54. Rész - Zakkant család.

Sarah ma délután érkezik meg hozzánk! Bevallom kíváncsi vagyok rá, Sophia sokat mesélt róla. Bár az ő elmondása szerint... Nem csodálkoznék rajta, ha valami tejárus fickó költözne hozzánk, akinek azért Sarah a neve, mert az anyjának gondjai voltak a nemek megkülönböztetésével. Megtörténhet! Tegnap este nagyon aggódtunk J. miatt, mivel nem jött haza. Mindenhol kerestük, a mobilján is hívtuk, de ki volt kapcsolva. Sophia már annyira ki volt akadva, hogy elment a szüleimhez és a bátyámhoz. Csak reménykedni tudtam, hogy nem ott találja meg, rossz körülmények között... Nekem volt részem ilyenben. Benyitott a bátyámhoz és... Nem mondok részleteket, mindenki tudja mire gondolok! Persze a drága barátnőm tett egy szép megjegyzést, ami tudni illik így szólt: 'George Parks, azonnal húzd ki a vonatodat a húgom alagútjából, mert ha nem, esküszöm levágom és a homlokodra ragasztom, mint egy töketlen egyszarvúnak!'

Megértettem Sophia kitörésének okát, hiszen a húgáról volt szó. George meg azzal a kis agyával sem tud gondolkozni. Bár beszélek itt én, a 19 éves anyuka. Néha azt érzem, Becának több esze van, mint Sophinak, Daninek, Georgenak, Raulnak, Julietnek és nekem összetéve. 

Sarah érekzése előtt, volt egy kis időnk kettesben Dani-vel. Sophia elment Raul-val, J. a bátyámnál van, Becát pedig elvitte Roy, szóval minden tökéletesen indult. Az ágyban lustálkodtunk, a fejem a mellkasára hajtottam. Hiányoztak az érintései. Rebeca születése óta, nem nagyon volt időnk egymással foglalkozni, amibe kicsit beleőrülök.

- Drágám, mit csináljunk ma? - kérdeztem. 

- Szerintem menjünk el piknikezni arra a helyre, ahol régen voltunk. - javasolta.

- Hogy megint hosszú fülem legyen? A-a, szó sem lehet róla! 

- De Rosalyn, most komolyan beszélek! És egyébként... - fogta meg a fülem. - Kicsit tényleg hosszú füled van. 

Elegem lett. Megfogtam, lelölektem az ágyról és hozzávágtam minden párnámat.

- Te szadista állat! - kiabálta. 

Nevetve ráugrottam és megpuszilgattam az arcát. 

- Jó, menjünk. De csak ha veszel nekem gumimacit!

- Veszek neked gumimacit! 100 zacskóval! Most pedig igyekezz, öltözz fel.
- De HARIBO legyen ám!

Végül minden energiámat összeszedtem, felöltöztem és bepakoltam egy piknik kosárba. Tettem bele mogyoróvajas meg áfonyalekváros szendvicset, gyümölcsöt és az utolsó csomag gumicukrom. Mikor éppen kiabálni akartam, hogy kész vagyok, Dani sétált le a lépcsőn a gitárjával.
- Komolyan hozni akarod? - fontam keresztbe a karjaim.
- Mégis mit gondoltál? Végig pihentetni fogjuk a fenekünket az autóban?
- Öö... Tulajdonképpen, igen. Pontosan erre gondoltam.
- Nem, most egy kicsit sétálunk is, hogy tudjunk énekelni.
- Mik nem pattannak ki az agyadból néha... - sóhajtoztam.

