3. rész - A "szőke" herceg

Ezek után egy teljes hétig nem láttam Danielt. Ami egyrészt rosszul esett és örültem is neki. De van jó hírem is. Mr. Paul imád engem! Nincs itt Daniel és minden megváltozott. A bátyámnak igaza volt mindenben. A fiúk a suliban minden nap megbámulnak. Nem akarok a srácokkal foglalkozni. Inkább a tanulással egyenlőre. Nem vagyok stréber, de nem akarok olyan lenni mint az egyik osztálytársam Emily. Tegnap hiányzott és megkérdeztem tőle mi volt a baja, miért nem jött suliba. Erre ő:
-Tegnap jönni kellett volna suliba?
Majdnem megkérdeztem tőle, hogy hogy vették fel, de nem akartam bunkó lenni.

De a legrosszabb dolog még mindig az, hogy egy szem barátom sincs. Most, hogy belegondolok, mégsem lenne olyan rossz, ha itt lenne Daniel... Ő foglalkozna velem és annyira nem is bánnám. Jó lenne újra látni és hallgatni azt az aranyos hangját. Lehet, hogy nem beszéltem vele annyira sokszor, de hiányzik az is ahogy a levegőt veszi. Órák után ma nem apa vitt haza, mert már nem félek úgy mint először.

Az úton a hátam mögött jött az egyik osztálytársam. A neve Shopia és egész kedvesnek látszott.
-Szia Sophia! Nem baj ha veled megyek tovább?- sétáltam vissza hozzá.
-Szia Rosalyn. Nem dehogy! Jól jönne egy új barát (Mondtam, hogy kedves). Az úton mindenféle dologról beszélgettünk.. Elmesélte, hogy az anyukája és az apukája is meghalt egy autó balesetben. Az utcán találtak rá a kistestvérével és befogadták őket. Elég kemény múltja lehetett. Sophi is 17 éves mint én. A kistestvére 11 éves. Elmeséltük egymásnak mit szeretünk és mit nem. De persze szóba kellett jönnie a fiúknak...
-Na és.. van barátod Rosa?
-Nem nincsen..
-De hát láttalak Daniel-el.
-Daniel csak a barátom. Neked van barátod?
-Hát.. Danielnek az egyik barátja, Thomas. Azt hiszem 2 éve kavarunk, de még mindig semmi.
-2 éve kavartok, de nem vagytok együtt?
-Nem. De ne beszéljünk erről kérlek..
Megérkeztünk a házunk elé és kiderült, pár házzal lakik arrébb. Micsoda mázli!

Mikor bementem, anya és apa már vártak. George a napokban hozzám sem szólt, csak annyit, hogy igyekezzek kifelé a fürdőszobából.. nagyon kedves mondhatom. Valami baja van az biztos, de most szeretném megoldani az én problémáimat. Egy százalékban mindig lehetünk önzőek. Este kaptam egy üzenetet, hogy nézzek ki az ablakon. Kicsit megijedtem, mert nem volt elmentve a szám. Kinéztem az ablakon és kit látok? Danielt.. a házamnál.. fogalmam sincs, hogy honnan tudta meg hol lakom és mi a telefonszámom, de ha kémkedett utánam, én esküszöm, hogy leütöm. Mire ki akartam nyitni az ablakot, már ő addigra fel is mászott a fán, ami közvetlen az ablakom mellett van.
-Szia Rosa.- mondta halkan.
Őszintén? Én kiborultam.
-Mit keresel te itt?!- kérdeztem mérgesen.
-Nem is örülsz nekem?
(Kit áltatok... Dehogynem örülök.)
-Azt viszont nem mondtam...- hajtottam le a fejem.
Daniel halkan próbált meg bemászni az ablakomon, de a vége az lett, hogy inkább beesett mint bemászott.
-Az én "szőke" hercegem.- nevettem el magam.
-A "szőke" herceged látni akart.- közeledett felém. -Nem tudom mi tart téged vissza Rosalyn, de engem semmi egy dolgon kívül.
-Mi lenne az a nagy dolog?- gúnyolódtam.
-A halál Rosa.
Halál... nem értettem miért mondta ezt.
-Semmi hagyjuk..- mosolyodott el könnyes szemmel.
-Valami rosszat mondtam?- simítottam meg az arcát.
-Te soha.
Ekkor már csak pár centi választott el minket a csóktól. Egy levegőt szívtunk és éreztem a szíve dobbanását is (Megjegyzem elég hevesen vert).
-Emlékszel mit mondtál mikor először magadhoz húztál?-karoltam át a nyakát.
-Van benned valami, ami húz és tol.egyszerre.
-Húz és tol... ezt hogy értetted?
-Így.- és ekkor bátran megcsókolt.
Először ledermedtem, de ahogy megéreztem forró csókjának ízét, nem mondhattam ellent. Ráadásul olyan erőteljesen húzott magához, hogy ellent mondni sem tudtam volna (Nem is akartam). Elkezdtem én is húzni magamhoz, ahogy csak tudtam. Először érzem azt, hogy senki más nincs a földön csak én és ő. Először érzem azt, hogy valaki szeret... Mikor elengedett, széles vigyor húzódott az arcán.
-Szeretlek.
Ez a szó számomra azt jelenti, hogy innentől kezdve csak az enyém. Lehet, hogy annyira nem ismerjük egymást, de amit iránta érzek az nem más mint.. szerelem.
-Én is te nagy mackó!- öleltem át.
Azt nem értem, miért siet ennyire ezzel. A normál emberek először randiznak, aztán jönnek össze. De nálunk minden másképp működik. Nem zavar, hogy nem úgy kezeli a helyzetet, mint mások. Sőt... tetszik. Daniel ezután puszit nyomott az arcomra, majd lemászott.. jobban mondva lezuhant a földre. Ekkor jöttem rá, honnan ismerős ennyire... Daniel Weness. Még az óvodában ismerkedtünk meg egymással. Mindig átszökött hozzám a csoportjából, ugyanis ő egy évvel nagyobb mint én. Imádtuk egymást.. a költözés miatt, viszont vele is megszakadt minden kapcsolatom. Most pedig azzal a fiúval csókolóztam, aki az első szerelmem volt...