43. Rész - Szívás...

Reggel eléggé késésben voltam suliból. Roy még aludt, mivel új munkát talált és kicsit tovább tartották ott. Az első cuccot amit találtam felkaptam, kisminkeltem magam és hagytam egy üzenetet Roynak:
Drágám!
Kicsit siettem reggel, szóval nem csináltam reggelit. Keress valamit a hűtőben, ha pedig nincs semmi, hagytam neked itthon pénzt! 
Csókollak: Rosa.
Hetek óta nem voltam ilyen cuki! Komolyan... Kezdek rosszul lenni. Úgy száguldottam az úton, hogy legalább két piros lámpán is átmentem, de semmi gond. Kiszálltam az autómból, aztán rápillantottam az órámra. Hat percem volt beérni az órára, esküszöm kicsinálnak! Elkezdtem volna szaladni, mikor valaki nekemjött. Mind a ketten a földön kötöttünk ki.
- Jézusom, bocs! - néztem a lányra.
Az osztálytársam volt, Regina, aki amúgy Daniel unokatestvére. Furcsa módon nagyon hasonlítottunk egymásra, de csak belsőleg. Külsőleg már annyira nem... Pár centivel magasabb volt és mindig szoknyát hordott. Hosszú, szőke haja szinte már ragyogott a napfényben.
- Semmi gond. Csak a fenekem bánta.
Próbáltam leplezni a mosolyom, de nem ment.
- Tényleg bocs.
Segítettem neki felállni, majd összeszedtük a könyveinket a földről.
- Semmi gond. - porolta le a szoknyáját. - Sokszor megesik.

Pont időnen értünk be Reginával. Senki mellett nem volt hely, csak Daniel mellett. Engem kínoz az élet... Egy fintorral leültem mellé, ő pedig szélesen mosolygott.
- Ne vigyorogj Weness, mert letörlöm az arcodról. - fenyegettem.
Ettől csak mégjobban mosolygott.
- Mi olyan vicces? - nevettem el magam kínomban.
- Semmi, semmi... Csak mindig ezt csináltad.
A szememet forgatva kinyitottam a könyvem és megpróbáltam az órára koncentrálni.
- Ha mindenki lenyugodott, akkor kezhetjük is. - mondta Mr. Edmond. - A mai töri órán, párokat dogunk alkotni egy feladathoz, amire lesz egy hetetek. Minden párosnak ki kell majd választania egy uralkodót, akiről írni fogtok. Szóval...
És a tanár csak sorolta, sorolta. Minden porcikámmal azt kívántam, hogy ne én legyek Dani-vel, csak ne én. Akárki más...
- Parks...
- Igen?
- Maga Wenessel lesz.
Daniel alig bírta ki, hogy ne nevesse el magát, de nekem már nem volt annyira vicces. Ez azt jelentette, hogy minden nap át kell hozzá mennem dolgozni a feladaton... Roy ki fog akadni és Stephani is.

Óra után megvártam, hogy Daniel végre kijöjjön. Megragadtam a karját és kivonszoltam az udvarra. Megálltunk a nagy tölgy mellett és szembefordultam vele.
- Nem húzom az időt, mind a ketten tudjuk mit jelent ez. Ki fognak akadni...
- Mi csak egy feladaton dolgozunk Rosalyn!
- De ők, nem ezt fogják gondolni....
Alug bírtam, hogy ne mondjam el neki mit hallottam a "fiáról". Joga lenne tudni...
- Figyelj Rosalyn, ne parázzunk. Ha hozzádérek, megverhetsz, esküszöm.
- Daniel, most is a kezemet fogod.
- Bocsi... - engedte el. - Már megszoktam...
Próbáltam elterelni a témát.
- Kiről fogunk írni? - kérdeztem.
- Mária Terézia? Én ismertetnék, te pedig beöltöznél valami királynős hacukába. Mit szólsz?
- Komolyan? Én, mint királynő? Daniel te hol élsz?
- Californiában. Most rohanok, még el kell intéznem valamit. Este hétre gyere át és mindent megbeszélünk.
Mielőtt bármit mondhattam volna, már el is tűnt.

