53. Rész - Újabb rokon.

Drága olvasóim! Bocsánat, hogy eddig nem volt új rész, de sok dolgom volt mostanság. :) Viszont most itt vagyok és van egy meglepetésem számotokra! A csodálatos Csík Zsófia írónőmmel (:D) úgy döntöttünk, pár részre összeolvasztjuk a PSA-t és az AOMLAFY-t! Sarah fog megjelenni a Weness házban a következő részekben! Remélem élvezni fogjátok a társaságát! Puszi! :)

Daniel mindenképpen próbálta elfelejtetni velem azt, hogy akár ő is meghalhat. Ha csak egy pillanatra is arra gondoltam elveszíthetem Danielt ennyi szenvedés után, sírva fakadtam és órákig nem tudtam abbahagyni. A férjem és a lányom rengetegszer feljöttek hozzám, Beca ilyenkor szorosan hozzám bújt és megvígasztalt. Igaz, még nem tudott beszélni, de a közelsége is bőven elég volt. Sophia mindig meglepett valami finomsággal, ma reggel például palacsintát csinált nekem, aztán velem maradt egy kicsit beszélgetni. Azt hitte, beteg vagyok, pedig nem. Csak féltem, hogy minden ami jó, elveszik az életemből. Dani-vel nagyon sokszor beszélni akartam erről a dologról, de akárhányszor próbáltam ő csak megcsókolt és ha kellett, percekig. Sosem hagyott szóhoz jutni. Össze kellett szednem magam.

Másnap már jobban voltam. Felölzöztem, lezuhanyoztam és lementem reggelit csinálni mindenkinek. Napokig ők gondoskodtak rólam, most én szerettem volna meglepni őket valamivel. Így hát, mindenkinek azt csináltam amit szeret. Becának almás palacsintát, Daninek sziruposat, Julietnek kakaósat, Sophinak pedig gofrit csináltam. Rebeca kelt fel először és persze már rögtön akcióban volt. Amióta tud járni, még több helyre felér a keze. Most a szirupot öntötte magára, szóval vihettem fürdeni. A fürdőszobába menet, összefutottunk Sophival, aki éppen most kelt fel és beverte a lábát a küszöbbe.
- Ba**ki!
Késő volt, hogy be tudjam fogni Beca fülét. Hallotta és csak reménykedni tudtam, hogy nem ismétli el.
- Ki ne mondd Beca! Ki ne mondd!
- Ba**ki. - ismételte Sophi után.
El sem hittem. A lányom az első szavát a drága keresztannyától tanulta, de még milyen szép szót. Hála istennek sejpítve mondta a drága, de akkor is!
- Sophia, ha még egyszer így beszélsz Rebeca előtt, esküszöm költözöl az udvarra!
Másodpercek sem kellettek, Sophival röhögésben törtünk ki mind a ketten. Látni kellett volna azt az arcot, mikor kiabáltam vele. Komolyan mondom, rendesen megijedt! Tiszta szirup voltam én és Beca is, de semmi baj, néha kellenek az ilyen kitörések.

Miután megfürdettem a lányom és magamat is rendbe szedtem, mi is lementünk reggelizni. A vizes hajammal gyönyörű látványt kelthettem, de mit kellett volna tennem. Rebeca kész káosz, teljesen olyan mint én voltam kicsinek. Mindenki rajtam nevetett és Beca első szaván. Számomra nem volt annyira vicces, mivel az első szó altalában papa, mama, anya vagy apa szokott lenni, nem pedig ba**ki! Jó, azért bevallom, hogy tényleg vicces volt. Nem is a mi családunk lenne.

Délután átjött Roy kicsit hozzám és a lányomhoz. Elmentünk sétálni és elmesélte, hogy még BA-ban volt, elvégezte a sulit és nyitott egy saját könyvesboltot. A szülei segítettek összegyűjteni rá a pénzt. Végre lessz honnan könyvet kérni! Azt is elmesélte, hogy összeveszett az apjával miattam, de ő megvédett és vett magának egy saját lakást. Minden kapcsolatot megszakított az apjával, csak az anyjával volt hajlandó beszélgetni. Kicsit rosszul éreztem magam amiatt, hogy az én hibámból veszett össze az apukájával és nem tehettem semmit ellene. Ő mindig itt volt nekem ha kellett, de fordítva nem mindig volt így. Elrángattam magammal fölöslegesen Californiába, aztán eldobtam magamtól. Az apja azt mondta, csak annyi időre kellett, még visszaszereztem Danielt. Magyarán szólva, így próbálta finoman a tudtomra adni, hogy ku**ának tart.

Az ajtóig kísért minket Roy, mivel nem akart balhézni Dani-vel.
- Nos... Örülök, hogy eljöttél velem Rosa egy kicsit. Azt hittem, visszautasítasz.
- Dehogy is! Kijárt nekünk ez a kis idő.
Láttam a szemében, hogy meg akar csókolni. Annyira akarta, hogy már komolyan elhitette velem, hogy én is akarom! Pedig nem akartam. Nem tehetem ezt Daniel-vel, főleg úgy, hogy a férjem és a GYEREKEM apja! Szeretem Royt. De még mennyire szeretem... Kizárt, hogy valaha is ki fogom tudni őt zárni a szívemből. De a szerelem amit Daniel iránt érzek, annyira erős, hogy bármit le tudnék vele győzni! Az egyetlen félelmem, csak az, hogy elveszíthetem őt.
- Roy, figyelj... - húzódtam el. - Én ezt nem akarom érted? Itt van az én csodálatos kislányom, egy férjem aki szeret. Nem tehetem ezt egyikőjükkel sem. Szóval kérlek... Ne erőltesd ezt. Szeretlek, de őt jobban! Érts meg!
Mielőtt bármit is mondhatott volna, bezártam az ajtót. Lefektettem Becát a babaágyba, és leültem mellé egy székre. Imádtam nézni, ahogy alszik. Megnyugtattott.
- Rosalyn. - lépett be Sophi suttogva. - Beszélnünk kéne.
- Miről?
Sophia leült velem szemben. Láttam rajta, hogy legszívesebben nem kérdezné meg amit most akar, de végül csak kinyögte.
- Arról lenne szó, hogy van egy Sarah nevű másoduncsim Buenos Airesben. A család akivel eddig nagyon jóban volt, most megromlott a kapcsolatuk és nem bír tovább ott maradni. Nem lenne gond, ha ideköltözne hozzánk? Csak addig, ameddig nem talál magának itt is munkát.
- Az a Sarah, aki a Stoessel családdal nyomul és Francisco volt a pasija?
- Mondhatni. - mosolyodott el.
- Miért nem mondtad, hogy egy újságíró híresség a rokonod? - kérdeztem.
- Mert akkor már túl menő lettem volna, még ennél is jobban. - válaszolta büszkén.
- Te meg az az egoista fejed. - nevettem. - Persze, jöjjön csak. Szívesen látom.