23. Rész - Újra együtt...

Utálom a hétköznapokat... Minden nap újra és újra csak ugyan az. Suli, ének, Carlos. Minden áldott nap... Az életem semmit nem ér.
-Rosalyn, elkésel a suliból!- rontott be anyukám.
-Jézusom anya...
-Mi a baj kislányom?
-Jaj semmi, csak berontasz mint egy urszula de amúgy, semmi.
Gúnyos mosollyal puszit nyomott a homlokomra, majd magamra hagyott. Elkészültem nagyokat sóhajtva és mikor már be akartam csukni az ajtóm, szokás szerint megcsörrent a telefonom. Ha Sophia az, akkor végem van.
-Nyugi Sophia! Megyek már csak ne csinálj belőlem reggelit!
-Amm... hát jó.- szólalt meg értetlen hangon Dani.
-Szóval megint te...
-Ne csapd le! Tájékoztatlak, hogy egy hetes szünet van nálunk. Hazamegyek...
-Hogy mi?!- kiabáltam.
-Szóval ne menjek haza?
-De gyere... Apukád kíváncsi rád.
-De nem apához megyek. Érted megyek majd a suliba. Szia.
Mielőtt bármit tudtam volna mondani, lerakta a telefont.
-Mi az, hogy te ellopod a szokásaimat hmm?!- ordítottam a telefonnal.
-Rosalyn minden rendben?- sétált be Sophi.- Már vagy...
-Dani hazajön.- vágtam a szavába.
-Ismét megkérdezem... Minden rendben Rosalyn?
-Ez most nem vicces Sophia!
-Jelents beteget vagy ásd el magad!
Kínomban már csak nevetni tudtam. Ha Daniel hazajön, mindenki tudni fogja mi lesz... De nekem itt van Carlos! El sem hiszem, hogy visszajön csak mert látni akar engem.
-Akkor most mi legyen?
-Semmi. Rosalyn felveszi a "nem érdekel semmi" arcát, aztán elásom magam.- vicsorogtam.

A suliban alig tudtam koncentrálni. Semmire nem figyeltem... Azt kívántam bár ne lenne vége a sulinak és ez azért nagy dolog! Szerintem a tz.-met is elrontottam... Megpróbáltam minél hamarabb kiérni óráról, hogy elkerülhessem Danit. Csak a könyveimet szorongattam, miközben szapora léptekkel és lélegzettel rohantam a folyosón. Aztán megint kiverték a könyveket a kezemből. Megint!
-A rohadt...
Nem tudtam folytatni.
-Hello Rosalyn.- húzta perverz mosolyra az arcát.
Mi mást tehettem volna... Eszméletlenül szexi volt. Sokkal másabb lett... izmosabb és kíváncsi lennék milyen az új hasa... Hülye vagyok? Lehet.

Miután elengedett, még szélesebb lett a mosolya és azt mondta:

-Mindig meglepetéseket tudsz okozni Rosalyn. Ezért is szerettem beléd.

Nem tudtam mondani semmit. Annyi kérdésem volt, hogy egész nap kérdezgethettem volna. Daniel kitalálta, hogy menjünk fel hozzájuk ott picit nyugodtabb és kevésbé Carlosos...

-Nos, miért jöttél vissza?

Próbáltam úgy tenni mint aki már semmit nem érez, de valószínűnek tartom, hogy maradok az éneklésnél a színészet helyett.

-Nem egyértelmű?

-Ha te mondod.- dőltem le az ágyra.

-Miattad. Hogy elmondjam, mennyire hiányzol és szeretlek.

-Mesélj még.- mosolyodtam el.

Ekkor Dani szépen leszorította a két kezemet, majd fölém hajolt.

-Ha mesékre vágysz, szólj Carlosnak.

-Bunkó...- fordítottam el a fejem.

-Nem. Csak szimplán nem ebben egyeztünk meg. 

Mivel nem szabadulok egykönnyen csak ha ellazítja a szorítását, próbáltam terelni a dolgokat, hogy leüthessem...

-Beszél az, aki megígérte, hogy soha nem felejt el. Jut eszembe... Hogy van az új lány? Gondolom dúl a szerelem.

Dani szemében látszott, hogy egyre idegesebb és türelmetlenebb. Egyre jobban enged a szorításából de még mindig nem annyira, hogy le tudjam lökni magamról.

-Nagyon jól van.

Közelebb hajolt a fülemhez és azt súgta:

-Iszonyúan jól néz ki...

Mivel rájöttem, hogy nem szabadulok, viszont a nyakam még tudtam mozgatni, felemeltem a fejem és megcsókoltam. Megvártam még teljesen ellazul, kirántottam a kezem a szorításából és szépen bevertem neki egyet. Elindultam az ajtó felé, de megálltam... Ez nem én vagyok. Sosem bántanám Danielt. Visszafordultam, felsegítettem és megöleltem.

-Sajnálom... Sajnálok mindent. Ez nem én vagyok... Csak annyira haragudtam rád, hogy nem gondolkoztam. 

-Mit tegyek drága Rosám, hogy neked jó legyen...?

-Csak ne engedj el...

SZIASZTOK!! Bocsi, hogy ilyen rövid résszel jövök, de mivel sok a tanulás aztán fáradt is az ember, nem a legjobb. Mivel olyan sokan akartatok Rosanielt, úgy gondoltam megadom nektek azt a kicsi örömöt, hogy visszahozom (De persze nem örökre!). + Kicsit izguljatok mi lesz a folytatás. ;) Puszi mindenkinek!