10. rész - Hülyék között

Az egész hetem azzal telt el, hogy Sophiát néztem, ártatlan embereket verni. Alig vártam már a hétvégét. Esküszöm, hogy soha többet nem akarok metrót, buszt, vagy villamost látni! Elegem lett az emberekből. 70$-t kaptam így is, fölöslegesen. Bár igaz, vettem belőle egy csomó mindent. Felöltöztem és elindultam a házunk elé, hogy megvárjam Sophiát, aki egy öregemberrel közeledett.
-Sophia, minek hozod a nagyapádat a suliba?- kérdeztem dühösen.
-Egy, ő nem a nagyapám, hanem az inasom Alberto. Kettő, ne emeld fel a hangodat!
-Minek neked inas?- fogtam meg a fejem.
-Hogy csicskáztassam. Egyébként is, az én döntésem. Ha kell, a hátán visz suliba. Igaz Alberto?
-Persze hölgyem.- bólogatott az inas.
-Na jó. De ugye nem lesz ott az osztályban?
-Nem, dehogy! Alberto addig hazamegy és megcsinálja nekem a palacsintát amit kértem.

Amikor bementünk a suliba, mindenki a folyosón táncolt és énekelt.
-Mi a fene folyik itt?- kérdeztem.
-Hát nem hallottátok? Bál lesz jövőhét pénteken!- rázta meg a vállam Thomas.
Sosem voltam még bálon. Igazából, sosem hívott el soha senki. Raullal mi inkább megnéztünk valami jó filmet és otthon ültünk. Fogalmam sincs, hogy Daniel elhív e egyáltalán. És akkor pont felém sétált. Széles mosollyal a száján. Én csak álltam, mint egy rakás szerencsétlenség és arra vártam, érjen hozzám, öleljen át, csókoljon meg.

-Rosalyn...- közeledett felém.
-Daniel...- fogtam meg az arcát.
Arra lettem csak figyelmes, hogy Dani letérdelt elém.
-Rosalyn Parks. Megtisztelne azzal, hogy eljön velem a bálba?
Szóhoz sem tudtam jutni. Annyira hirtelen ért ez az egész, hogy nyelni nem tudtam. Sosem hívott el eddig még senki. Mi Raullal inkább megnéztünk valami jó filmet és ültünk otthon.
-Igen.- böktem ki végül.
Daniel felállt és magához húzott. Alig vártam hogy az ajka, hozzá érjen az enyémhez. Már annyira közel volt, hogy egy levegőt szívtunk be.

Mikor már majdnem megvolt...

-Rosalyn és Daniel, ne a folyosón ha kérhetem.- integetett gúnyosan Mr. Paul.

Muszáj volt elengednem őt...

-Bocsáss meg.- hajtottam le a fejem.

Következő órám, fizika volt. Amin persze dolgozatot írtunk. Pénteken. Majdnem volt hozzá egy két szavam, de inkább megtartottam magamnak. Az egyik kérdés az volt, hogy hogyan mérhető meg egy felhőkarcoló magassága, egy barométer segítségével. Ez volt az a kérdés, ami kifogott rajtam. David felállt és kivitte.a dolgozatot.

-David fiam, ez milyen válasz?- kérdezte Mr. Paul

-Egy tollal írt, David fajta válasz. Miért?

-Mert nem helyes.

-Miért ne lenne?- horkant fel David.

-Idézlek: Fogsz egy hosszú kötelet és rákötöd a barométer tetejére. Aztán lelógatod a földig.

-Tanár úr kérem, ez a helyes válasz.

-De ebben nincsen semmi fajta fizikai dolog fiam!

-Ahogy akarja... Az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert és ledobjuk az épület tetejéről. Mérjük a földet éréséig eltelt időt, majd kiszámoljuk a kérdéses magasságot. De ez annyira nemszerencsés a barométer szempontjából. Ha pedig nagyon tudományosak akarunk lenni, inga ként is használhatjuk a barométert. Kiszámoljuk a gravitációs erőt és kész. De ha maga az unalmas módszerre kíváncsi, akkor bemegyünk az épületbe és megzsaroljuk a portást, hogy ha megmondja mennyi a magassága a felhőkarcolónak, neki adjuk a barométert.

Én csak néztem Davidet. Sosem tudtam, hogy ennyirs okos lenne.

-Jól van fiam, megfogtál.- nevetett Mr. Paul.

Órák után, a fiúk kitalálták, hogy menjünk el bárba. Sophia, Theo, David, Daniel, Thomas, Emily és én. Hirtelen megszólalt egy telefon a pulton, David pedig felvette és kihangosította.

-Helló!- köszönt bele David.

-Szia életem.- szólt bele egy női hang.- A klubban vagy?

-Igen.

-Szuper. Most láttam, egy gyönyörű perzsa bundát. Megvehetem?

-Mennyibe kerül? 

Egy percig komolyan azt hittem, Davidnek barátnője van.

-Csak 500$.

-Hát jó... Vedd meg, ha annyira megtetszett.

-Kedvesem, az előbb megálltam a Mercedes autószalon előtt. Beszéltem az eladóval és nagyon jó ajánlatot tett. Egyébként is le kéne cserélni a BMW-t amit tavaly vettünk.

-Mennyibe adja? 

-10000$.

-Rendben van, de minden extrát rakass bele, ha már ott vagy.

-Jut eszembe, láttam egy kiadó villát. Annyira jó volt és van elég pénz a bankszámlánkon. Megvehetem?

-Vegyél kettőt is.

-Rendben szívem, köszönöm. Szeretlek puszi.

David lecsukta a telefon tetejét, felnyújtotta a magasba és megkérdezte:

-Kié ez a telefon? 

Abban a percben mindenki felállt és kirohant a bárból. David, nem normális. Egy nő megvett ki tudja mennyiért egy házat, egy autót és egy bundát a férje tudta nélkül. Mi van ha a nő oda költözik, a férje meg majd azt sem fogja tudni hova ment a felesége? Beteg egy ember az biztos. 

Hazáig rohantam. Becsaptam magam után az ajtót és leültem a földre.

-Rosalyn, te meg mit csinálsz?- kérdezte a bátyám.

-Megvetettünk egy asszonnyal, két villát, egy autót és egy szőrmét. Szerinted?

-Legalább jó nő?

-Nem vagy vicces George!

30 perc után még mindig azért imádkoztam, hogy ne csukjanak le. Csokipufit rágcsáltam az asztalnál, bámulva az udvart. A telefontom csörgésére lettem figyelmes és az összes csokipufit kiköptem.

-Szia Sophia! Na, mi történt?

-Rosalyn, David megúszta. Nem is hívták a rendőrséget.

-Akkor mit kellett megúsznia?

-Azt, hogy a nő férje ne verje meg. Kiderült, a neve Rose és egész kedves egy csaj. Davidnek adta az egyik villát.- nevetett.

-Mi a.....? Egy komplett villát?- tágult ki a szemem.

-Igen, oda fogunk járni bulizni, meg minden. Ha valakinek kell majd egy nyugis hét, ott lesz a villa. Azt mondta a pár, hogy ők fizetnek mindent. 

Teljesen kész voltam... kaptunk egy villát. Lesz hol ünnepelni a születésnapomat, ami a bál napján lesz... Kíváncsi vagyok, ki tarja majd észben. Sophia és Daniel. Kb. ennyi ember számára vagyok fontos.