13. Rész - "Vidám" napok kezdete

A nyakamban érző fájdalomra keltem másnap. Fájt az egész testem és úgy éreztem,teljesen elvesztem valami külön világban. Lassan felültem, megdörzsöltem a szemem és a tükör elé sétáltam. Egy hatalmas lila folt okozta a fájdalmat a nyakamban... Nagyon szép, most hordhatom a hajam a jobb oldalon. Pár percig tanulmányoztam magam, nincsenek e más sebek valahol. De nem voltak, hála az égnek. Csak később eszméltem rá, hogy Daniel nincs sehol. Felkaptam az atlétámat és sietősen lerohantam a nappaliba, hát ha megtalálom Danielt. A fürdőből sétált ki éppen, amikor megláttam.
-Jó reggelt hercegnő.- fogta meg a derekamat.
-Neked is, hercegem.- karoltam át a nyakát.
Daniel végig nézett rajtam, annak ellenére, hogy harmadjára lát így. Kicsit kezd idegelni, de örülök, hogy ennyire elnyertem a tetszését.
-Netán... tetszik amit látsz?- kérdeztem.
-Oh, igen. Kifejezetten élvezem a helyzetet.
Ekkor neki nyomott a falnak, a lábamat a dereka köré fontam, majd lágyan megcsókolt. Sosem éreztem magam ennyire szabadnak. Teljes mértékben ragaszkodtam ahhoz az elvhez, hogy ha érzem, az a bizonyos valaki nem vigyáz rám, azonnal abba hagyom. De Danielnél valahogy, semmi szükség nem volt erre. Vigyázott rám, jobban mint kellett volna. Még most is ráz a hideg, ahogy érzem az érintéseit mindenhol a testemen. Mindig is így képzeltem az elsőt. Sok lány van, aki gyertyákat, rózsákat és egyebeket akar, romantikus zenével. De én nem. Nekem sosem voltak fontosak ezek az elemek a szexhez. Számomra az a legfontosabb, hogy az a valaki szeressen, tiszteljen, legyen velem őszinte és bízzon bennem. Enélkül egy kapcsolat, nem az igazi. Na de ott lett ez az egész veszett ügy, hogy el kell mondanom anyáéknak és George-nak is, aki konkrétan kibelez és elás valahova a domboldalon. Szó szerint.

Olyan gyorsan eltelt a hétvége, hogy észre sem vettem. Danielel nem volt köztünk semmi ezek után, de továbbra is együtt aludtunk. Van egy olyan érzésem, hogy soha többet nem szabadulok tőle, de nem is bánom már. Le tudom az érettségimet, aztán megy tovább az életem. Vasárnap összepakoltam a cuccomat és lehuppantam Daniel ágyára, hogy újra felmérjem, mi is történt. Összefoglalva, lefeküdtem a világ legcukibb pasijával, miközben a bátyám megkért, ne csináljak semmi hülyeséget. Anyáéknak el kell mondanom, aztán leborotválják a hajam, elkobozzák mindenemet, kibeleznek és eladnak valahova New York-ba. A kérdés, hogy mikor...
-Nem akarsz haza menni igaz?- kérdezte Daniel.
-18 vagyok, akár ide is költözhetnék.
-Mit akarsz kezdeni ezzel az egésszel?- ült le mellém.
-Igazából, fogalmam sincs... Le akarom tudni az érettségit, aztán eldől minden. Te mit akarsz?
-Én tovább tanulok, zenésznek. Utána néztem és találtam egy nagyon jó egyetemet. A neve MusicAcademy és nagyon tetszik. Ott talán megtalálom amit keresek.
Mindig is tudtam, hogy Danielnek hatalmas tehetsége van a zenéhez, de soha nem gondoltam volna, hogy zenei egyetemre akarna menni. Persze ha szeretem, támogatnom kell. Nem tarthatom vissza, csak mert én itt vagyok.
-Ez szuper. Merre van ez a bizonyos egyetem?
-Californiában.
Lefagytam. Egy önző pillanatra, azt gondoltam, hogy itt van a közelben és bármikor tudunk találkozni, de nem. Californiát nem bírnám ki. Túl messze van. A válasz tehát, vagy kibírod Rosalyn, vagy elmész vele, vagy szakítasz. Hát, senki nem mondta, hogy egy kapcsolat tökéletes lesz.
-California... Szerintem menned kéne.- erőltettem egy mosolyt.
-És hagyjalak itt téged? Nem Rosa, ezt nem. Ezt az egyet nem.
-De ez egy hatalmas lehetőség a számodra! Nem halaszthatod el miattam!- pattantam fel.
Nem hagyhatja veszni ezt a hatalmas lehetőséget. Lehet, hogy én is itt vagyok, de ez most nem számít, ha róla van szó!
-Nyugodj meg Rosa, ezt majd még megbeszéljük rendben?- simította meg az arcom.
-Rendben. De ígérd meg, hogy elgondolkozol rajta alaposan és elmész a felvételire!
-Oké, elgondolkozok rajta.

