59. Rész (Sophia szemszöge) - Helló de Janeiro!

Raul másnap előállt azzal a tervel, hogy ki kéne mozdulnunk otthonról. Legszívesebben kedvem lett volna kidobni az ablakon, na de azért mégis a barátom, nem tehetem csak úgy ki. Egy romantikus vacsora, vagy egy kis pláza a húgomékkal, még el is ment volna. De aztán Raul szépen kijelentette, hogy Rioba akar menni. Na ekkor már tarkónvágtam. Nem mintha nem örültem volna ennek a kis kirándulásnak, na de, hogy Rio? Túl messze volt és ráadásul szükség volt rám itthon. De hát az én egyetlenemnek senki sem mondhatott nemet. Én természetesen erőszakhoz is folyamodhattam volna, de sajnos Raul volt az egyetlen ember, aki nem félt tőlem. Így tehát, el kellett mennem vele "nyaralni."

Éppen Becával csomagoltam. De persze ő hol segített volna? Mit is várok én el egy két éves csodagyerektől. A bugyijaim a fején voltak, a melltartómba pedig pakolgatta a kockáit. Íme egy újabb reggel, ami ilyen jól kezdődik. Pár percel később Rosalyn rontott be zihálva. 
- Jaj, hála az égnek. Azt hittem valami baja lett. - kapott a szívéhez. 
- Nyugalom gumimaci, velem van. - böktem felé. 
- Pontosan ezért hittem, hogy valami baja van! Megy még a hasad? 
- Rosalyn, szerencséd, hogy a lányod itt kuksol mellettem, különben már rég a falat nyalnád. - mosolyodtam el gúnyosan.

Sikeresen bepakoltam! Készen álltam az indulásra, már csak Raulra vártam és Eduard-ra, a kocsijára. Nem tudom miért, de így hívja. Hát... Ez is egy másik bizonyíték, hogy tényleg hibbantak laknak körülöttem. A szobámban ücsörögtem és nézegettem a régi képeinket Rosával. Volt egy kép, amin Juliet a seggemen ül és boldogan mosolyog, Rosalyn pedig a padlón fetreng mellettem. A kedvenc képem viszont az volt, amelyiken Rosa éppen a szájába gyömöszölte a gumimacit, én meg titokban lekaptam. Ezt a szép pillanatot, Raul őrült dudálása szakította meg. A bőröndömmel együtt szó szerint lepattogtam az emeletről és már szaladtam is kifelé az ajtón. Az utolsó pillanatban, Rebeca szaladt el előttem egy szál pelenkába. 
- Hé, csajos! - szóltam utána. 
Beca baba visszafordult és szorosan átölelte a lábam. 
- Hová mész? - motyogta.
- Tudod, messzire. Nemsokára jövök, keresd meg anyut! Biztos a klotyón szorgoskodik. 
Drága keresztlányom nem értette mi ebben a poén, de hát szegény annyit se tud miért, vagy, hogy született. Nem ő tehet róla, hogy a szépséges édesanyja félkegyelmű. 

Az út jó része, csöndben telt. Bámultam kifelé az ablakon a csodás tájra, még tehenet is láttam! A következő órákban Rault hallgattam énekelni. Hallottatok már ezernyi koszos macskát nyávogni? Nos, ez pont ilyen volt. Komolyan mondom... Olyan volt, mintha lenyelt volna valami csipogó labdát. Rémesen énekelt a szerencsétlen, de én így is szerettem teljes szívemből, ami nálam ritkaság. Nehezen fogadok be embereket a szívembe, mivel engem mindig arra neveltek, ne bízzak meg senkiben ok nélkül. Rosa más helyzet volt. Róla sugárzott a szeretet és az őszinteség. Nem minden lány mondhatná el ezt magáról. Bár őt sem kell félteni. Ha most megkérdezték volna két évvel ezelőtt, hogy a 19 éves barátnőm szülni fog e, kinevettem volna. De hát, nincsenek véletlenek. Viszont azt sem lehet tagadni, hogy az egyik legjobb anya a földön sőt, az univerzumban. Nem láttam még úgy szeretni valakit, ahogyan Rosa szerette Becát, az első perctől fogva. Mindig irogy voltam az ilyen emberekre, hiszen én ezt nem kaphattam meg eleinte. Hárman voltunk testvérek, Juliet, Mery és én. Meryvel átkerültünk BA-ba, Juliet viszont valahová Kanadába. Szörnyű érzés volt távol lenni egymástól... Mery is szörnyen hiányzik, de ha nem vitték volna el, árvaházba kerül, szóval így jobban járt. Minden nap gondolok rá és ha esélyem van, fel is hívom. Rengeteget változott, a hangjából is hallani. Emlékszem kicsinek még annyira törékeny, hiszékeny és visszahúzódó volt. Ma már, teljesen kibontakozott és sokkal magabiztosabb. Jó helye van ott. Tudom jól, hogy 18 éves korában, visszakerülhet hozzám, de öt év az nagyon sok idő, addig háromszor megszülök! Ezért fontosabb mindennél számomra Juliet, aki igaz, eleinte kicsit őrült volt (nem mintha most nem lenne az.), de már most tisztában van a helyével. Nem iszik, nem pasizik, zártabban öltözködik (...), nagyon jó hatással próbálok rá lenni. Amióta velem él, mindig elmagyarázom neki, hogy ne azért tetszen valakinek, mert most éppen ribisen öltözködik, hanem a belsője miatt. Juliet igazából minidg egy jólelkű és sugárzó lány volt, mindenki imádta. És hát pont az okos Parksot kellett kifognia. Már rokonok is lehetünk Rosával, hurrá! Nem elég nekem az állandó baromsága, még a rokonom is lesz! Kész bolondok háza. De ezt a családot semmi pénzért nem cserélném le. 

