55. Rész - Örök hála.

Az első hetem, eléggé zűrös volt Sarah társaságában. Sarahfinánk eléggé elveszett volt, szó szerint... Egyszer még ránk is nyitott Dani-vel, szóval minden szokásosan történt. Szegénykém olyan rémült volt hírtelen, hogy azt se tudta mit csináljon. Végül kifakadt.
- Na oké emberek, én azért jöttem el otthonról, hogy ne lássak több ilyet. Nem tudnátok mondjuk bezárni az ajtót, vagy valami?
Nem hibáztattam érte, de mivel családtagnak számított, nem nagyon foglalkoztunk a ténnyel, hogy ő is itt van. Nem tehettem róla, nagyon hiányzott Daniel és nem bírtam ki.

Sarah és Beca között olyan kapcsolat alakult, hogy úgy döntöttem hagyom őket összeismerkedni. Dani és én be akartuk pótolni a randinkat, amit a felénél abbahagytunk. Minden szükséges dolgot a hűtőben hagytam Rebecának. Csak reménykedni tudtam, hogy Sarah megtalálja. Megkértem George-ot és Julietet is, hogy nézzenek be hozzá, hát ha kell neki a segítség. Annyira elmerengtem a gondolataimban, hogy azt sem vettem észre, Dani mit motyog itt mellettem.
- Rosalyn, mi a baj? Ismerem ezt az arcot és ez az az arc, amikor olyan cukin bevágod a durcit. - húzta össze a szemöldökét.
- Az enyém, még mindig jobb. - mormoltam.
- Most komolyan Rosám... Szét vagy szórva. 
Fel voltam háborodva!

- Én nem vagyok szétszórt! Csak fáradt és ennyi... Túl sok minden fáraszt mostanság. Itt van Sarah is, akit a világ minden gumimacijáért sem bántanék meg. Szüksége van most ránk. Azt érzem, kicsit visszahúzódó. Velem szinte alig beszélget és ha kérdezem is valamiről, röviden válaszol, majd továbblép. Nem mondta ki hangosan, de a baja az, hogy túlságosan hasonlítunk neki a Stoessel családra. Bár most, hogy mondja, meg tudom érteni... Te kiköpött Jorge Blanco vagy. - nevettem el magam.
- Én? Haggyuk már! Kicsit sem hasonlítunk! Én sokkal helyesebb vagyok és nem viselkedem úgy mint egy egoista, sznob, bunkó. Mert az a pasas, nem fix az biztos. - rázta a fejét. - Ráadásul én sokkal romantikusabb alkat vagyok és izmosabb is. Ja, és én ismerem a borotvát. - kacsintott.
Fuldokló nevetésben törtem ki, alig bírtam abbahagyni. Persze ráhagytam, nyugodtan gondolja csak ez mind magáról. Még hogy ő nem egoista... 
- Azért ezt gondold át. - nyögtem ki. 
- Szörnyű vagy... 
- Mégis elvettél! - feleltem büszkén.

Egy kis séta után, elindultunk haza. Még szinte be sem tettem a lábam, már ajtócsapódást hallottam odafentről. George és Juliet a kanapén ültek és egymással vitatkoztak. 
- Hé! - szóltam közbe. - Mi folyik itt? Tőletek zeng az egész ház! 
- A drága bátyád szépen megbántotta Saraht! Szóval most felment sírva a szobájába. - bökött a lépcső felé.
- George, néha igazán visszafoghatnád magad. - állt ki mellettem a férjem.
- Te csak ne szólj bele kisapám, hiszen te hagytad el a húgom egy évre nem?! - vágott vissza George.
Csak rá kellett nézni Danire, mennyire rosszul esett ez neki. Tartotta magát, de láttam, hogy legszívesebben a földbe tiporná a bátyám.
- Fogd be és ülj le! Neked semmi jogod ordibálni a házamban, pláne, hogy Beca a szobájában alszik! Látom megint visszatérünk a "csak én és senki más" korszakodhoz. Apáék megint teletömték a fejed marhaságokkal igaz? Komolyan nem értelek... Kezdtél jól állni, most pedig mindent elrontasz. Oda kéne figyelned inkább J.- re és arra, hogy mit akar Ő! Mert te nem látsz semmit, saját magadon kívül persze! Szedd össze magad George Parks, vagy esküszöm nem állok jót magamért! Ha még egyszer így beszélsz Sarahfinával, Sophia fog kinyírni és az azért eléggé kellemetlen halál. Most pedig megyek és rendbe hozom azt, amit te elrontottál. 
- Az nem zavar, hogy ő is hazudott nekünk? - emelte fel újra a hangját.
Kérdőn néztem Julietre. Vett egy mély levegőt, aztán elmondta.
- Sarah terhes. Francisco Stoessel az apja. A többit majd elmondja ő, jobb ha tőle tudsz meg mindent.

