26. Rész - "Normális" barátnők.

Reggel arra keltem fel, hogy dobálják az ablakomat. Kómás fejjel és lassú léptekkel odamentem az ablakhoz és kinyitottam. Hála istennek, még egy kő is eltalált.
-Neked is szia Juliet.- dörzsöltem a szememet.
-Ne haragudj! Jól vagy?
-Nem.- csuktam be az ablakot.
Egy "Végre csend van" mosollyal, vissza is feküdtem a puha ágyamba.
-Kegyetlen vagy!- rontott be Juliet.
Ki hitte volna, kiköpött Sophia ez a lány. Bejönnek mindenhova és bántják az embert. Imádom őket. A karomat a szememre tettem, hát ha Juliet azt hiszi alszom.
-Rosalyn, ennyire ne nézz hülyének.- ült le az ágyamra.
-Mi a baj?- ültem fel.
-Hatalmas buli lesz ma az Intimben. Sophi azt mondta szóljak neked.
-Miért nem jött ő maga?- dőltem vissza.
-Mert lusta. És azt mondta, nézzem meg a házatokat.
-Nos... Láttad. Most pedig ha lehetne..
-Elég kedves vagy, hogy elküldesz.- fonta keresztbe a karjait Juliet.
-Juliet én imádlak, szererlek meg minden, komolyan. De aludni szeretnék... Fáradt vagyok és ráadásul a szemem is fáj.- mutattam a lila foltra.
-Bocsánatot kértem! Na mindegy ha jössz, dobj egy SMS-t.
Miközben Juliet elindult, pont belefutott a bátyámba.
-Bocsánat...- nézett végig George Julieten.
-Semmi baj. Megesik az ilyesmi... Nos ha megengedidek...
Juliet egy gyorsat biccentett felém, zsebre dugta a kezét és elsétált.
-Rosalyn, ki ez a csaj?- ugrott az ágyamra a bátyám.
-Sophia húga Juliet. Egy eszméletlen bomba csaj mint láthattad, viszont nem kaphatod meg úgy bámuljad + neked barátnőd van.
-Ha róla lenne szó...
-George Parks igyekezz vissza a szobádba és hagyj engem aludni!

Később azon gondolkoztam, George miért lesz szerelmes minden egyes lányba akit meglát. Pláne Juliet... Nem vagyok féltékeny a saját bátyámra de szegénykémet csak kihasználná. Nem lenne rosz ha elmennék az Intimbe. Mindenki ott lesz az osztálytársaim közül. Eléggé szükségem lenne most egy kicsit a kikapcsolódásra. Olyan sokminden történt, hogy muszály lenne megosztanom a legjobb bartátnőmmel... De nem akarom, hogy Sophia még miattam is aggódjon. Juliet a legfontosabb most számára, mellette pedig ott van Raul is. Nem kéne neki még egy púp a hátára. Főleg nem én... Leültem az ágyamra és küldtem egy üzenetet Julietnek:
-Szia J. Talán elmegyek veletek de nem biztos...
XOXO: Rosa
Daniel nélkül viszont nem megyek sehova. Felöltöztem, felkaptam a kulcsom és elindultam kifelé.
-Hova, hova?
-Szerintem, már semmi közöd hozzá.
-Te csak azt hiszed.- mondta nevetve Carlos.
-Nem vagyok sem a tulajdonod sem semmid. Szóval... Azt hiszem, itt végeztünk.
Vissza sem nézve, hagytam, hogy becsapódjon az ajtó mögöttem.

-Jó napot Victor bácsi. Daniel itthon van?
-Persze kincsem, gyere be nyugodtan. Fent van a szobájában.
Szapora léptekkel indultam el fölfelé.
-Meglepetés!- rontottam be.
-Jesszusom Rosalyn...
-Csak nem megijesztettelek?- nevettem.
-Áá dehogy. Csak szerintem a szívem elszaladt a világból. Mi szél hozott?- állt fel.
-Gondoltam meglátogatlak.- karoltam át a nyakát.- És arra gondoltam, van e kedved eljönni velem az Intimbe. 
-A sok drogoshoz?- húzta fel a szemöldökét.
-Hé a haverjaim mem drogosok.
Pár perces könyörgésem után, Daniel természetesen beleegyezett. Értem bármit.

