40. Rész - Váratlan fordulat.

Alig aludtam valamit az éjjel és Juliet állandó forgolódása sem nagyon segített az elalvásban. Ne haragudhatok rá, amiért nyugtalanul alszik, mert én is ilyen vagyok. Rengeteg dolog jár mostanában a fejemben és nem tudok mit kezdeni velük. Két fiún jár az agyam állandóan... Hogy kiverjem a a fejemből a sok marhaságot, elindultam a konyhába csinálni valami reggelit Julietnek, de George megelőzött. Már a nappaliban éreztem a palacsinta finom illatát.
- Jó reggelt bátyus! - pusziltam meg az arcát.
- Húgom, hogy aludtál?
- Hát... Kábé sehogy. De J. még most is alszik.
- Szegénykémnek milyen rossz lehet.
Felvettem a gúnyos mosolyomat és megbökdöstem a bátyám.
- Te szereted Julietet.
- Ezt már elmagyaráztam neked, mikor először megláttam.
A szememet forgatva negfordultam és visszamentem felkelteni a barátnőmet. Rádobtam egy párnát, majd ráugrottam.
- Rosalyn, hogy az isten áldjon meg! Megijesztettél basszus...
- Ébresztő van! Itt nincs 1-ig alvás. George palacsintát csinál.
Erre azonnal lelökött magáról és bement a fürdőbe átöltözni és lezuhanyozni. Nem tudom mit eszik a bátyámon... Jó, én már 19 éve élek vele, iserem az undorító szokásait is. Viszont be kell vallanom, hogy George a maga gázeregető módján, nagyon helyes és romantikus. Hogy a kezei közé merem e bízni Julietet? Hát... Még azt nem nagyon. De látom, hogy igyekszik, ami már haladás.

Mint ahogyan azt tegnap ígértem, hazavittem J.-t Sophihoz. Az anyukája már aggódott Julietért, de Sophia még mindig haragudott rá.
- Na ide figyelj te kis majom! - kezdtem bele. - A húgodnak nagyobb szüksége van rád, mint valaha. Ne hagyd elmenni egy marha nagy hülyeség miatt. Juliet a húgod... Szereted őt, már amennyire Sophia módján lehet.
Sophi kinyújtotta rám a nyelvét, aztán odament Juliethez és szorosan átölelte. Nekem, itt nem volt több dolgom. Halkan kislisszoltam az ajtón és elindultam Royhoz, mert egyáltalán nem hívott, még SMS-t sem küldött. Bekopogtam, de Paula nyitott ajtót.
- Á, Rosalyn! Mi járatban erre?
- Royt keresném... Itthon van?
- Persze, gyere be. Fent van a szobájába.
Gyorsan felmentem a lépcsőn, majd berontottam a szobájába.
- Ki más jönne be így, ha nem te? - mosolyodott el.
- Nem vagy vicces... Miért nem hívtál?
- Beszéltem Daniel-vel. Azt hittem, tudsz róla.
Fogalmam sem volt, miről beszél Roy. Mit tudok? És miért pont Daniel?!
- Roy, elmondanád mit hadobálsz itt?
- Az igazgatónőd visszaküldött a Californiai egyetemre. 2 nap múlva ott kell lenned.
- Várjunk... Erről én miért nem tudok?
- Küldtek neked e-mailt, csak gondolom még nem láttad... Na mindegy. Újra elveszítelek.
Lefeküdtem mellé az ágyra és szorosan hozzábújtam.
- Nem fogsz. Gyere velem!
- Mi? Én is menjek zenélni?
- Nem pont a zene... Valami közeli egyetem. Ha velem jössz, minden jó lehet. Kijárjuk a sulit, keresünk valami jó állást, összeházasodunk ésígy tovább! Na, velem jössz?
- Rosa, én mennék. De ezt meg kell beszélnem a szüleimmel. Hol fogunk lakni egyáltalán?
- Van egy lakásunk Californiában. Oda simán beköltözhetünk.
- Hát jó... Beszélek a szüleimmel.

Hazafelé sétálva eszembe jutott, hogy ha most elmegyek, kiket veszítek. Sophia és Juliet több okból is nem jöhetnek velem. Az anyukájuk nem tudna mit kezdeni magával, ha elveszítené a lányait + Sophinak ott van Raul. A családom ha velem jön, George-nak is jönnie kell, de akkor meg Julietet veszíti el. De mennem kell. Ha most nem megyek, nem fogok befutni és egyébként is, haza fogok tudni jári, mint Daniel. Tényleg.... Daniel és én, egy suliba fogunk járni és ugyan abba az osztályba. Hát... Tényleg nem gondoltam végig, mi is lesz ennek a vége. Választanom kell újra? Nem, azt már megtettem. Ez lehetetlen... Fürdés után lefeküdtem volna aludni, de valaki írt. Az ölembe vettem a gépemet és megnyitottam az e-maileimet. Igaza volt Roy-nak, tényleg küldtek, személyesen az igazgató, hogy igyekezzek vissza. Végül pedig Daniel, aki csak annyit írt "Két nap múlva találkozunk. Remélem felkészültél, mert én már nagyon. Szeretlek."

- Haha, én meg nem. Vagyis... De. Csak te ezt nem tudod. Vagy igen?
Szuper, már magamban beszélek... Ha ez így megy, megfogok őrülni. Ez lehetetlen kérdés... Roy vagy Daniel?

A másnap csak a csomagolásból állt és a könnyekből. Szörnyű érzés volt itthagyni a barátnőim, de legjobban a családom hiánya fog fájni. Roy legalább velem jön, apa minden hónapban meg fog minket segíteni, ameddig nem megyünk dolgozni. Szóval, jó sokáig. Egyetlen dolog van amiért még aggódnom kell, az pedig Roy és Daniel. Ki fogják nyírni egymást, érzem. Bár el tudnám felejteni Danit, de nem megy. Túlságosan szeretem ahoz, hogy vége legyen. Ha eljön az idő, mindent be fogok neki vallani, de az nem most van. Ami köztünk van, leírhatatlan. Hát... Vigyázat California, Rosalyn újra visszatér.