25. Rész - Családi botrány..

-Miről kéne nekünk beszélni?
Carlos, apa, anya, George és Daniel ültek a kanapén. Dani szokásosan élvezte a dolgot... Hátradőlve gúnyosan mosolygott. Jellemző.
-Mi ez a Daniel dolog?
-Ohh, már dolog is vagyok? Rosalyn, lemaradtál a "szebb" részekről. Mint például disznó, majom már most dolog, egyre jobban élvezem a helyzetet.- nevetett.
Bevallom... Most, hogy kicsit jobban megnéztem Carlost, megértettem miért ilyen vicces ez Danielnek. Carlos feje olyan volt mint egy ráknak és a haja is égnek állt... Egy apró mosollyal, leültem velük szemben.
-Mit szeretnél, mit mondjak? Azt, hogy imádlak és szeretlek? Azt, hogy Daniellel nincs köztünk semmi? Azt, hogy soha nem hagynálak el?
-Valami ilyesmi.- szólalt meg unott fejjel George.
Úgy gondoltam jobb lesz, ha nem mondok semmit, de Carlos úgy nézett rám, mint aki mindenféleképpen választ akar, most.
-Az a baj, hogy akkor hazudnék.
-Na akkor ezt megbeszéltük.- pattant fel széles mosollyal Dani.- Mehetünk?- nézett rám.
Egy utolsó pillantást vetettem Carlosra. Teljesen összetörtem...
-Igen... Mehetünk...

-Ugye tudod, hogy most tetted tönkre a kapcsolatod azzal a gorillával?
-Nem érdekel... Nem is volt igazi kapcsolatunk. Tulajdonképpen nem is engedtem, hogy úgy hozzám érjen..
Daniel csak nevetett.
-Mi olyan vicces ezen?
-Az, hogy szeretsz. Ezért nem fogsz tudni soha mással lefeküdni mert egyszerűen annyira oda vagy értem, hogy nem tudod megtenni.
-Egoista barom vagy...- fordultam meg.
-Várj...- húzott vissza.- Én is így érzek.
És tudtam... Megint belementem a hülyeségbe. De nem volt mit tenni... Iszonyúan hiányzott és már egy éve, hogy találkoztunk... Aztán minden úgy ment, ahogy kellett. Ellenállni sosem tudtam. Most legkevésbé szeretnék.

Pár órával később keltem fel. Elaludtunk... Mivel nem akartam felébreszteni Danielt, lesétáltam a konyhába enni valamit.

-Rosalyn! Jó látni!

Vagy 3 métert hátra ugrottam, ha nem többet.

-Jézusom Victor bácsi... Infartust kaptam.

-Bocsáss meg... Minden rendben? Hogy megnőttél és milyen gyönyörű vagy.

-Victor bácsi, csak 1 év. Az nem sok...

-De az.

-Gondolom... tudja mi volt köztem és Daniel között.- tereltem a témát.

Elegem volt ezekből a szövegekből. Egy centit nőttem de az öregek miért 10-nek látják az egy centit? Most komolyan...

-Nem tudom mi a szégyen. Az, hogy veled értek egyet vagy az, hogy néha lecserélném Danielt rád.

-Mind a kettő.- mosolyogtam.- De miért nekem hisz?

-Mert ismerlek Rosa. Ami köztetek volt az mind szép és jó. Ez maradhatott volna így ha Dani visszajön, vagy ha te maradsz. Mind a ketten hülyék voltatok és most szenvedtek. Azt hiszitek ha szívatjátok a másikat, minden rendben lesz és győztesnek érzitek magatokat. Pedig ezzel csak annyit értek el, hogy mind a ketten ki akadtok és a diliházban fogtok élni.

-Szép jövő... Azt hittem, Daniel visszajön.. Reménykedtem.

-Tudod Rosa... A hiánytól a szív, csak még jobban reménykedik.

Hello A.O.L loversek!! :) Bocsi, hogy ennyit kellett várnotok rám és azt is sajnálom, hogy megint rövid résszel jöttem. Elég sok gondom adódott a heteimben és most nem kezdem el sorolni + a magánéletem az egy másik téma. Viszont mivel ilyen keveset vagyok, megadtam nektek azt az örömöt, hogy Rosaniel kicsit megint együtt. Remélem senkinek, semmi problémája ezzel. ;) Köszönöm, hogy ennyien velem vagytok, imádlak titeket! ♥