Hazarohantam, hogy átöltözhessek. Volt 30 percem elkészülni a bulira. De persze az SMS már jött is J.-től.
-Szia Rosa, Sophiával itt várunk a ház előtt. Gyere le.
UI: Sophia ideges.
Ez volt a végszavam. 3 lépcsőfokokat ugorva rohantam ki és pattantam be a kocsiba.
-Na látod Juliet, ez a fénysebesség.- mutatott rám Sophia.
-A fénysebesség az, ahogy te vezetsz. Na igyekezz.
-Nagyon vicces vagy.- mosolygott gúnyosan.
-Ti mindig így ölitek egymást?- kérdezte Juliet.
-Ne avatkozz bele!- mondtuk egyszerre Sophival.
Szerencséje Julietnek, hogy az Intim csak 15 percre van innen, különben szerintem kiugorna a kocsiból.

Annyira ki volt világítva a hely, hogy alig láttam valamit. Mondtam Sophiéknak, hogy nyugodtan menjenek csak be én itt megvárom Danielt. Elmentek mellettem vagy 30-an de mind köszönt, pedig azt sem tudtam kicsodák. Persze csak bólogattam és forgattam a szemem miután elmentek. 10 perc után meguntam és bementem. Próbáltam kiszúrni valakit akit ismerek és persze Juliet volt az első, aki már úgy láttam bele is vetette magát az éjszakába.

Ki hitte volna... Érthető miért mondták, hogy egy kicsit hogy is mondjam... vad. Tovább kerestem és eléggé rosszul tettem. Megláttam a drága nővérkét aki le akarta nyúlni Danielt.

-Meg ne mond... Rosalyn ugye?- jött oda fülig érő szájjal.

-Te pedig le akarod nyúlni a pasimat ugye?- mosolyogtam vissza.

Egy furcsa nézéssel megúsztam. Hála az égnek..

-Sophia téged megtalálni, olyan mint tűt keresni a szénakazalban.- huppantam le a székre a fejemet csóválva.

-Öregedsz. Ismerd be.

-Jogos... Nos, miért nem táncolsz vagy valami?

-Majd Juliet elintézi helyettem.- mutatott rá a már teljesen party állat lányra, a kezében lévő sörrel.

-Sör... Komolyan? 

-Tudsz jobbat Rosa?

-Két whisky lesz citrommal köszi.- fordultam a pulthoz.- Na látod, így kell ezt.

Fél óras késésssl a pasim is megérkezett akinek szintén Julieten akadt meg a szeme.

-Daniel!

Meglepetésemre a nővérke is megtalálta. A nyakában lógott a pasimnak. Még jó, hogy csak a Danielt hallottam.

-Ki az a ribi?- fordult felém Sophia.

-Daniel kórházi nővérkéje...

-Eléggé ronda állatt...- ráncolta össze a homlokát.
-Nem segítesz ezzel sokat, de köszönöm.
Felpattantam, hogy ne kelljen ezt tovább bámulnom és vittem Julietnek egy pohár whiskyt.
-Kösz Rosa.- mondta hálásan.
-Csak óvatosan. Még el sem kezdődött a buli, de neked már véged van. Okosan...
-Nem akarok lefeküdni senkivel ha erre gondolsz.- kacsintott.
Egy huncut mosollyal megfordultam és elindultam visszafelé a tömegen át Sophihoz. Mire odaértem, már Dani is ott volt.
-Nahát, azt hittem elvitt.
-Ahhoz nagyon sok kéne még neki. Ki az a csajszi akit itatsz?- biccentett J. felé.
-Juliet, Sophia húga. És hé! Nem is itatom. Szegény lány egy pohár sört kapott csak eddig! Nagylelkűen fizettem neki.
Daniel csak széles mosollyal az ölébe ültetett.
-Hogy vagy hercegnő?
-A fejem hasogat, a torkom és a gyomrom ég... Azt hiszem ennyi. Te jól vagy?
-2 nap múlva megyek vissza, szóval nem túl jól.
Tényleg... Annyira belemerültem a dolgokba és annyira szokásos volt, hogy Daniel itthon van, hogy el is felejtettem, már nem is itt tanul, hanem Californiában.
-Jössz táncolni?- kérdezte terelve a témát.
Egy erőltetett mosollyal fejeztem ki, hogy igen. Danit odahúztam Juliet mellé, hogy ismerkedjenek meg egy kicsit. Eközben én arra a helyre néztem, ahhol Stephanie állt és suttogott valamit a barátnőinek. Mikor észrevette, hogy én is nézem, egy fenyegető pillantást küldött felém, én meg visszafordultam. Ez a lány, még tönkre fog tenni. Szimplán lejön a nézéséből... Vagy a Daniel iránt érzett állandó extázisából.
-Tudtam én ha rólunk van szó, akkor sosem lehet ilyen egyszerű.- dünnyögtem magamnak mosolyogva.
-Tessék?- fordult felém Dani.
-Jaj, semmi.
Semmi....