Kábé a réttől nem messze, leparkoltunk a kocsival. Örültem a friss levegőnek és az időnek, amit Dani-vel tölthetek. Nem is lehetne szebb napom ennél! Kicsit izgultam, hogy Rebecát Royra bíztam, hiszen ismerem a gyerekemet, rám ütött. El tudom képzelni mi folyik most ott... Beca magára öntött valamit, Roy megfürdette, tisztába tette, Beca lepisilte (vagy rosszabb), Roynak kihullott az összes haja és egy sarokban hintázik a hajszálait nézegetve. Beparáztam...
- Daniel, jó ötlet volt Royra bíznom a lányunkat?
- Nem, de hát nézzük a jó oldalát. - húzta fel a vállát.
- Igen, igaz. De várj... Mi ennek a jó oldala?
- Nyugodj meg kicsim, legfeljebb csak a NASA meg a TEK kerülhet szóba.- puszilta meg a homlokom.
- Jaj, hát végülis CSAK ez a kettő...
- Semmi baja nem lesz Becának, még Roy-val van. Most pedig énekeljünk!
"Nem vagyok madár, hogy repüljek.
Nem vagyok festő, hogy képet fessek.
Nem vagyok költő, sem szobrász.
Csupán az vagyok, aki vagyok."
Imádtam minden dalt, amit közösen írtunk Danivel. De ez, a kedvencem volt.
"Nem tudom olvasni a csillagokat.
Nem tudom lehozni a holdat.
Nem vagyok az ég, sem a nap.
Csupán az vagyok, aki vagyok."
Danivel mélyen egymás szemét bámultuk, úgy éreztem a világon nincs rajta kívül más, csak ő.
"De vannak dolgok, amiket igen is, tudok.
Gyere ide és megmutatom neked.
A szemeidben látom...
Képes vagy rá, próbáld meg elképzelni.
Megfesthetjük a lelkünket színekkel.
Együtt kiálthatjuk, hogy: yeah.
Repülhetünk anélkül, hogy szárnyaink lennének.
Légy a szövege a dalomnak és zárj a hangodba."

Közelebb hajoltam Danihez és mikor már majdnem megcsókoltam, megcsörrent a telefonom.
- Mi az isten bajod van Sophia?! Ha megvan, menj el a boltba, leárazás van. Ha pedig házasodni akarsz, hívd Ansel atyát, biztos ráér. - magyaráztam.
- Nem vagy vicces gumimacifaló, mert ez fontos! Kiderült, Sarah nem délután jön. Most hívott, hogy leszállt a gépe és senki nincs érte a repülőtéren.
- Jézusom, akkor azonnal indulunk! Szia!
Leraktam a telefont, majd Danielhez fordultam.
- Édesem, mennünk kell. Sarah gépe most szállt le és senki nincs ott érte.
- Komolyan mondom Rosám, ha rajtatok múlt volna Sarah élete, mostanra rég halott lenne.

Egy fél óra múlva már a repülőtéren lökdöstem odébb az embereket és a tömegen keresztül próbáltam eljutni Sarah-hoz. Bevallom, nem túl nagy sikerrel. Egy kisfiú nekem jött a bőröndjével, én felestem benne, ő elkezdett magyarázni nekem valamit oroszul, aztán hozzám vágta a megmaradt pizzáját. Kedves gyerek volt, igazi cukorborsó. A földről felnézve egy lány állt meg előttem és úgy nézett rám, mint aki még nem látott embert.
- Ha Sophia nem mondta volna, hogy ennyire szerencsétlen vagy, nem ismerlek meg. Szerencséd volt. - mondta széles mosollyal.
- Szóval te vagy Sarah! - nyújtottam fel a kezem.
Segített felállni, majd megrázta a kezemet.
- Sokat hallottam rólad. - nevetett.
- Rosa drága, jól vagy? - ért ide Dani is. - Bocsi, hogy lemaradtam de éhes voltam, szóval vettem hamburgert.
- Még te a hasadat tömted, én felestem egy bőröndben és kaptam egy félig megrágott pizzát. - mutattam a földön heverő szeletre.
- Jó helyen járok én? - kérdezte tágra nyílt szemekkel Sarah.
- Maximálisan a legjobb helyen. - felelte Daniel büszkén.
Aztán átkarolt és szélesen vigyorogni kezdtünk, mint valami zakkant család. Ami tulajdonképpen, igaz is.