2. rész - A nagy ő.. Part 3

-Daniel én...- fogtam meg a karját.
Daniel erre lenézett, aztán bele a szemembe.
-Én mi..?- kérdezte egyre közelebb hajolva.
Én csak álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség és a szemét bámultam könnyes szemmel.
-Én nem úgy értettem, ahogy te azt gondolod...- hajtottam le a fejem.
-Tudom, hogy értetted. És megbocsátok.
Nem hittem, hogy megbocsátja nekem ezt az egészet... A megbocsátás valójában a keserű emlékek állandó elhessegetését jelenti. Ha valaki vét a másik ember ellen, mindketten tovább cipelik ennek terhét.
-Ezek szerint megbocsátasz?
-Nem is haragudtam.- nevette el magát.- Csak látni akartam, mennyire fontos vagyok neked.- kacsintott.
Ha nem lenne valahonnan ennyire ismerős és nem lenne fontos számomra, már rég megfojtottam volna.
-Tudod.. késztetést érzek aziránt, hogy megfojtsalak.- vicsorogtam.
-Komolyan?- húzott közelebb.
-Igen komolyan.- jelentettem ki határozottan.
-Ahhoz előbb kapj el szépségem.
Ekkor Daniel elengedte a derekam, megfordult és elment.

Becsengettek a következő órára, ami osztályfőnöki. Egész nap csak az volt, hogy jobban megismerjük egymást. 18-an vagyunk. Brendon, Emily, Thomas, Sophia, Amanda, David, Caroline, Sarah, Laurelyne, Daniela, Katelyn, Jamy, Josh, James, Justin, Mark, Theo és én. Ezek közül csak Theo, Sarah, Laurelyne, Sophia és David normális. A többiek vagy el vannak szállva maguktól, vagy hülyék.

Órák után apukám jött értem. Egy darabig nem szólt hozzám az úton, de aztán csak megtört.
- Na és.. lettek új barátaid?
Majdnem leordítottam a fejét, de halláskárosulttá vált volna tőle, úgyhogy inkább hagytam. Eddig egyetlen egy barátom volt, Raul és ezt ő is nagyon jól tudja.
-Öö... nem nagyon.
-Nem sikerült beilleszkedned?
Na itt elakadtam.. fogalmam sem volt mit mondjak, mert egész nap csak Daniel-en járt az agyam.
-Még nem...
Mikor ezt kimondtam, már a házunk előtt voltunk (VÉGRE).
Alig vártam, hogy beérjek a szobámba jól elzárkózva a szüleimtől. Persze a tesóm rögtön tudta, hogy van valami.
-Itt a szőke herceg!- rontott be a szobámba George.
-Inkább fekete lovag..- mosolyogtam.
-Nagyon vicces vagy Rosalyn. Na mond mi a baj.
-Hát.. jöttünk haza a suliból apával...
-Igen eddig meg van.
-Megkérdezte lettek e új barátaim.
-És?
-És? Szerinted lettek?!
-Rosalyn te bepasiztál.- nevette el magát a bátyám.
-Nem is igaz..- hajtottam le a fejem.
-Az nem baj, csak legyen normális.
-Az de ez.. bonyolult.
-Mi bonyolult?- lépett be anyukám.
-Semmi! Rosalyn csak válaszolt egy kérdésemre.- terelte a témát George.- Inkább hagyjuk pihenni.
A bátyám szó szerint, kitessékelte anyát a szobából. Ami egyszerre vicces és feltűnő is volt. Szükségem van az alvásra egy ilyen nap után.