27. Rész - A pasim egy híresség...

El sem fogjátok hinni mi történt tegnap este! Nem rúgtam be! 2 pohár whisky és ennyi. Azért ez rekord. Büszke vagyok magamra. Sophi felhívta Rault, aki egy 20 perc után csatlakozott hozzánk, Daniellel egész éjjel táncoltunk, Juliet meg ki tudja hová tűnt... Ezeken gondolkozva ültem unottan a padban. David és Theo beszélgetése szakította meg a gondolatmenetemet.
-David, az nem is 1923-ban volt.
-Fogd be a pofád Theo, vagy beverem.
Aztán pedig Amandáék.
-Jaj Am tuti, hogy bejössz neki.
-Én mindenkinek bejövök nem vetted még észre?
Szokásos nap a suliban... Nem is lehet jobb. Próbáltam nem mosolyogni, de sajnos muszály volt.
-Mi ilyen vicces?- állt meg felettem Brendon.
-Ha ordítani készülsz, akkor szólj jó?
-Nem akarok kiabálni. Csak megláttam a huncut mosolyt és kíváncsi lettem.
-Csak hallgatom amit a többiek összehordanak...
-Tudod Parks, nem is vagy olyan mint amilyennek először hittelek.
-Mert milyennek hittél?- nevettem.
-Okoskodó ribancnak, aki mindig mindenkinek megmondja mit csináljon és állandóan magával foglalkozik.- bólogatott.
Most nem tudtam, hogy nevessek, vagy leüssem.
-Az jó, mert én először azt hittem egy utálatos köcsög majom vagy, aki mindig kiabál és csajozik.
Láttam, hogy kinyitotta volna a száját, de inkább nem szólt semmit, csak kacsintott egyet, végül megjelent a száján az a perverz mosolya.
-Jaj Brendon ugye nem akarsz kikészíteni?
-De, most azonnal ha szeretnéd.
Egy gúnyos mosollyal belerúgtam a lábába, majd elindultam megkeresni Sophiékat. A wc előtt találtam Juliettel.
-Sziasztok lányok, mi a helyzet?
-Semmi, Juliet szenved. Na indulhatunk haza?
-Menjünk.
Az út feléig csöndben gyalogoltunk, de aztán Juliet elkezdett motyogni valamit.
-Ki engedte meg neki?
-Mit engedett és kinek?- nézett rá Sophia fura szemekkel.
-Hát ezt!
-De mit?!- kérdezte egyre ingerültebben Sophi.
-Ez nem tetszik nekem...- állt meg J.
-De mi?!!
-Az, hogy tetszik nekem.
-Ennek az egésznek semmi értelme!- fogta a fejét a drága barátnőm.- Mit szívtál Juliet?
Természetesen J. teljesen úgy viselkedett, mint akihez nem szólt senki, így egy mély lélegzetet véve, tovább ment.

Fura nap a mai, én mondom. Brendon aztán Juliet... Mi baja ma mindenkinek?
-Ezt nem hiszem el!
Még be sem zártam az ajtót, de már Georgeot hallottam kiabálni.
-Mi a kínod ember?
-Neked is szia húgom. Juliet... Az a baj.
-George Parks... Mit csináltál?
-Elkezdtem vele beszélgetni, aztán megmondtam neki, hogy azt hiszem belé szerettem.
-Erre ő?
-Idézem, "Azt mondom, egy nagy seggfej vagy." Végül letette.
-Na jó, ebbe ne keverjetek bele!- tartottam fel a kezem.
A bátyámnak ideje saját magának megoldani a dolgokat. Nem segíthetek mindig!

A szobámban szokásosan megcsináltam a házit, majd felhívtam Danielt.
-Szia kicsim. Minden rendben?
-Szia szerelmem. Igen, miért?
-Csak gondoltam megkérdezem...
-Találkozni akarsz ugye?- nevetett.- Hát jó. 10 perc és ott vagyok.
Csak bámultam a telefonom, hogy miért hitte most ezt. Egy szót sem szóltam. Na mindegy... Jó lesz kicsit beszélni vele. Úgy gondoltam előszőr jobb ha lezuhanyzok kicsit. Beálltam a zuhany alá, majd pár perc után csak annyit vettem észre, hogy letépik a függönyömet.
-Jézusom Carlos!- takartam el mindenemet.
-Hűha... Azt gondoltam, hogy ilyen szexi vagy de valóságban, a legjobb.
-Mit akarsz?
Odadobott nekem egy törcsit, amivel gyorsan be is tekertam magam.
-Nem pervezkedni jöttem, bár még meggondolom.- nézett végig rajtam.- Magyarázatot követelek. Most.
-Miről? És nem lehetett volna SMS-t írni, hogy: Hé te ribi, beszélnünk kéne?
-Fontos volt. Nos, mi ez a Danieles dolog? Visszajön és rögtön engeded, hogy belédmásszon?
-Ez azért ennél bonyolultabb Carlos... Én szeretem őt. Hidd el próbáltam elfelejteni de nem tudtam. Képtelen vagyok rá.- könnyeztem be.
-Bocsánat mindenért...- hajtotta le a fejét.- Kicsit azért én is tuskó voltam. Csak tudod... Rohadtul sz*r érzés, mikor az ember szerelmes de nem viszonozzák.
-Tudom milyen érzés... Csak azt a kis időt akarom vele tölteni, amég itt van. Ez a pár nap, számomra egy év. Ki akarom használni azt az időt, ránk. Ezt fogadd el kérlek... Szeretlek téged is, de nem úgy, mint őt. Sosem fogok tudni annyira szerelmesnek lenni, mint amilyen belé vagyok.
-Szép szavak ezek Rosám.- lépett be Daniel is.
-Én megyek. Köszönök mindent Rosalyn.- Carlos biccentett egyet Danielnek, aztán távozott.
-Sellő szeretnél lenni?
Belenéztem a tükörbe és a hajam tiszta víz volt.
-Nem annak készülök. Jöhettél volna hamarabb is.
-De akkor lemaradok a meglepetésemről!
-Haha. Vicces vagy.- kacsintottam.
-Na gyere vízi hercegnőm, kimentelek innen.
Hamar felfedeztem egyébként, hogy imádom lógatni a lábamat a levegőben. Lentről olyan pici vagyok... De Dani karjai között, sokkal nagyobbnak érzem magam.

Miután Dani elment, anyáékkal leültünk a nappaliba TV-t nézni, ami elég ritka nálunk... Apa a fotelban ült, anya meg George a kanapén, én meg a földön fetrengtem. Nagy meglepetésemre ahogy kapcsolgattunk, Daniel volt az egyik csatornán. Azonnal fel is ültem.
-Mr. Weness kérem, mit gondol a mostani helyzetéről?
-Hogy mit gondolok Jessy? Hát... Nem is tudom. Pár fellépésem volt még csak Californiában, de azok is hatalmas sikert arattak.
-Mit gondolsz? Lesz ennek folytatása?
-Ha beleadok mindent, akkor lesz. Hatalmas emberré szeretnék válni.
-Egy utolsó kérdés... Van már Mrs. Weness?
-Húha Jess, megfogtál. Messze innen, de van. Buenos Airesi a lány és a neve, Rosalyn Parks. Mindennél jobban imádom és remélem egyszer erre ő is rájön.
Végül műsorszünet... Tátott szájjal bámultam a "Good night" kártyákkal pattogó kiskutyákat a képernyőn.
-Hát....-szólalt meg George.- Mikor induljak el osztogatni a meghívókat?
Visszarázódva erre a megjegyzésre felkaptam egy párnát, majd George fejéhez vágtam.