Megálltam Sarah ajtaja előtt és bekopogtam. Hallottam még idekintre is, hogy szipog. Beengedett, aztán leültem mellé az ágyra. 
- Nagy a baj? - kérdeztem aggódóan.
Tényleg aggódtam Sarah miatt. Szinte ugyan az lett a sorsa, mint nekem. 
- Dehogyis, minden rendben.
Természetesen láttam rajta, hogy semmi sincs rendben. 
- Nem úgy tűnik... Figyelj Sarah, ha valami nyomja a szíved, mondd el. Jólesik ha egy barát mellettünk van és én itt vagyok neked. A testvéremmel pedig ne foglalkozz, ilyen napjai vannak mostanában. - vígasztaltam.
- Én nagyon kedvelem Georgeot, kivételes fiú. Annak pedig még jobban örülök, hogy az én drága unokahúgomat szereti. - mosolyodott el. 
- Juliet mesélte, mit vágtál George fejéhez. Ez igaz? Fran a baba apja? 
- Ez természetes! - vágta rá. 
- Akkor meg mi ez a nagy felhajtás? Nézz csak rám. Tizenkilenc éves vagyok és van egy gyönyörű lányom, akit egyáltalán nem bántam meg, mert egyszerűen egy csoda. Mindennél jobban szeretem Rebecát! - áradoztam. 
Örültem, hogy Srah végre kiönti a lelkét nekem is és én érdeklődve hallgattam, miért nem maradhatott Buenos Airesben. Nem is tudtam, hogy Martina anyukájáék is az enyémhez hasonlóak. Mèg, hogy eltiltják egymástól őket... Komolyan mondom, kezdtem megijedni. Kiderült, Fran nagyon is szerette Sraht, de el kellett jönnie. Ez van. Már nem tehet semmit. Újra sírni kezdett, én pedig próbáltam megvígasztalni. Ez a lány akármennyire is idősebb volt nálam, rengeteg dolgon ment keresztül. Összetört...
- Jaj, ne sírj már! - töröltem le a könnyeit. - Fiatalabb vagyok mint te, mégis a legboldogabb ember a világon! Itt van nekem Daniel, életem őrült szerelme. És Beca, aki az őrületbe kerget a hiperaktivitásával, de mégis a legkülönlegesebb kisbaba. Végre felnőttem. Nekem csak ez számít. Ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét, ez az én elvem. Nem kell, hogy kövesd, csak tartsd észben. Hinned kell a lehetőségekben Sarah, hiszen annyira gyönyörű, okos és még sorolhatnám számtalan jó tulajdonságodat, mert neked csak az van. Egyszerűen tökéletes vagy és nem szabad hagynod, hogy pár ember legyőzzön egy ilyen erős lányt mint te! Te is boldogabb leszel, ne aggódj. Ne félj, én kilenc hónapon keresztül itt leszek neked. Akár tetszik, akár nem. - mondtam széles vigyorral. 
Sarah végre felengedett, aztán szorosan megölelt. 
- Örök hála. - suttogta.