42. Rész - Élni akarok...

Furcsa volt minden reggel Roy mellett ébredni, nem voltam hozzászokva. Természetesen jól esett, nem éreztem ekkora biztonságot már eléggé régen. Persze azt is tudtam, hogy rosszat csinálok a Daniel-vel való találkozásom után. Utáltam ezt a helyzetet. Szerettem őket, de mind a kettőt másképpen.
- Jó reggelt hercegnőm! - csókolta meg a homlokom.
- Ha az ébresztőóra előtt keltettél fel....
- Nem, dehogy.
Aztán megszólalt az órám.
- Gyűlöllek. - mondtam nevetve.
- Nem, te nem. Na megyek, csinálok neked palacsintát!
- Hogy mit? - pattantam fel.
- Látod, mondtam én, hogy nem utálsz.

Csak néztem ahogy kimászik mellőlem és felveszi a pólóját. Közben ő is engem bámult, de nem szóltunk semmit. Már el is felejtettem milyen, mikor csodálattal néznek rám. Roy mindig is csodált még akkor is, mikor elutasítottam. Látott bennem valamit, amit szerintem még én magam sem. Most veszem észre, hogy mióta Roy mellett élem az életem, tele vagyok önbizalommal, de még mennyivel. Minden nap elmondja mennyire szeret és, hogy mennyire gyönyörű vagyok. Mikor végigmér, nem perverz a kifejezése és nem is komolytalan. Árad belőle a szeretet és a csodálat. Lehet nem olyan helyes mint Dani, de ami benne van, elengedhetetlen és leírhatatlan. Aki egyszer megismeri, nem tudja nem szeretni. Szerencsés lesz a felesége egy napon, aki ha így folytatom, nem én leszek...

Másnap a suliban Danit kerestem és meg is találtam... Stephani-val smároltak a folyosó végén, a szemem láttára. Szép... Tegnap még azt mondta szeret, aztán most mit csinál? Nyalatja magát egy vizolóval.
- Azt ne mond, hogy a kígyómérget akarod ennyire kiszívni. Esetleg leszedjelek róla? - mosolyogtam.
- Rosalyn...
- Elég a kifogásokból, elegem van belőlük. Tudod mi fáj a legjobban? Nem az, hogy a vizipacid nyalod, hanem, hogy folyamatosan hazudsz. Esküszöm, olyan vagy mint a volt legjobb barátnőm még Olaszból. Azt mondogatta miután elveszített, hogy "Rosalyn, te nagyon fontos vagy nekem, fontosabb mint bárki más." Aztán másnap már a pasijával és a talpnyalójával volt. Sophiához képest, ő egy senki. Egy utolsó hazug alak, amilyen te is. Akárhányszor megbocsátottam neked, utána mindig így találtalak. Ebből nekem elegem van. Rájöttem, hogy nem közted és Roy között lell választanom, hanem hogy ki leszek és ki vagyok. Melletted színészteből áll az életem. Adjuk a szépet és a jót, közben pedig az nem is úgy van. Nekem a szeretet kell, az igazi nem az, amit te mutatsz. - böktem Stph felé. - Ezzel ennyi. Viszlát Daniel.

Alig vártam már, hogy vége legyen a napnak és hazamehessek Roy-hoz. Útközben felhívtam Julietet megkérdezni, hogy vannak.
- Szia J.!
- Szia Rosa... - köszönt szipogva.
- Mi a baj?
- Szia Rosalyn! - köszönt Sophia. - Ne aggódj nincsen semmi, csak Juliet meg én filmet néztünk.
- És ettől sír ennyire?
- Én elaludtam rajta annyira uncsi volt.
- Nem is igaz! - szólalt meg újra J. - A lány körbeutazta a világot, hogy megtalálja az igazi szerelmet, de a végén kiderült, hogy a szomszédban lakott egész idő alatt.
- Jaj, jézusom. - sóhajtott Sophia. - Én ezt nem bírom, pillanat.
Csak vártam és hallgattam, ahogyan Sophia ledobja Julietet a kanapéra és közben nevetve azt mondja neki fiókstrici, azaz a szokásosat, az anyjuk pedig ordibál, hogy álljanak le.
- Itt vagyok, de most viszont mennem is kell. Megyünk bevásárolni karácsonyra. Majd később beszélünk Rosám, imádlak, szeretlek, puszillak!
És ezzel lerakta. A fejemet csóválva folytattam az utam. Ez a két majom, egyszer az őrületbe kerget. Már majdnem a házunk előtt voltam, mikor megláttam Stephanit és....

