24. Rész - Új vendég.

Emlékeztek amikor azt mondtam minden megoldódik és jobb lesz? Hát ez nem így lett. Kicsit benéztem a dolgokat... Örülök, hogy itthon vagyok, de úgy irányítanak mint egy robotot. Ez az én életem, de engedem, hogy irányítsák. Nehéz időszakon megyek keresztül... De elfogadom. Daniel felém fordult.
-Mi a baj Rosa? Semmit nem aludtál még...
-Semmi, semmi...
-Kicsim..
-Nem értem ezt...- álltam fel.- Azt mondtad valaki más van és azt is, hogy hagyjuk egymást. Mit akarsz Daniel? Mit?!
-Téged Rosalyn! Gyere vissza velem Californiába. A lányt csak kitaláltam, hogy teszteljem mennyire zavar. És...
Komolyan nem hiszem el, hogy a legrosszabb pillanatokban csörren meg a telefonom!
-Mondd Sophi!
-Rosalyn baj van... Van pár perced?
-Tampon kell? Elmenjek a boltba?
-Rosa!
-Jó nyugalom... Mesélj.
-A helyzet, hogy tudod elkülönítettek minket a tesómmal. Kiderült, hogy apámnak volt egy viszonya valami Molly nevű nővel...
-A lényeget!
-Született egy lányuk... 17 éves és a neve Juliet. Anyuék most elvállalták mert 3 gyerek annyira nem sok... Nekem kéne kimennem elé a reptérre, de szerintem összeesnék.
-Elmegyek veled. Mondtak erről a lányról bármit? Milyen, hogy néz ki? Bár biztos nem szebb nálad.
-Azt mondták olyan mint egy trópusi virág. Csak kicsit neveletlen... Nem sokat foglalkoztak vele a pótszülei. Az anyja egy drogos majom, az apja megy egy alkoholista lúzer.
-Megneveljük ne aggódj! Mikor indulunk?
-Fél óra.
-Ott leszek. Puszi.
Letettem a telefont, majd lehuppantam az ágyra.
-Mi a baj?- kérdezte Dani
-Sophinak van egy Juliet nevű húga. Ki kell mennünk elé a reptérre. Rohannom kell.
-Rosalyn most akartam elmond....
Magamhoz húztam és erősen megcsókoltam.
-Majd később elmondod.
Felkaptam a dzsekim és elkezdtem rohanni hazafelé.

Szerencsémre volt annyi időm, hogy átöltözzek és rendbe szedjem magam egy kicsit. Kíváncsi voltam Sophia húgára... Sophit és a legkisebbik húgát megnevelték, de Juliet nem élt rendes családban. Ebből baj lesz érzem... Beszálltam az autómba, felszedtem Sophit, aztán elindultunk a reptérre. Sophi kicsit feszengett mellettem, de ez szerinrem természetes ha az embernek kiderül, van még egy húga.
-Semmi baj drága biztos, hogy jól meglesztek.
-Ha te mondod...
-Sophia annyi mindenen keresztül mentél. Ne hogy már egy 17 éves csajszi fogjon ki rajtad. Meg fogjátok kedvelni egymást. A lényeg, hogy segíts neki... Nem volt könnyű neki, ez biztos. A legfontosabb most az lesz neked meg neki is, hogy bátorítsd és légy mellette minden egyes percben. Julietnek nagy szüksége lesz rád.
-Köszönöm Rosalyn... Nagyon sokat jelent, hogy itt vagy.- mosolygott.
Nem sokszor láthattam Sophinak ezt az arcát. Ritkán találkoztam vele, főleg mióta Theo megcsalta...

Egy órát vártunk a lányra, mivel a vihar miatt kicsit késett a gép. Szerintem Sophia már az összes körmét lerágta és ha nem lettünk volna közösségben, a lábujját is elkezdte volna rágni. Az ajtó előtt álltunk és konkrétan mindenkire azt hittük, hogy Juliet. Aztán megláttunk egy lányt magassarkúban, fehér pólóban egy dzsekivel, a fehér melltartója kilátszott és felénk igyekezett.

Ezeket eltekintve, tényleg trópusi virágnak tűnt. A szimpla megjelenése, ahogy megy, a meggybarna színű haja és a sötét barna színű, szinte már majdnem fekete szeme. Van benne valami Sophiás... Nem sok, de meglátszott rajta. Ránéztem Sophira, aki kitágult szemekkel bámulta. Mikor ideért hozzánk, megállt és végigbámult rajtunk, unott fejjel.
-Sziasztok. A nevem Juliet.- nyújtotta a kezét.
Én természetesen viszonoztam egy mosollyal. Sophi azonban csak állt egyhelyben és végigmérte Julietet.
-Nincs egy kicsit hideg?- nézett bele Sophia Juliet szemébe.
Tudtam, hogy ezt fogja csinálni. Éreztem.
-Tulajdonképpen... Nincs.- kacsintott Sophira.- Sophia ugye? A nővérem.
-Mondhatjuk annak is.
Juliet szemében egy pillanatra megcsillant a könny és az érzelmek is feltörtek. De lehet, hogy ezt csak én vettem észre. Van valami ebben a lányban... Nagyon hasonlít Sophira.
-Nagyon örülök.- ölelte át mosolyogva Juliet.
A drága barátnőm először mereven állt, de aztán láttam, hogy nagyon boldog Juliet érkezése miatt. Átölelték egymást, én meg csak néztem őket. Hiányzik ez a fajta szeretet...
-Jaj igen...- törölgették a szemüket.- Juliet, ő Rosalyn. A legjobb barátnőm.
Megölelt és az első dolog ami megcsapott, az az illata volt. Nem is tudom milyen... Tenger, virág, kókusz, narancs vagy fogalmam sincs mi ez, de ilyen illata másnak le merem fogadni, hogy nincs.

-Na és... Mesélj kicsit magadról Juliet.
-Mit kéne mesélnem... Hát a szüleim eléggé elhanyagoltak, de így is ki tudtam hozni magamból a legjobbat. Ezeket a ruhákat is anyukádéktól kaptam Sophi... Aztán kiderült, hogy nekem van egy nővérem itt Buenos Airesben és ide akartam jönni.
-Honnan tudsz ilyen jól spanyolul?
-A gimibe ahova jártam, 5 éves spanyolon voltam.
-Eszméletlen.- mosolyodott el Sophi.
Szívesebben szeretném ezt a két tököt, mint az állandóan gázokat eregető bátyámat. De persze, őt ezért szeretjük. Igazi fekete lovag. Nem volt más dolgom, mint hazafuvarozni Sophiékat.
-Ismerkedjetek meg egymással és Juliet, okosan.
Egy huncut moyollyal megfordultak és bementek a házba. Én zombi ként értem haza... Fáradt is voltam és Dani is kikészített egy picit. Becsapva az ajtót, egy 5 fős csoport várt a nappaliban.
-Hello Rosa. Azt hiszem, beszélnünk kéne.
Tudhattam volna, hogy ennyivel nem úszom meg... Mint mondtam, az életem romokban hever.