Suli után már nyugodtabban vezettem, de még mindig tele volt a fejem. Hogy mondjam el Roynak? Szegénykém teljesen ki fog akadni, ha megtudja... Ez az egész baromság! Nekem lehet csak akkora szerencsém, hogy Danielt fogom ki mindenhol, de miért? Nem vagyunk egymáshoz kötve! Megálltam a kocsifelhajtón és még egyszer átgondoltam, mit fogok mondani Roy-nak... A konyhában találtam rá, éppen csinálta az ebédet.
- Kicsim! - puszilta meg az arcom. - Milyen volt a mai napod?
- Pocsék. - huppantam le a székre.
- Mi történt?
Elmséltem neki minden Danivel kapcsolatban, hogy beosztottak minket egy feladathoz, de nem lesz semmi és satöbbi. Persze azonnal rosszra gondolt, ki ne gondolna? Végülis... A csaja az ex pasijához fog járkálni egy teljes héten át "tanulni".
- Azt most szögezzük le, hogy nem akarok semmit Danieltől oké Roy? - fogtam meg az arcát.
Bólintott, de tudtam, hogy legszívesebben meg tudná verni Danielt.
- Szeretlek és bízom benned. De ha gondolod, haza is mehetek. - hajtotta le a fejét.
- Nem, Roy meg ne próbáld! Szükségem van rád.
Megint csak hallgatott...
- Ide figyelj!
Magam felé fordítottam a fejét, hogy a szemembe nézzen.
- Nincs az az italmennyiség és drog, amitől én visszamennék Daniel Wenesshez. Neked pedig nem ezzel kéne foglalkoznod, hanem a MI kapcsolatunkal, hogy minél jobb lehessen.
Erősen megcsókoltam Royt, aztán mikor elengedtem, már jobb kedvre derült.
- Képzeld, szereztem állást és a suliba is felvettek!
- Komolyan? Ez szuper!
- Várj csak!
Bement a szobánkba és egy szemüveggel a fején tért vissza. Hangos nevetésben törtem ki, nagyon cuki volt a szemüvegben, meg tudtam volna zabálni.
- Mióta hordasz te szemüveget? - nyögtem ki végül.
- Te Terézia leszel, én meg profi szemüveges srác, akinek van egy menő könyvtári állása és a suliban bevették a hokicsapatba.
- Tudod... Néha úgy gondolom, hogy neked elmentek otthonról. - öleltem át. - De azért imádlak.

Roy ragaszkodott hozzá, hogy elvigyen Dani-hez. Nem nagyon helyeseltem, mert csak egy beszólás kell, hogy neki ne menjen... Elmagyaráztam, hogy ha egy ujjal is hozzá mer érni, mehet ki az udvarra éjszakára. Nem féltettem, de nekem nincs kedvem hónapokat ülni a sitten, mert ezek ketten összeverték egymást. Daniel már boldogan várt, de csak addig, még meg nem látta Royt.
- Rosalyn, ugye nem gondoltad komolyan, hogy a lovagod is magaddal hozod? - kérdezte.
Láttam Roy arcán, hogy még egy ilyen, és a sitten kötünk ki...
- Nem, Roy csak elhozott.
Egy utolsó gyors puszit adtam a pasimnak, aztán Danivel bementünk a házba. Tátva maradt a szám... Hatalmas volt és tele vidám színnel. A konyha sárga volt, a nappali krémszínű.
- Ez gyönyörű Daniel! Te dekoráltad?
- Félig igen. De a jó része már készen volt, mikor ideköltöztünk.
Leültem a kanapéra, Dani pedig hozott nekem jó meleg forrócsokit. Még mindig tudta, mi jár a fejemben.
- Merre van Stephani?
- Azt hiszem, vásárolni ment a barátnőivel. Neked milyen Roy-val?
Ez a kérdés megmosolygtatott.
- Egyszerűen tökéletes! Imád engem és próbálja mindig a legjobbat adni nekem. Úgy tervezzük, suli után elrendezkedünk, aztán összeházasodunk. Te mit tervezel?
- Azt hiszem, még semmit. Jelenleg a gyerekem a legfontosabb.
- Ha a tiéd lenne... - gondoltam magamban.
Ki akartam nyitni a számat, hogy mindent bevalljak neki. El akartam mondani, de akkor belépett Steph. Azt hiszem, az univerzum sem akarja még, hogy Daniel tudomást szerezzel a dolgokról. Összetörne, mint én egykor... Az biztos, hogy minden alkalmat meg fogok ragadni, hogy elmondhassam neki, mi történik körülötte.
- Á, Rosalyn! Rég láttalak! - ölelt át Stephani.
Szívem szerint, lehánytam volna ezt a nőt...
- Ja, én is.
Hála istennek...
- Hallom feladatot kaptatok, segíthetek?
- Boldogulunk. - mosolyodtam el.
- Jaj, na ne már! Jó voltam töriből. Segítek!

Két órán át Stephanit és Danielt bámultam, ahogy nyalakodnak és vihognak, ha valmi hülyeséget mondok. Már olyan szinten ideges voltam, hogy Daniel is észrevette és aggodalommal teli arcával bámult rám. Mikor Roy megnyomta a dudát, olyan volt mint valami égi jel. Ha még kétszer smaciztak volna, tuti kidobtam volna a taccsot vagy leordítom a hajukat. Már rohantam is ki, hogy minél hamarabb hazaérjünk és Roy karjaiban kisírhassam magam nyugodtan.
- Várj, Rosalyn! - szólt utánam Dani.
Visszafordultam, de nem néztem a szemébe.
- Holnap is jössz?
- Persze... Alig várom!
Beszálltam a kocsiba és alig tudtam visszatartani a könnyeimet.
- Rosám, minden rendben? - fogta meg a kezem Roy.
- Semmi sincs... Csak siessünk haza, hogy kisírhassam magam, kérlek.
Aztán csönd... Egy szót sem szólt hozzám egész idő alatt.
Mikor hazaértünk, felmentünk a szobába és Roy karjai közt sírtam ki magam, majd aludtam el.