Egyre izgatottabb lettem, amikor megláttam a Rio táblát! Majd kiugrottam a bőrömből, annyira akartam futkározni a tengerben. 
- Életem, álljunk meg, meg akarom nézni a tengert! - kiáltottam. 
Raul szépen leparkolt, én pedig azonnal nekiiramodtam. Nem érdekelt mit hisznek rólam az emberek, tengert akartam! 

Mindig imádtam az ilyen helyeket, ha tehettem volna, minden napomat vízben töltöttem volna.

Miután kirohangáltam magam egy életre, elindultunk a szálloda felé. Hatalmas épület volt és nem vagyok biztos benne, de mintha az imént Britney Spears mosolygott volna rám... Furcsa volt, de gyönyörű. A portás rögtön jött segíteni nekünk a csomagjainkal és amint megkaptuk a szobát, fel is cipelte nekünk. 
- Köszönöm, a borravalót tartsa meg! 
Odaadtam neki a pénzt, aztán elküldtem. Nagyon boldog voltam, hogy itt lehetek, mivel sosem jártam még Rioban! A pasim egyszerűen fantasztikus! 
- Szívem, mit szólnál hozzá, ha elmennénk fagyizni? - kérdezte. 
- Mehetünk! Együnk! 
Lesétáltunk a hotel melletti fagyizóhoz. Pont az epres fagyimat akartam elvenni, mikor valaki leverte a földre. Készültem szép monológot adni és akkor megláttam az arcát... Martina Stoessel nézett rám, sajnálkozó tekintettel, mellette pedig Mr. Hernyószemöldök Blanco. Nem tudtam mit kinyögni, ugyanis: 
1. Fogalmam sincs, mit keresnek ezek de Janeiro-ban.
2. Tudtam az igazságot Sarahról, még pedig Tinitáról is eléggé sokat hallottam. 
3. Betegesen hasonlítanak a Weness párosra. 
Nem tudtam mit kinyögni, Raul is csak kitágult szemekkel állt mellettem. 
- Oh, bocsánatot kérek, nem direkt csináltam! - szólalt meg végül. 
Még mindig nem tudtam, mit mondjak. Fussak el? Esetleg vágjam fejbe valamivel, aztán szaladjak el? 
- Jól vagy? - kérdezte tőlem. 
- Amm... Persze. 
Ennyit sikerült kiynögnöm. Jorge csak bámult rám, gondolom több tiszteletre vágyott, de ebben a helyzetben, rohadtul leszartam az udvarias viselkedést. De úgy tűnt, Tinit még örült is neki, hogy nem egy pszichopata rajongóval találkozott. A pszichopata viszont igaz volt rám. 
- Bocsánat, ha gondolod kifizetem neked! 
- Nem, dehogy! Semmi gond Martina, megoldom. - vedtem fel a ksozos fagyimat a földről.
- Szóval tudod, ki vagyok. - mosolyodott el. 
- Ki ne tudná? - forgattam a szememet. - Mindenki ismer téged. Én is szeretem a zenéidet. 
Ez megmosolyogtatta, hiszen nem mindenki kap elismerést egy ilyen fajta 22 éves lánytól. De, hogy be kell valljam, tényleg bírtam a zenéit. Rosalynt látram benne... 
- Nos, köszönöm. Akkor, gondolom Jorge is ismerős. 
A kezemet nyújtottam felé, ő viszont csak akkor reagált, mikor Tini finoman oldalba vágta. 
- Örvendek Blanco. - kacsintottam. - Szóval... Ti ketten? 
Égő arcal meredtek egymásra Tinivel, mivel mind a ketten rájöttek, hogy most lebuktak. 
- Igen, de ha megkérhetünk, senkinek ne szólj. - kérlelt Martina. 
- Nem vagyok olyan ember Tinita, bocsi. - csóváltam a fejem. 
- És téged, hogy hívnak?
Pár másodperc alatt átfutott a lehetőség az agyamon, hogy mi lenne, ha nevet változtatnék. De aztán rájöttrm, hogy nem is ismer, szóval minek szenvedjek?
- Sophia Chroose, ő pedig a barátom Raul. 
- A bátyám beszélt nekem valami Sophiáról tegnap. Nem te voltál az? -nézett rám gyanakvóan. 
Egy pillanatra megijedtem. Minek beszélt az a félkegyelmű Francisco rólam? Pedig megmondtam neki, hogy fogja be, mert lebukunk! 
- Nem hiszem, mivel én Californiai vagyok. Nekünk most mennünk kell, de örülök, hogy találkozhattam veled Stoessel, örök emlék marad. 
A legtöbb rajongó ölni tudott volna ezért a találkozásért, de én már ebből kinőttem. Persze örülök neki, hogy személyesen is láthattam a híres Jortinit, de nem fogok visítozva Jorge nyakába ugrani. A legjobban csak attól féltem, lebukok. Nem sok kellett hozzá, hogy Tinita gyanút fogjon, bár szerintem már sejt valamit. Sarah után kellene mennem, vagy nem tudom... Lehet, hogy most sikerült ennyivel lerendezni, de legközelebb (már ha lesz.), Tini nem fog ilyen könnyen elengedni, ezt jól tudom. Vigyáznunk kell és fel kell hívnom Sraht, de most.