KARÁCSONYI KÜLÖN KIADÁS!

Sziasztok drága olvasóim! :) Mivel itt a karácsony, úgy gondoltam karácsonyi ajándék ként, kaptok egy külön kiadást! :) Felhívom a figyelmet, ez nem tartozik a részekhez, viszont tele van Rosanielel. Nem ez vár rájuk a jövőben, de pont ezért szerettem volna így megcsinálni, hogy láthassátok, milyen LENNE Rosaniel jövője, ha nem történne majd valami, ami ezt az egészet tönkreteszi... :) Remélem tetszeni fog!

Ma eléggé korán keltem, a nagy izgalom miatt. Rengeteg dolgom volt még ma estére, de annyira kellemes volt az ágyban feküdni, hogy semmi pénzért nem rángathattak volna ki belőle. A szekrényemen volt egy kis cetli, amiben ez állt:
Drágám, lementem reggelit csinálni! Ha felkeltél, gyere le te is!
Puszi: Daniel.
Felálltam és megpillantottam magam a tükörben. 30 éves létemre, eléggé jól tartom magam, nem tagadom. Felkaptam valami meleg ruhát, felhúztam az ujjamra a jeggyűrűt és elindultam le a konyhába. Finom palacsinta illatot éreztem. Daniel palacsintája, felűlmúlt mindent, ezért is szerettem belé 40%-ban.
- Jó reggelt. - köszöntem vidáman.
- Neked is drágám! Hogy aludtál?
- Remekül.
Mielőtt leülhettem volna, hátulról átölelt valaki... vagy inkább, valakik.
- Anya! - kiáltották egyszerre.
- Jó reggelt nektek is szívecskéim!
Egy gyors puszit adtak az arcomra, majd kirohantak a hóba játszani.
- Daniel, már megint adtál nekik csokit? Tudod, hogy felpörögnek tőle! - néztem rá a mérges szemeimmel.
- Nem. Te azt mondtad, hogy nem adhatok nekik csokit, de ez most cukor volt.
- Reménytelen vagy. - csóváltam a fejem.
- Te meg hisztis, mégis elvettelek! - nevetett.
Mosolyogva fordultam a gyerekek felé és néztem őket, ahogy hóembert építenek. Beca (Vagyis Rebeca) a lányunk, teljesen olyan, mint én, makacs, tehetséges. Mindig odafigyel mindenre, állandóan segíteni akar és hatalmas vámpír rajongó, pedig csak 6 éves. Mai napig sem tudjuk biztosra Dani-vel, hogy a vonzalma a vámpírok iránt a mi hibánk, vagy sem... A fiúnk Rob, kiköpött apja, de szó szerint. Alig lehet leállítani... Folyamatosan csinál valami rosszat, de persze ő erre csak annyit szokott mondani, ha ő nem lenne, halálra unnánk magunkat. Nagyon jó beszólásai vannak 7 éves létére, az iskolában is imádják a tanárok, pedig még csak elsős. A szobájában a földön, csak kocsit tömkelege, bár a felével nem is játszik már, de nem engedi, hogy eltegyük őket. Azt mondta, egy nap még hasznosak lesznek valamire. Hogy mire, azt ne kérdezzétek... Van, mikor még az apját sem értem, nem hogy Rob-ot. Boldog kis családod alkottunk. Dani-vel nagyon sokmindenen mentünk keresztül, de hála az égnek, hogy ez mára mind megoldódott. Az esküvőnk napján, annyira féltem, hogy elfelejtettem elhozni a fogadalmam is, így hát csak mondtam, ami az eszembe jutott, persze az egészet végignevettük a férjemmel, aztán összekentük egymást tortával. 3 emeletes tortánk volt és nem túl nagy tömeg. Csak a nagyon közeli ismerősöket hívtuk meg, mint például a család és hát persze a drága barátnőim. Na igen, Sophia és Juliet. Sophia mióta neki is született egy lánya Raultól, már nem ver meg mindenkit, aki keresztbe tesz neki. Látnátok a lányát, Elis-t, alki az én keresztlányom is egyébkent! Ő is olyan kis erőszakos, mint az anyukája volt régen. Próbálnak neki példát mutatni de mint mondtam, Sophia örökké Sophia marad! Juliet rátalált a bátyámra... Nem tudom, hogy ennek most örülnöm kellett volna e, de én boldog voltam. Ők még csak a házasságot tervezik, egyenlőre nem akarnak babát. Nem akarok bunkó lenni, de szerintem még ráérnek. De most komolyan... Juliet-nek gyereket adni a kezébe? Nem mintha annyira... Kit áltatok, látszik, hogy Sophia testvére és az én legjobb barátnőim. Na meg aztán George... Elvesztené valahol a plázában szegény gyereket, ha rajta múlna. A karácsonyt is együtt töltjük, addig sütni és főzni is kell!

