasni, hogy egy elkényeztetett, egoista barom. A másik az orrát túra... Így hát, maradtam a cukinál.
- A Mielőtt Elmegyek megvan?
Szépen végigmért, majd egy gúnyos mosollyal válaszolt.
- A sulidnak van saját könyvtára nem?
- Nézd, szerintem ugyan annyi jogom van ezt a könyvtárat használni, mint másnak.
- Nem a jogról beszélek. Hanem arról, hogy nektek ötmillió, nekünk párezer könyvünk van.
Ez egy felsőbbrendű lénynek érezte magát! Amelyik azt hiszi, hogy több esze van. Normális körülmények között, hagytam volna a fenébe, de nekem kellett az a könyv!
- Figyelj, nekem nagyon kell az a rohadt könyv!
- Válogasd meg a szavaidat, ha már olyan úrihölgy vagy! Okos vagyok és szegény. Te viszont, ostoba és gazdag.
- Tévedsz. - tiltakoztam.
Egyenesen a szemembe nézett. Jó, lehet, hogy rám volt írva, hogy nem vagyok szegény. De gazdag sem voltam annyira... Voltak dolgok, amiket nem kaptam meg. Viszont akkor sem fogom hagyni, hogy egy gyík lehülyézzen.
- Mitől lennél te olyan okos?
- Például, nem innák meg veled egy italt. - kacsintott.
- Na látod, ezért vagy TE az ostoba.

Hadd magyarázzam meg, miért mondtam igent egy kávéra. Azzal, hogy ravaszul megadtam magam, mégiscsak megkaptam a könyvet. És mivel neki még ott kellett maradnia, bőven volt időm bevágni pár fejezetet egy Shamanta nevű lányról, akinek mindene megvolt. Bevallom, a kezdete nem pont rám vall, de azért tetszik. Szimpi ez a csaj, tiszta Juliet. Később mikor Roy (Ez volt a neve) végzett, elkezdtem megfigyelni. A testére jelest adtam, bár az öltözéke nem a legjobb volt. A Little-be mentünk, egy közeli kávézóba. A nevét eltekintve, persze nem csak kicsik jártak oda.
- A nevem Roy Zakhlos és olasz származású. - közölte.
Mintha magamtól nem jöttem volna rá!
- Én pedig Rosalyn.
Ezután igencsak elcsendesedett... Nem hittem, hogy ilyen hamar kifogyunk a témából. Csak ült ott és izé... nézett rám egy kis félmosollyal. Hogy ne jöjjek zavarba, elkezdtem olvasni a kis jegyzetfüzetét.
- Komolyan a színészet érdekel? - néztem rá.
- Igen, a Redfooge fősulira jelentkeztem.
- Az merre van?
- Semmi szexi helyen csajszi.
Miért tűrtem ezt?
- Mond csak, ismersz te egyáltalán?
- Te vagy az a lány, aki kikezdett velem.
Ez sok volt.
- Nem kezdtem ki veled! Ha olyan biztos vagy benne, akkor minek hívtál meg ide?
- Tetszik a tested.

Ahogy Roy hazafelé kísért, sokminden járt a fejemben. Még mindig nem mondtam le arról, hogy én arattam győzelmet a taknyos kis könyvtáros felett.
- Rosalyn, péntek este van a hokimeccs.
- Na és?
- Na és, szeretném ha eljönnél.
- Minek menjek el egy tetves hokimeccsre?
- Mert én is játszom.
- Majd meglátom.
Egy gúnyos mosollyal beléptem a házba és bezártam az ajtót.

Úgy gondoltam, talán jobb lenne, ha nem jtthon ülnék. Elmentem Roy-val a retkes hokimeccsére. Az első percek nagyon jól mentek neki, de aztán kiállították 2 percre. Leült elém a padra én pedig megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Mit vétettél, hogy itt kell ücsörögnöd?
Ügyet sem vetett rám, csak tovább figyelte a pályát.
- Mit vétettél? - kérdeztem újra.
Végül megfordult és úgy nézett rám, mint aki meg akar ölni.
- Túlságosan halytottam. - mondta.
- Ez nagy szégyen?
- Rosa kérlek, szeretnék figyelni!
- Mire?
- Arra, hogy hogyan fogom kikészíteni azt a rohadt Markot!
- Te tisztességtelen játékos vagy? - húztam fel a szemöldököm.
Nem válaszolt, de nem tágítottam.
- Engem is ki akarsz készíteni?
- Akár most ha akarod.
Elegem lett. Tegnap még el is viseltem, de ezt nem. Felálltam, de mielőtt kimentem volna, láttam, hogy Roy megint játékban van. Nem hagyhattam ki...
- Gyerünk Zakhlos, verd szét a seggüket!
És gól! Egymás hegyén-hátán voltak a srácok. Roy egy mosolyt vetett felém, majd újra a fiúkkal volt elfoglalva. Beírhatom az önéletrajzomba: Rosalyn Parks miatt nyert a Harvard. Elég ütős lenne.

Az úton hazafelé, megcsörrent a telefonom.
- Igen?
- Rosalyn? Itt Daniel.
Na, szuper. Nem úgy volt, hogy nem beszélünk többet?
- Mit akarsz? A feleséged nem féltékeny?
- Nincs neki mire.
Hát ez fájt.
- Nem ezt mondtad, mikor ágyba vittél.
Aztán lecsaptam a telefont. Elég volt... Még Roy is több tiszteletet mutatott irántam, mint ez a bunkó paraszt. Gyűlölöm... Nem is tudom, hogy lehettem belé szerelmes. Meggondolva magamat, visszasétáltam a csarnok elé és megvártam.
- Rosalyn! - kiabált oda nekem valaki.
Kellett pár másodperc, hogy felfogjam Roy szalad felém. Átölelt és megcsókolta a homlokom.
- Ezt ki engedte meg? - kérdeztem.
- Mit?
- Hogy megcsókolj, ki engedte meg?
- Bocsánat. Elragadtattam magam.
Végül megint megcsókolt, de nem a homlokomon... Iszonyúan sokáig tartott. Hideg volt és a forró ajka... Jézusom. Nem vagyok normális...
- Ez nem tetszik nekem. - húztam össze a szemöldököm.
- Mi?
- Az, hogy ez jó volt.

Haza szeretett volna kísérni.. Annyira akarta, de nem. Egyedül akartam lenni. 30 perc gyaloglás után, becsaptam az ajtót és feliszkoltam a szobámba. Lezuhanyoztam, megfésülködtem és ledőltem aludni. Persze mikor már majdnem elaludtam, újra a telefonom csörgött, de ezúttal nem Daniel volt az.
- Szia Rosalyn. - köszönt Roy.
- Mi van?
- Rosa... mit szólnál, ha azt mondanám, hogy belédszerettem....
- Azt, hogy egy seggfej vagy.
Ennyi volt a válaszom, majd leraktam a telefonom. Nincs szükségem jelenleg senkire Daniel miatt. Idő kell nekem. De nem tagadom, Roy sem a legrosszabb. Aranyos volt és vicces.... Talán később meggondolom a dolgokat.