12. Rész - Love, love and love

Reggel mikor felkeltem, erős fejfájás kínzott. Felültem és megpróbáltam visszaemlékezni a tegnapi napra. Az utolsó emlékeim a bálról, hogy Sophia elrohangált ott magának a teremben és azt ordítozta itt a világ vége, mindenki nyugodjon le. Hát hagy ne mondjam, kicsit sokat ivott. Nem csalódtam a barátnőmben legyen is elég ennyi. Nekem fogalmam sem volt arról, hogy mit csináltam, mindaddig, amég nem kaptam egy üzenetet Danieltől.

Igen, sejtettem, hogy valami ilyesmit csinálok majd. Persze sosem volt pasim, de tudtam mire vagyok képes. A szerelem az, ami miatt megváltozhat az ember és néha túl nehéz is. Főleg ha viszonzatlan. 

Lebotorkáltam a lépcsőn és bementem a bátyám szobájába, beleugrottam az ágyába és közben ezt kiabáltam:

-I'm Brave!!

George felugrott és annyira megijedt, hogy még a telefonját is eldobta valahová a szekrény mögé.

-Jesszusom Rosalyn, te magadnál vagy?!

-Elfajzott vagyok és nem tudom kontrollálni, tudod jól!- csattantam fel.

-Hagyjál már a hülye Beavatott dumáiddal! Inkább mondjad mennyit ittál tegnap éjjel.- fonta keresztbe a karjait.

-Egy kicsit...

-Egy kicsit. Gondolom mennyi lehetett az a kicsi. Na mindegy, nagy vagy már. A baj az Rosalyn, hogy a bulidat nem tarthatod meg itthon.

-Ott a villánk!- dőltem hátra.

-Tudom de... anyáék tudnak a villáról és apa megint tervez valamit Carlossal. El kéne menned, legalább a hétvégére. 

-Hát... Sophiához nem mehetek, mert itt lakik nem messze. Más olyan barátom meg nincsen.- szomorodtam el.

-Megbízok benned... De megbánom én ezt majd, menj Danielhez a hétvégére.- tört meg végül.

Azonnal boldog lettem. Fogalam sem volt, hogy mi vár ott majd rám, vele, kettesben, de azt nagyon jól tudtam, hogy életem legszebb hétvégéje lesz. 

-Imádlak!- ugrottam a nyakába.

-Én is, de most irány csomagolni.

Berohantam a szobámba és mint az őrült, úgy dobáltam a cuccaimat a táskába. Dontam egy sms-t Daninek, hogy ott vagyok nála 15 perc múlva. Felkaptam egy ruhát és igyekeztem kifelé az autóhoz, amiben a bátyám várt. 

-Mit mondasz anyáéknak, hol vagyok és miért?- kérdeztem.

-Arra gondoltam, hogy azt mondom Sophinál vagy, egy iskolai feladat miatt. Az anyukájáékkal beszélek, ha anya átmenne falazzanak neked. 

Megkönnyebbültem. Örülök, hogy Georgenak eszébe jutott ez az iskolai feladat dolog. Ilyenkor nagyon tudom imádni. 

Danielék háza egy park mellett van, úgy hogy egész csendes. Emeletes, fehér és belülről egy palota. Beléptem az ajtón és elállt a lélegzetem. A padlón láttam a tükörképemet és egy gyönyörű tűzhely állt a nappaliban. Ez a ház eszméletlen! Az asztalon megláttam egy képet. Daniel, Victor bácsi és egy nő állt középen rajta. Gondolom az anyukája... Sosem mesélt róla, hogy vesztette el, de én nem faggattam. Ha el szeretné majd mondani, elmondja. Felsétáltam a lépcsőn és benyitottam Danielhez, halkan, hogy megijesszem. Póló nélkül állt háttal nekem és félig még vizesen. Gondolom zuhanyzott... Nem vett észre, ezért egy darabig elnéztem és azon gondolkoztam, amiről beszélgettünk és visszautasítottam. Elképzeltem, milyen rosszul eshetett neki, amikor nemet mondtam. De engem még mindig az érdekelt, mit műveltem tegnap este. Bekopogtam mintha most jöttem volna meg, Dani pedig megfordult.

-Rosalyn, nem hittem, hogy ilyen pontos leszel...

Láttam, hogy zavarban van. Pedig nekem kéne. Láttam már póló nélkül tegnap este és ő is látott engem fehérneműben, de minden homályos volt. Sokat ittunk és egyikünk sem emlékszik nagyon a másik testére. 

-Az a baj, hogy pont jókor jöttem.- néztem végig a szexi testén.

Nagyon szexi teste volt. Szinte már meg kellett volna érte büntetni. Kockás hasa volt és széles válla. Mellette egy kislánynak látszódtam.

-Pont jókor.- kacsintott rám.- Mi a helyzet? Minek a nagy táska?

-Jaj igen.- ráztam meg a fejem.- A helyzet az, hogy ide kellene jönnöm a hétvégére... Családi ügyek miatt. Sophihoz nem mehettem, mert túl közel lakik hozzánk. Így hát, maradtál nekem te. 

-Értem. Hát, nekem semmi kifogásom ellene, hogy itt aludj. 

-Azt sejtettem.- nevettem el magam.

-Figyelj Rosa...- lépett oda hozzám.