Három körül járhatott, mikor csöngettek. A srácok leszaladtak a lépcsőn és körülöttem ugráltak, hogy engedjem már be őket. Kinyitottam az ajtót és olyan erőteljes szél fújt, hogy még a számban is hó volt. A gyerekek elbújtak a hátam mögé, szóval csak én kaptam.
- Köszi srácok, kedvesek vagytok. - köptem ki a havat.
- Szeretünk mama! - mondta nevetve Rob.
- Amm... Nem akarom megszakítani a nagy pillanatot, de be is engedsz minket Rosalyn Weness, vagy itt fogunk csurizni az ajtó előtt... - mondta Sophia.
- Hiányoztál! - öleltem át.
- Te is nekem csajszi!
Gyorsan mindenki bejött a nappalinkba és lekapta magáról a havas cuccokat. Remek... Holnap takaríthatok.
Elis és Beca sikoltozva ölelték át egymást, aztán felszaladtak játszani. Rob beleült az apja ölébe, és igazgatta a nyakkendőjét. Valakik viszont még hiányoztak...
- Hol van a bátyám és Juliet?
- Ohh, jönnek már, csak még beszaladtak a boltba venni valami italt.
- Jellemző. - mosolyodtam el.
Leültünk Sophiáékkal a kanapéra és elkezdtünk beszélgetni, még vártuk a bátyámékat. Egy fél óra után meg is érkeztek és amint Juliet belépett, a lányom már a nyakában volt. Imádták egymást. A fiam inkább Sophiért volt oda, szó szerint. Pár hónapja szerelmet is vallott neki a drága és megfenyegette Rault, hogy akadjon le róla, vagy megbánja. Most is Sophia ölében ült és beszélt neki az új autókról amiket kapott, aztán felnyúzta a szobába, hogy megmutassa neki. Odamentem Juliet-hez és szorosan átöleltem. 24 éves volt és még mindig sugárzó.
- Ne ijedj meg a bátyádtól. - súgta a fülembe.
Amint felnéztem George-ra, kitört belőlem a nevetés. Arcszőrzetet növesztett, nem olyan nagyot, de így is röhejes volt.
- Most mi olyan vicces? - kérdezte.
- Rosalyn, jézusom.... - ijedt meg Sophia. - Te meg ki akarsz lenni? Abraham Lincoln?
- Ennyire gáz? Tényleg? - fordult George Dani felé.
- Eléggé... - mosolygott Daniel.
- Most mi bajotok vele? Ne is hallgass rájuk édesem, csak irigyek. - puszilta meg J. a bátyám arcát.
- Ja, irigy vagyok, hogy nem lehetek Lincoln, igazad van húgocskám.
- Emberek, karácsony van! Ne most akarjátok szétverni egymást, Rob is... Várjunk, hol van Rob?
Hátrafordultam és a konyhában ült egy széken, egy kis kosárkával az ölében, ami tele volt szaloncukorral.
- Rob...
- Hm? - nézett fel.
- Te mi a szent istent csinálsz?
- Emésztek.

Mikor már mindenki lecsillapodott és Rob is teletömte magát édességgel, kiküldtük a fiúkat, hogy hozzák be a karácsonyfát. Mi bent ültünk és forrócsokit iszogattunk, mint a régi szép időkben.
- Eléggé béna egy férjed van. - mondta nekem Juliet.
- Az övé legalább borotválkozik! - mondta Sophia.
- Az enyémnek legalább nincsenek vizelési problémái! - vágott vissza J.
Komolyan úgy éreztem magam, mint 18 évesen, mikor én a fotelban ültem, ez a két tök pedig nyírta egymást. Visszaemlékeztem a seggsütis napjainkra, a villantós dologra, aminek a vége csak az lett, hogy Sophia hozzávágta a kólát a fiúkhoz. Vagy mikor Sophiával a metrón utaztunk és leordított mindenkit, vagy Juliet, mikor várta Sophiát minden tanítás után a WC előtt. Ezek mind szép emlékek voltak! A visszaemlékezésemet az ajtó nyikorgása szakította meg. Danielék próbálták betolni a fát, de nem nagyon ment nekik.
- Tudjátok mit? Mind szerencsétlen. - mondtam nevetve.

Fél órás szenvedés után, végül sikerült behozni a karácsonyfát. Becával lehoztuk a díszeket és együtt fel is díszítettük a fát. Bár igaz inkább Elis, Beca, Sophia, Juliet meg én, de így is tökéletes lett.

Tudjátok miért imádom a karácsonyt? Mert ilyenkor minden álom valóra válik és a család is együtt van. Nekem pedig ők az én tökéletes családom. Néha talán nem vagyunk a legnormálisabbak, de legalább csak önmagunkat adjuk. Az én álmom teljesült. Itt van mindenki akit szeretek. Hogy jól döntöttem e, mikor igent mondtam? Mint látjátok, életem legjobb döntése volt. Van két csodálatos gyermekem, egy tökéletes férjem, két tök barátnőm, egy csodálatos keresztlányom, egy vizelési problémákkal küzdő Raulom és egy Lincolnom. Ez a karácsony sem sikerülhetett volna jobban a Weness házban.