Pár órával később, a bátyám megérkezett Danielékhez, egy váratlan vendéggel. Raul ott állt mellette, széles vigyorral, amikor meglátott. Gondolkodás nélkül a karjaiba vetettem magam és nem voltam képes egy szót sem kinyögni, csak ölelni. Egy idő után elengedett.
-Drága Rosa, hát te semmit nem változtál.- nézett végig rajtam (Persze egyes helyeken jobban megnézett, mit vártam tőle.).
-Na igen. Ezt most bóknak vettem.-kacsintottam.
-Annak is szántam.
Fogalmam sincs, hogy Dani mióta támaszkodott az ajtónak, de volt egy olyan érzésem, hogy az első perctől kezdve.
-Daniel, ő itt egy nagyon régi barátom, Raul. Raul, ő itt a drága egyetlen szerelmem, Daniel.
Persze Raulnak kellett odasétálnia, mert Dani öröm, hogy nem tépte szét ott és akkor...
-Nagyon örülök, hogy megismerhetem Rosalyn barátját.- nyújtotta oda a kezét Raul.
-Szintén, hogy megismerhetem a BARÁTNŐM egyik régi haverját.- fogott kezet Daniel.
-Jól van haver, felfogtam a dolgot.
Elég valószínű volt, hogy a pasim kihangsúlyozta a BARÁTNŐM szót. Nem hittem, hogy ennyire féltékeny lesz majd pont Raulra.
-Most, hogy mindenki mindenkivel puszipajtás, indulhatunk végre, vagy még lelkiztek egy kicsit?- szólalt meg George.
Egy gyors "Most meghalsz" pillantást vetettem a bátyámra, odaszaladtam Danielhez és egy gyors csókot nyomtam a szájára.

Az autóban hazafelé, nagyon sokáig nem szólt senki egy szót sem. Néma csendben ültünk, én az anyósülésen, Raul hátul, George pedig vezetett.
-Nos...- törtem meg a csendet.- Mit keresel BA.-ban?
-Hát... tudod ez nehéz kérdés. Hiányoztál te és ki akarom próbálni magam egyes dolgokban. Otthon nem volt nagy lehetőség arra, hogy elérjek valamit. Ezért gépre szálltam és ide jöttem.
-Ez szuper. És hol laksz? Hotel, vagy esetleg valami rokon?
-Nálatok Rosa....
-Hogy mi van?- törtem ki.
Nem tudtam felfogni, hogy Raul az én házamban lakik, az a Raul, aki régen annyira szeretett. Az érzések remélhetőleg nála elszálltak, bár úgy látszik. Nem elég elviselni a gabonapelyhet lopó jetit, még a bűzt eregető majmot is el kell (Jaj igen. Ez a becenév akkor ragadt Raulra, mikor egyszer náluk aludtam és orrfacsaró bűzt eregetett 10 percenként.). Bele kell törődnöm azt hiszem.
-Vagyis... szuper. Megleszünk. Végre nem leszek egyedül összezárva a lökött bátyámmal.
Pár másodperc kellett még George fel nem fogta, hogy róla van szó.
-Hey, nem is igaz!
-Egy párna mögé bújtál Carlos elől, könyörgöm!- nevettem.
-Az más volt! Még a párna sem tudta fedni a bűzt, ami belőle árad! Szerintem a tusfürdője, már ha van neki olyan, 2 év mire elfogy! Kishúgom, nem tudom te, hogy nem érzed, de engem kiüt. Szó szerint.
-Én megszoktam a te szagodat...
Tudom durva volt, de nem tudtam kihagyni!

Egész este azon gondolkoztam, mi lesz ezek után. Az egy dolog, hogy oda adtam magam valakinek, de ez, hogy fog látszódni a kapcsolatunkon? Carlos elviselhetetlen, állandóan próbál nyomulni, de én nem engedem. Ráadásul megeszi a gabonapelyhemet... George állandóan beszélget egy lánnyal, akivel nem tudom miért nem jön már össze végre. A neve Sony és egész kedves. Volt itt nálunk a héten és beszéltem vele pár szót, nem ártalmas. Rault szagolhatom az idők végezetéig, amihez ku***ra nincsen kedvem. Anya meg apa pedig, el kell nekik mondanom mi volt. De inkább, először a bátyám tudja meg. Sophival már állítólag az 5. gyereket terveztük az előző berúgáskor, pedig állítólag 3-nál megálltunk. Na de a lényeg az, hogy fogalmam sincs, mit kezdjek magammal az érettségim után. Gondoltam rá, hogy egyszer és mindenkorra elkezdek zenét tanulni, de ha el is kezdeném, Californiába mennék Daniellel és mi lenne a többiekkel? Sophi, Theo, a többi barátom, a családom... Nem tudom mit kéne tennem. A szívem két felé húz. De ideje magamra is gondolni. Elegem van abból, hogy a saját érdekeimet hátra hagyom, a másik kedvéért. Én akarok most az első lenni! Változtatom kell a dolgokon. Ha győzni akarok, mindent meg kell tennem. Szembe kell néznem az élet nagy gondjaival és akadályaival. Nem akarom kikerülni egyiket sem! Át akarom ugrani őket. Ha a feladás szélén állok, akkor is. Mert az amit el akarok érni, nem piskóta. Hanem nagy dolog és az életem árán, de megcsinálom. Megcsinálom, mert meg akarom. Megcsinálom, mert meg tudom. Megcsinálom, mert azt hiszik, úgy sem tudom.