Pár centi választott el az ajkától és semmi másra nem tudtam gondolni, minthogy az enyémhez érjen. Ahogy egyre közeledett, éreztem a hőt ami a testéből áradt. Annyira kívántam, hogy hozzámérjen. De én nemet mondtam...

-Ha nem akarod, nem is fogom erőltetni. Ezt te is nagyon jól tudod. Mindened amid van, csak te tudod ide adni nekem érted? Csak te.- fogta meg az arcom.- Nézz a szemembe és mond.. Félsz tőlem?

A szemébe néztem és elmosolyodtam.

-Már nem. Egy kicsit sem.

A csókja forró és édes volt, de hamar véget ért.

-Az ajándékod ma estére tartogattam. Nem tudom, hogy fog tetszeni...

Az arckifejezéséből, mindent leolvastam. Tudtam mit akar és azt hiszem készen állok rá. Tudom jól. Úgy tettem, mint aki nem tudja mire értette és csak ennyit feleltem:

-Rendben. 

Daniel felkapott egy pólót és lement a konyhába főzni. Én lehuppantam az ágyába és elkezdtem szagolgatni a párnáját. Eltelt 15 perc, Daniel sehol, így gondoltam átöltözök kényelmesebb ruhába. Levettem a pólóm és Dani pont akkor lépett be az ajtón. Kitágult bociszemekkel bámult és csoda, hogy a tálca nem esett ki a kezéből. Elkezdtem nevetni, de arra sem reagált csak engem bámult.

-Tetszik amit látsz, vagy mi bajod van?- sétáltam oda hozzá.

-Nem... azaz de.. vagyis..

Teljesen elvörösödött és megszólalni sem nagyon tudott. Gondolkoztam rajta, hogy felveszem a rossz lány stílust, de annak nem most van itt az ideje. Nem akarok egoista lennei, de az iskolában mindenki azt állítja én vagyok a legszebb. Természetesen szép. Kifejezetten jól nézek ki, ezt nem tagadom, de nem vagyok a legszebb. Gyorsan felvettem a pólómat és megpusziltam Daniel arcát, majd a fülébe súgtam:

-Tudod... A válaszom visszavontam.

Ezután kisétáltam a szobából le a nappaliba, vissza se nézve, győzelmet aratva. 

Este 7 óra volt és Daniel, Victor bácsi meg én, leültünk vacsorázni az asztalhoz. Annyira nevettem rajtuk, hogy alig tudtam lenyelni a számban lévő kaját. Dani elmesélte, hogy az anyukája rákban halt meg, 5 éves korában. Azóta Victor bácsi egyedül neveli a fiát és hagy ne jegyezzem meg, nagyon jó munkát végzett. Végeztem a vacsorával és felmentem lezuhanyozni. Mindvégig az járt a fejemben, mi van ha nem leszek elég jó neki. Mi van ha nem kellek neki? Bár, ez elég lehetetlennek tűnt. Felkaptam a fehérneműmet rá egy fehér atlétával, ami egy kicsit átlátszott. Daniel már megint úgy nézett rám, mint aki még sosem látott embert. 

-Leszokhatnál már erről.- karoltam át a nyakát.

-Fogalmad sincsen arról, mennyire szexi vagy Rosalyn. 

-Akkor miért nem mersz úgy hozzám érni? Miért fogod vissza magad?- húzódtam el tőle.

-Rosa... Ha most ezt megteszem, nincs visszaút. Nem tudom visszacsinálni. 

-Daniel, könyörgöm! Érj hozzám!- tettem a kezét a derekamra.- Visszavontam a válaszom, emlékszel?

Daniel megcsókolt én pedig éreztem, hogy egyre jobban el lágyul. Gondoltam ennyire könnyen nem adom magam, úgyhogy kirántottam magam a karjai közül és elkezdtem futni. Fogócskáztam a pasimmal, 18 évesen. Ezt belekerül az életrajzomba. Utól ért, felkapott és visszavitt a szobába az ágyba. 

-Jó éjt Rosa.- indult el kifelé.

-Te meg hová mész?- ugrottam fel.

-A kanapéra aludni.- nevette el magát.

-Nehogy ki merészelj menni azon az ajtón mert esküszöm, hogy utánnad megyek és addig ütlek egy kanállal, még vissza nem jössz.

-Akkor hol aludjak?

-Itt velem. De nem hiszem, hogy te aludni szeretnél Daniel.

Odamentem hozzá és lehúztam a pólóját.

-Mit művelünk?- nézett a szemembe.

-Amit kell. 

Ismét rátettem a kezét a derekamra, majd erősen megcsókoltam. Éreztem, ahogy a keze becsúszik a pólóm alá és csikizi a hátamat. Megfogta a fehér atlétámat és elkezdte fölfelé húzni.

Minden rossz gondolat, rossz érzés és gyűlölet, távozott abban a pillanatban. Nem volt más, csak én és ő. Szeretem és tudom, hogy az a perc, most jött el. Bedöntött az ágyba, megcsókolta a nyakam és engem kirázott a hideg. Senkinél nem éreztem még ilyet, soha. Csak úsztam az árral és hagytam, hogy történjen, aminek történnie kell. Az nap éjszaka, egy olyan estét töltöttem el vele, amilyet még soha senkivel.