Ezt nem hiszem el! Ez meg mi a franc? Carlos mit keres itt? Közelebb mentem, hogy hallgatózni tudjak.
- Nem tudhatja meg, megértetted? - mondta Step. - A te dolgod, hogy lefektesd! Ha megtudja, hogy nem Daniel gyerekét hordozom, vége mindennek.
- Dolgoztam rajta, de mindig más volt neki. Menni fog, most itt vagyok. Ha kell elkábítom és úgy.
- Minden lehetséges dolgot tegyél meg! Nekem mennem kell, még mielőtt Daniel hazaér. Te pedig menj, vegyél neki virágot, vagy valamit.
Megvártam még mind a ketten elmennek, én pedig üres tekintettel bámultam az utat. Ezt nem hiszem el... Újra csak a hazugságok, mindig azok! Egy napom nem lehet úgy, hogy ne hazudjanak nekem. Nem elég, hogy nekem hazudtak, de még Dani sem tud arról, hogy ez nem az ő gyereke! Rémes, undorító és könnyfakasztó egyszerre. Beléptem az ajtón még mindig üres tekintettel és lehuppantam a kanapéra.
- Szia kicsi... Jézusom, veled meg mi a franc történt? Olyan vagy, mint egy kinyúlt teve...
Felnevettem.
- Kösz, ezzel most sokat segítesz.
- Jaj, jólvan már. - karolt át. - Szóval?
Össze kellett szednem minden erőmet, hogy el tudjam mondani...
- Jöttem haza a suliból és megláttam Stephanit meg... Carlost. Közelebb mentem, hogy hallgatózzak és kiderült, Steph nem Danieltől vár gyereket... Hanem Carlostól.
- Hogy mi?!
- Igen, én sem hiszem el. Ez az egész annyira szörnyű. Már azt sem tudom mi az igazság és mi az, ami hazugság. Ma beszéltem Dani-vel...
- És?
- Megmondtam neki, hogy elég. Nem akarom ezt az egészet, őt nem akarom! Amit irántad érzek, az leírhatatlan Roy, de komolyan. Az igazi Rosalyn nem marja szét mások hátát, nem beszél vissza úgy, nem játszik vámpírosat. Az a Rosa akit Dani-vel láttál a képen, nem az igazi volt. Az igazi, veled van és veled is lesz. Nekem az ígéret kell, hogy bármilyen rossz dolgok történtek, lehet folytatni az életet. Tudod miért szeretlek téged? Mert te önmagamért szeretsz. Daniel mellett az életem, tömény színjáték volt de veled, igazi. Nem egy kigyúrt, perverz vadállat vagy, akinek csak arra kellek, te tényleg mindent megadnál értem. Engem nem fog érdekelni ha szegények leszünk, vagy elválnak útjaink. Én akkor is szeretni foglak, még a síron túl is. Új életet akarok veled kezdeni, de most az igazi Rosalyn Parks ként, nem mint valami báb. Szeretlek, ez van.

Nehezen jött álom a szememre... Roy meleg keze a hasanon volt és éreztem, lélegzete lelassul, majd elalszik. A meleg keze mindig megnyugtatott. Steph terve járt a fejemben és persze Daniel. Tudtam, ez nem változtat semmin. Akár hiszitek, akár nem, beleszerettem Roy-ba de nem mint egy 18 éves fejlődésben lévő, lassan felnőtt, hanem mint embert, mint férfit úgy szeretem. Sosem éreztem még ilyet... Azt hittem Dani-vel szerelem volt első látásra, de talán nem. Lehet, hogy csak egy lökés kellett Royhoz, a Dani lökése. Eddig mindig nyugtalanul aludtam, még Daniel mellett is. Mióta Roy-val alszom, semmi bajom sincsen, mosolyogva alszom el. Unottan keltem fel, ma már dúdolgatok. Nem főztem, most pedig igen. Rengeteget változtam pár hónap alatt, az emberek változnak. És akkor mi van? Mindenki változik nem? Daniel sem olyan, mint amilyen régen volt és én sem. Szeretni és érezni akarok. Élni akarok.